The Secret Key || Star Stable Online

II. - Kesze kusza nap...

Izabella Lightburn Szemszöge:

Augusztus 07. Kedd.
8:43

Reggel van. Az éjjel volt egy borzalmas álmom.
Egy nő a nevemet kiáltotta. Honnan ismert, és ki volt ő?
Annyira sok kérdésem van.
Tegnap Justin beszélt arról a könyvtárról. Lehet ma megkérdezem, hogy vigyen el, hiszen még csak tegnap érkeztem. Vagy esetleg ad egy térképet, aztán legyaloglom. Az a kérdés, hogy mennyire van messze...

Kimásztam a meleg ágyból, és megmosakodtam.
Felöltöztem, egy, a könyökömig érő pólóba, ami barna és fehér csíkos volt, és egy fekete rövidnadrágot húztam még fel.
Cipőm egy átlagos sportcipő.

Kimentem a szobából, bezártam az ajtót, és elindultam megkeresni Justint.

Az istálló bal oldalán sétálgattam, amikor megláttam Justint, aki egy kerítés oldalánál támaszkodik, és egy lányt néz, aki lovagol.

A lánynak szőke csillogó haja volt, de erős vonásai.
Lova szürke volt, habár fehérnek látszott, de azt olvastam, ha egy lovas embernek azt mondod hogy "fehér ló" akkor az annyira megharagszik rád, hogy rádküldi a lovait...

- Nem Loretta, nem jó! - kiabálta a lánynak Justin, unottan.

- Te nekem ne mondd meg, hogy mi a jó, és mi nem! - ordított vissza a lány. Justin megrázta a fejét, és megfordult.

Meglátott engem, ahogy őket nézem, majd oda sietett hozzám.

- Szia Iza! Hogy aludtál? - érdeklődött.

- Egész jól köszi. - mosolyogtam. Justin bólintott, majd a cipője orrát nézte. - Ööö, arra gondoltam, akár ma megnézhetnénk azt a könyvtárat, amit tegnap említettél, hiszen van egy olyan dolog, amit megszeretnék keresni. - mondtam neki.

- Oké, majd szorítok rá időt, de megígérem, hogy ha ma nem, akkor még ezen a héten elmegyünk oda. - nézett mélyen a szemembe.

Loretta oda ügetett hozzánk.

- Justinkám, kérlek lenyergeled nekem Bartokot? - mondta eléggé magabiztosan, és megsimogatta lova nyakát.

- Persze. - sóhajtott unottan Justin, Loretta leszállt a lovárol, a fiú pedig elvitte azt.

- Szóval, neked tetszik Justin? - vetett rám egy csúnya pillantást. Ez meg mégis miről beszél?

- Mi? - nevettem el magam. - Még csak egy napja ismerem! Dehogyis! - nevettem tovább.

- Mit képzelsz te magadról? Kiröhögsz? Szégyelld magad! - Mutogatott rám, majd otthagyott. Gondolom az istállóba megy. Na hát akkor, oda most nem megyek egy darabig...

Még mindig mosolyogtam, aztán tovább indultam. Elmentem a lovarda mellett, egy nagyon kis aranyos úton, és az út bal oldalán egy kovács háza állt, előtte pedig - gondolom - a kovács patkolt egy lovat. Mosolyra húztam a számat, mivel itt mindenki és minden sokkal másabb, mint Los Angelesben. Jó értelemben.

Gondoltam, kicsikét körbe nézek, hiszen itt fogok élni, és az a legjobb, ha gyorsan mindent megtekintek, igaz lehet nem elsőre fog belemenni a fejembe a hely kinézete vagy hogy pontosan hol található, de csak fogok valamire emlékezni nem?