YOU!🍅🌸 (SASUSAKU)

5. második fele

Sakura:

Nem dehogy is én én én az ne ne nem úgy értettem Sasu!- szánalmasan mentette a menthetelent.

- Ó hát hogyne!-szóltam hozzá mostmar én is a dologhoz.

- TE EBBE NE SZÓLJ BELE!!!!- ordított rám.

- TE MEG AKKOR NE ORDÍTOZZÁL! - ordított rá gyűlölettel téli tekintettel Sasuke ami még engem is meglepett.

- Most mi elmegyunk te pedig füled farkad behúzva imádkozol hogy ne jelentsünk fel! Érthető voltam?!

-Igen.....-válaszolta lesütött szemmel és nagyon halkan Emily.

Eközben engem Sasuke megszabadított a kotelektol és legnagyobbmeglepetésemre kézen fogva hagytuk el a házat. Mikor kiértunk az errablóm a földön feküdt szétverve.

- Ez a te műved? - Kérdeztem meglepve.

Mit gondolsz?- majd elmosolyodott.

Elvesztem mosolyába olyan rég láttam hogy szinte egy teljesen új élmény volt.
Itt megállt az idő és az előttem álló Uchiha mosolya is szép lassan eltűnt és már csak egymást bámúltuk.
Ónix szemeiben el lehetett veszni. Na de Sakura! Elég!!!!

- Szerintem induljunk akkor. Kaptam el tekintetem zavartan.

- Ö rendben igen.

Sasuke:

Kicsit kedves akartam lenni vele de túlságosan elvesztem smaragd szemeiben. Nem szabad! Te nem szereted őt! Ráadásul még nem is a  barátod. Ideje ekhidegulni megint Sasuke!!! Bosszantson hogy igaza lett Emilyvel kapcsolatban!!! Igen ez lesz az!!!!!

Mikor haza értünk nem kerülte már a a társaságom de haragszok rá igen haragszok!

- Sasuke! Jól vagy? Tudod Emily..bese fejezhette a mondatod mert közbe szóltam olyan rideg hangon hogy még én is meglepődtem.

- Jól vagyok és most nincs szükségem az ápolgatásodra. Igazad volt igen most örülj és hagyj békén!

- Most meg mi bajod van? Csak én is kedves akartam lenni!!!

- Ha te nem vagy nem is kellett volna ennek megtörténnie!!! - itt olyan  értetlenség és szomorúság suhant át a tekintetén hogy rögtön bűntudatom lett de kívülről álltam a tekintetét.

- Szóval így  gondolod...-már majdnem sírt de ehelyett felrohant a szobájába és ott kezdett el zokogni.

Hát én nem vagyok komplett. Mi bajom lett volna ha nem bántom meg amikor most rabolták el?

Sakura:

,, Ha te nem vagy nem is kellett volna ennek megtörténnie"

Ez az egy mondatot hallottam csak sírás közben. Mindig én miattam történik minden. Teljesen igaza van. Bárcsak nem talált volna meg. Akkor nem lenne minden az én hibám.

Egyedül vagyok....

Pár órával később Sakura csak üres tekintettel nézett ki az ablakon. Semmi érzelem. Egy megtört lány volt. Egyedül.
Sasuke sokszor megállt a lány ajtaja előtt de nem volt bátorsága bekopogni. Ehelyett szidta magát. És maga alatt volt .
Ez ment órákon keresztül.

Míg Sasuke bátorságott vett és végre bekopogott.

Sakura:

Csak  kopogásra lettem figyelmes itt tértem vissza újra az életbe.

- Igen?

-  Bejöhetek?

- Be...

Itt Sasuke ide sétált hozzám és leült mellém az ágyra.

- Bocsánat hogy egy segg voltam. Nem úgy értettem. Csak nagyon ideges voltam.

- Ami az én hibám tudom sajnálom...

- Nem nem a te hibád az enyém!

- Mi?

- Igazad volt és Emily tényleg nem az akinek hittem.
Várj bocsi hív Naruto

-Okes-azért utána mentem de kár volt.

-Igen mi van? Nem nem. Fúj dehogy! Csak azért mentem be hozzá hogy ne sírjon!Hogy gondolhatott ilyet? Már mondtam hogy nem vagyunk bará

- Még csak nem is sírtam! Rohadj meg te érzéketlen kétszínű Uchiha Sasuke! - és rá vágtam az ajtót.

Nem. Nem kedveltem meg.