Just Love!

VIII. fejezet

Sarada:

Reggel arra ébredtem, hogy a fejem Boruto mellkasán van. A telefonomért nyúlva megnézem az időt. MICSODA?! 9:00 VAN! Óvatosan mocorogni kezdek, hogy Borutot ne ébresszem fel. Hát ez nem jött össze.

- Mit csinálsz Sara?

- Boruto te figyelted az időt?!

- Nem

- Reggel kilenc óra van!

- Öööö és? Talán sietsz valahova?

Itt egy kicsit elgondolkodtam. Tényleg hova sietek? Meg amúgy sosem szoktam ilyen sokat aludni. Bár a tegnap este jól lefárasztottuk egymást (khm khm). Hát igen.

- Meglepett, hogy ilyen sokáig aludtál Sara. Csak nem lefárasztottalak tegnap este?

- Fogd be te lüke!

Kimásztam az ágyból és Boruto szekrényéhez sétáltam, ahol egy nekem tetsző pólót kiválasztottam és felvettem. A póló kb a combom közepéig ért. Ő meg csak figyelt azokkal a gyönyörűszép kék szemeivel.

- Boruto

- Mh?

- Most mii...Járunk?

Kérdeztem félve. Néma csendben néztük egymást, addig amíg el nem röhögte magát.

- M-mi olyan vicces?!

- Jajj Saraaa! Szerinted?

- Hát...

- Igen képzeld MI járunk

És amikor ezt kimondta annyira megörültem, hogy a nyakába ugrottam és megcsókoltam.

- Senki nem fog az utunkba állni

És amikor ezt kimondtam néma csönd lett. Azt hittem bealudt, de nem. Aztán végül rájöttem mi a probléma.

- Az apám?

- Bizony! Ő lesz az az ember aki, ha megtudja, hogy együtt vagyunk vehetem a repjegyet és költözhetek innen közben pedig bújkálnom kell, hogy ne haljak meg.

- Ne beszélj hülyeségeket! Az apám csak nem ölne meg ezért!

- Ööö Sarada... Az apád tanítványa vagyok, ami azt jelenti, hogy de ki fog nyírni és már csak hab a tortán az, hogy mi tegnap le feküdtünk egymással ergó nem csak, hogy meg fog ölni, de még a lábam között lévő fontos eszközömnek is búcsút inthetek. ( fhu, de szépen fogalmaztam XD)

Szegény butaságokat tud beszélni! De ha már az apámnál tartunk.... BASSZUS! NEKEM HAZA KELL MENNEM! Mint a villám úgy kezdtem el öltözni közeben Boruto is elkezdte a ruháit felvenni. Szegény azt se tudta hol van.

- Öööö Sara?

- Igen!

- Hova sietsz ennyire?

- Haza! Apa mondta, hogy haza kell mennem!

Itt egy kicsit gondolkodott, de végül le esett neki a tantusz.

- Jaaa tényleg!

- Gratulálok Sherlock csak leesett végre

- Naaa ne legyél ennyire morcos

- Nem vagyok csak te tudod milyen tud lenni az apám!

- Hahaha! Persze, hogy tudom! Várj kikísérlek!

Aztán lementünk az emeletről és kikísért a kapuig. A kapunál megállva gyorsan adtam neki egy búcsú csókot, de láttam, hogy mondani akar valamit.

- Figyelj Sara!

- Mh?

- Mit szólnál ahhoz, ha pénteken elmennék valahova? Csak mi ketten!

- Teee... most randira hívsz?

A kérdés hallatára annyira elvörösödött mint egy túlérett paradicsom.

-I-igen!

- Persze mehetünk!

Látszik, hogy meglepte a válaszom, de annyira örült neki, hogy a derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt. Miután elbúcsúztunk egymástól kiléptem a kapun és elindultam haza.

Nagyon, nagyon sajnálom, hogy eddig nem volt rész, de rengeteg minden történt az elmúlt hónapokban plusz nem jött ihlet se de mostmár igyekszem minél gyorsabban hozni az új részeket!