Életem traumáiból át a varázsvilágba

2

Azután a kórházban ébredtem fel.
Körülnéztem és csak a báttyám feküdt tőlem nem messze engem bámúlva.

Szia- mondtam, olyan furcsa érzés fogott el hirtelen. Mintha valami megváltozott volna bennem.

Szia, felébredtél végre- mondta síró hangon

-Mi történt báttyus?
-Apáék belehajtottak egy fába, és előre csapodtak. Nincsenek többé.

Ez a mondat, hogy nincsenek többé szíven hasított. Elkezdtem sírni. Vagy egy órát sírhattam mikor bejött egy ápoló.

Látom mind a ketten felébrettek.- mondta
Magamra néztem azútán a báttyámra és csodálkozva néztem, hogy semmi bajunk nincsen.

Elnézést- szóltam az éppen kifele menő ápólónőnek
Igen- fordult meg hirtelen
Az, hogy lehet, hogy nekünk semmi bajunk sincsen?- kérdeztem még mindig sírva

Nem tudni, hogy, hogyan uszták meg egy  karcolás nélkül.
Pár óra múlva távozhatnak.
Ekkor kiment a nővér.

És most mit fogunk csinálni? Hova megyünk?- kérdeztem a báttyámat akinek szóra nyílt a szája majd becsúkta

Tudod van két mamánk kimehetnénk az egyikhez külföldre van férre rakot pénzem.- mondta nagy sóhaly kíséretében.

-És azt is tudod hol lakik?
-Igen tudom Klara.

Pár óra múlva kiengedtek minket. A portán hívtak nekünk egy taxit.

Mikor hazaértünk, akkor lefoglaltam Párizsba tartó repülőn két helyet.

2 nap és mehetünk- mondtam közbe próbáltam elkapni a báttyám tekintetét. De nem sikerült.

Kezdj el össze pakolni- mondta a báttyám.
2 nap múlva.....

Ébredj hugi 3 óra és indul a repülő.

Gyorsan felkeltem elkészültem és ami hiányzott azt bepakoltam még.

Elindultunk a reptérre.
Majd fél óra múlva beszáltunk a repülőbe és elindultunk