Szeress.. (Slenderman × Reader)

3. rész

Az ajtón belépve Slendyt pillantottam meg. A kanapé melletti fotelben olvasott egy könyvet, egy kis lámpafény mellett.
A nyakkendője és az öltönye nem volt rajta. Az ingje legfelső 3 gombja pedig ki volt gombolva. Meglátva minket felemelte a fejét, a könyvet pedig a mellette lévö kis asztalra rakta, majd fel is állt. Át vette tőlem a dülöngélő Janet akit fel is vitt a szobába.
Én addig kiterültem a kanapéra és a forgó plafont néztem.
Slendy közben visszajött, majd a maradék helyre leült amit hagytam a kanapén.
-Minden rendben, Kedves?-nézett rám aggódóan.
-Minden okés.-forgolódtam a kanapén.- Én nem ittam sokat..- ültem fel Slenderman mellé, majd neki döntöttem a fejemet. Ö meg se mozdult.- Slendy....
-Igen Kedves?
Ránéztem, majd talán az alkoholtól vezényelve másztam az ölébe és ültem vele szembe. Felnéztem rá ő pedig le rám. Kicsit oldalra döntötte a fejét ezzel jelezve, hogy nem tudja mit akarok, de megfogta gyengéden a derekamat nehogy ledőljek róla. És ekkor realizálodott bennem az, hogy én lehet tényleg szerelmes vagyok Slendermanba. Bizsergő meleg érzés fogott el. Azt akartam, hogy mindig így érjen hozzám, és én is meg akartam érinteni.
-Valami baj van Kedves?-Láttam rajta, hogy kezd aggódni.
-Te olyan aranyos voltál a kezdetektől fogva velem. Ott hagyhattál volna az erdőben, de nem tetted, miért?-néztem fel rá.
-Hát, nem is tudom mi vezényelt, de amikor megláttalak a testem hirtelen cselekedett.-"mosolygott" rám.
-Tudod..én bérgyilkos ként dolgozok.. nem tudom mondta e már Jane.-döntöttem mellkasának fejem.- Mindig is a munkára koncentráltam, soha senkim se volt...engem még soha senki se szeretett....és most itt vagyok veletek. Ti mind olyan...kedvesek vagytok, Jane és te...-néztem fel rá.- És én..nem tudom, hogyan kéne reagálnom mindenre amit kapok tőletek..- a mondatom végén Slendy karjai közé zárt.
-Tudod Kedves...nekem volt egy lányom.-kezdett bele.-De már nincs köztünk.-ölelt továbbra is Slendy, állát pedig a fejemre rakta.-Ö volt a mindenem...
-Annyira sajnálom..-suttogtam

...

Reggel fájó fejjel keltem fel egy idegen szobában.
-Basszus.. -fogtam a fejem. Majd az ágyból kikászálodva néztem körül.-Hol a fenébe lehetek?- nyitottam ki egy ajtót ami az előszobába nyílt.-najoo, inkább máshogy kérdezem. Kinek a szobájában lehetek?-visszamentem és az ágy melletti polcon megpillantottam egy képet. Slenderman volt rajta egy kislánnyal. Ekkor beugrott a tegnap este. Minden amit Slendy mondott és amit én mondtam neki. Ö biztos a kislánya.
Ajtónyitódásra kaptam hátra a fejem. Slendy jött be egy kávéscsészével.
Közeledett felém, de én hátráltam egy-két lépést.
-Este...-nyeltem egyet- nem csináltam semmi butaságot, ugye?-néztem a talajt.
-Ne aggódj Kedves..a beszélgetésünk után elaludtál az ölembe.-nevetett
-Basszus tényleg, bocsi, hogy bele másztam az aurádba.-mentem hozzá közelebb.
-Semmi baj, Kedves, hoztam neked kávét..-adta oda majd az ágy szélére leülve kortyolgattam.

...

A telefonom zümmögésére kaptam fel a fejem. Elő kapva a zsebemből a kis készüléket néztem az új sms-t.
Egy megbízás jött ma estére, valami gazdag pasast kéne megölni valami ünnepélyen.
Hát joo, el kéne készülnöm. Általában 2 napig információkat gyűjtök az áldozatokról, de a pasas 1 milliót ajánl, ha ma este megölöm, úgyhogy hülye lennék nem elfogadni.
De azért megpróbálok óvatos maradni.
A kanapéról felpattanva szaladtam fel a szobámba.
Lezuhanyoztam, felvettem a ruhám, beállítottam a hajam és a sminkemet is megcsináltam. A kést a combomon lévő kis tartóba raktam amit eltakart a szoknya.
A kis oldal táskámba pedig egy pisztolyt raktam a biztonság kedvéért.

Boldogan sétáltam le a nappaliba, amit Slendy észre is vett.
-Nagyon csinos vagy, Kedves, de miért öltöztél ki?
-Ma estére kaptam egy megbízást. Ki kell csinálnom egy gazdagembert.- örültem, hogy végre dolgozhatok.
-Már ma este?- úgy tűnt mintha slenderman aggódott volna- Mi van, ha ez valami maffiavezér és egy csapatnyi képzett lövész vár téged? -hajolt le hozzám és fogta meg a kezem.
-Nem lesz baj, megígérem...-mosolyogtam rá, de ez a mosoly el is tűnt, mert nem csak Slendynek van rossz érzése ezzel a megbízással kapcsolatban, én is úgy gondolom itt valami nem stimmel.
-Jo, csak kérlek..vigyázz magadra Kedves..-ölelt meg, majd kicsit hezitálva, de én is vissza öleltem.

...

Az ügyfelem azt írta este 8kor engednek be mindenkit.
A hátsó bejárati ajtót két melák őrzi, tehát ott nem valószínű, hogy bejutok, úgyhogy...marad az ablak.
A nagy épületet körbe járva csak 1 nyitott ablakot találtam a második emeleten.
Bemászva egy folyosóra kerültem. Az egyik szobából zene szűrődött ki, úgy hogy valószínüleg ott lesz az emberem.
Belépve a terembe nagyon sok kiöltözött emberrel találtam magam szemben.
-Bocsánat, nem tudja hol van itt a ház úra?-léptem oda egy random idegenhez. Ö csak oda mutatott egy kis beszélgetö társasághoz, ahol tényleg ott állt az áldozatom.
Mosolyogva sétáltam oda hozzá.
-Bocsánat...-simítottam végig a kezét.-Esetleg megtudná mutatni nekem a mosdót?-a férfi kérdésemre pervezül elvigyorodott majd kihúzott a teremböl.
-Erre tessék.-jött ki ennyi a száján.
A folyosón a falnak nyomott majd a nyakamat kezdte csókolgatni.
-Minden férfi ugyanolyan...-gondoltam magamba, majd a pisztolyomat előhúzva emeltem a fejéhez.
A férfi megrémült majd mikor futásnak akart eredni meghúztam a ravaszt és ezzel a földre rogyott.
Sajnos a pisztoly túl hangos volt, meghallottak.
Két testőr féle alak rontott ki a teremből, majd lőni kezdtek rám.
Futásnak eredtem és annál az ablaknál, ahol bemásztam készültem volna ugrani, de a vállamba éles fájdalom nyilalt.
-Basszus...eltaláltak.-ugrottam ki gyorsan nehogy még egyszer bekapjak egy golyót.
Futottam és futottam, de szerencsére nem tudták merre megyek, így nem tudtak követni.
Már csak sétáltam a sűrű erdőben közben próbáltam arra koncentrálni, hogy el ne vérezzek.
Még sosem találtak el küldetés közben...figyelmetlen voltam...
De vajon mitől lehetett? Lehet gyengülök...vagy...talán...