The Secret Key || Star Stable Online

I. - Jorvik hív...

Izabella Lightburn szemszöge:

Augusztus 06. Hétfő.
18:30

Most szálltam le a buszról, ami a reptérről jött. Pontosabban Los Angelesből.
A szüleim meghaltak, amikor még kicsi voltam, így árvaházba kerültem. Most Július nyolcadikán lettem tizennyolc éves, így elhagyhattam végre az árvaházat. Voltak ott kedves "tanítók" akik segítettek abban, hogy hova menjek, de igából mindegyik New Yorkot mondta, de nekem máshova vágyott a szívem... Jorvikra...

Jorvik, egy kicsi sziget valahol Izland és az Egyesült Királyság között. Nem sokat hallottam róla, sőt pár hónappal ezelőtt azt sem tudtam, hogy létezik ez a sziget. Igazából most lehet hülyének fogtok nézni, de ezt a szigetet az egyik álmomban hallottam.
Egy női hang szólított. Azt mondta: Jorvik hív téged. Ne tagadd meg!

Nem tudtam, hogy ez csak valamiféle hülye semmitmondó álom-e, de másnap rákerestem a névre, és hát... Kiadta. Azonnal kíváncsi lettem, és megnéztem a repülőjáratokat.

És most itt vagyok! Egy teljesen idegen szigeten, egyes egyedül, azt sem tudom mit kezdjek. Ha most megkérdeznék tőlem, hogy honnan jöttem, szerintem szembe röhögöm, és közlöm vele, hogy én sem tudom.

Viszont el kéne indulnom, hiszen hamarosan háromnegyed hét, és még kilenc óra előtt aludni szeretnék.
Láttam egy táblát, amire szerintem település nevek lehettek írva. Ha jól emlékszem, én Moorlanden béreltem ki egy szobát. Azt hiszem valamilyen lovarda is van a közelben, láttam róla pár képet.

A táblán megpillantottam a "Moorland" feliratot. Egyből megörültem. Ez ilyen egyszerű lenne?
A tábla Nyugatra mutatott, így hát, elindultam megkeresni ezt a Moorlandet.

Fontos, hogy ezt az egészet ne úgy képzeljétek el, mintha valamilyen nagy városban lennénk.
Inkább Mint például egy vidéki falu, kábé úgy.

Mindenhol mező, mező és mező.
Az utam mellett hosszas fa sor volt, csicseregtek a madarak, fújt a szél, nyár illat volt. Minden féle virágok díszítették a mezőt.

Hirtelen elém termett egy nagy fekete vaskapu. Nem kellett sokat foglalkoznom vele, hiszen nyitva állt, így simán átmehettem rajta.

Balra egy nagy világítótorony nyúlt a magasba, körülötte emberek piknikeztek.
Az út elkezdett lejteni.
Megpillantottam egy piros kis házikót, ami a part mellett állt.
Ahová tartok, az egy... Egy lovarda!? Komolyan?
Igazából, nem kételkedek benne, nem szoktam előre ítélkezni, de egy lovardában lenne a szállásom? Hát oké.

Leértem a domb aljához, ahol egy újabb tábla virított. Oda battyogtam, bőröndömet magam után húzva.

Nem láttam semmit a mogyoró barna hajamtól, amit a szél fújt a szemem elé. Elengedtem a bőröndöm, ami szerencsére nem gurult el, és eltűrtem a hajam a szemem elől.
- Moorland Lovarda, Silverglade falu, G.E.D. szemétdomb. - olvastam fel a tábla tartalmát hangosan.

Elfordultam balra, mivel arra mutatott a Moorland Lovarda nevű tábla, és hát, elindultam, bőröndöm viszont beleakadt egy kavicsba, majd belementem a sárba.

- Hát ez remek! - Kiáltottam fel, a cipőmre nézve.

- Szia! - Kiáltott nekem siettében egy lány, aki egy lovon lovagolt, illetve csak úgy suhant.

- Szia! - Köszöntem vissza neki, bár nem tudtam hogy hallja-e vagy nem.

Leporoltam magam, és indultam tovább. Egy nagyon szép istálló állt előttem, amit nyilván jól szemügyre vettem.