Életem traumáiból át a varázsvilágba

8

-Péter szemszöge-

Na szóval kirohantam. Magam mögött hagyva a biztonságosnak vélt otthont, a nagymamámat és a kis húgomat. Ne is tudtam, hogy hova megyek csak mentem előre és előre. Miközben mentem megláttam egy embert a földön ülve sírni megsajnáltam. Mivel egyedül volt ezért közelebb mentem hozzá.

Szia- köszöntem neki
Sz.. szia-köszönt vissza sírva
Mi a baj?-ültem le mellé
Az, hogy éppen most szakított velem a barátom, és nem tudom mit kéne most csinálnom, ezért inkább kiültem ide.
Sajnálom-mondtam

Erre tényleg véletlenül bele néztem a fejébe. Láttam, hogy bántalmazó kapcsolatban volt, meg azt is, hogyan szakított vele az a rohadék fickó.

A nevem Péter-törtem meg a csendet
Az é..én ne..nevem Klaudia-még mindig sírva mondta ezek szerint Klaudia
Nagyon sajnáltam ezt a lányt.

Mióta voltál vele együtt?
Na..nagyából 2 éve.

Erre hirtelen oda bújt hozzám és csak sírt és sírt. Pont ekkor megjelent a kis húgon na de jó.-gondoltam magamban

Klara te meg mit keresel itt?
Téged kerestelek bátyó.-felelte nemes egyszerüséggel.
És ki ez a szép síró lány?-gugollt le elé
Szi..szia a nevem Klaudia-mutatkozott be.
Szia én Klara vagyok Péter kishúga.
És miért sírsz Klaudia?
Tudod éppen most szakitottunk a barátommal.-még mindig a vállam van a feje.
Ekkor hirtelen valami zajt hallottam mögülünk.