Mindenki Felett

14

1 újabb hét telt el . A mai reggelem sem volt külömb. A buli napja óta nem keresett Erik , de ami még furcsább volt az az hogy Simon sem . Se egy sms , se egy telefon , semmi , még egy bocsánat kérés sem . Furcsa ez a dolog de nem érdekel . David-al meg , hogy is mondjam . Egyre rosszabb a kapcsolatunk . Nem keresem , ő sem engem . Ritkán beszélünk , akkor sem túl sokat . De mit is vártam ? Azt hogy majd örökre szóló kapcsolat lesz ? Hogy szeretni fog ? Hogy legalább én fogom szeretni ? Nem, egyik sem . Egyik sincs meg egyikünkben sem . David lehet érez irántam valamit , de az is múló szeszély . Olyan dolog ami nem tart örökre . Amit nem lehet csak úgy erőltettni . Mindenkinél más . Ahogyan nálunk is . Azért vagyunk még mindig együtt mert még nem mondta egyikünk sem hogy vége .

Gondolataimból Lusi zavart meg . Mint mindig most is az ágyamon kezdett el ugrálni .

-Linda . Keljél fel . -mondta .
-És ha nem , akkor mi lesz ?-kérdeztem .
-Akkor megcsikizlek . -ugrált még mindig .
-Gyorsabb vagyok .

Majd elkezdtem csikizni . Miután jól kinevettük magunkat akkor végre elindultunk le a konyhába reggelizni . A konyhába érve kezünkbe vettük a müzlis tanyérunk majd a nappaliba indultunk . A kanapéra felülve , rajzfilm kiséretében elfogyasztottuk a tányérunk tartalmát . Egy ideje néztük a Tv-t mikor valaki csengetett a bejárati ajtón . Az ajtóhoz indultam , majd mikor kinyitottam David állt ott , kicsit sem jó kedvűen . Be lépet az ajtón és én becsuktam .

-Tudunk beszélni ?-kérdezte .
-Igen . -mondtam és a nappali felé mentem .-Lusi kérlek felmennél a szobádba , majd megyek én is .

A kislány szó nélkül felment az emeletre én pedig leültem David mellé .

-Kié ez a kislány ?-nézett értetlenül .
-Hosszú . -mondtam . -Szóval mit szeretnél mondani ?
-Figyelj Linda , egyre kérlek meg , hogy ne akadj ki .

Csak bólintottam , miközben egyre idegesebb lettem .

-Azt sem tudom hogy hogy kezdjem . -tartott egy kis szünetett . -Történt egy elég nagy dolog . Tudom hogy nem kellet volna megtörténjen , én voltam a hibás . Nem tudtam uralkodni magamon és olyat tettem amit nem kellet volna .- hajtotta le szomorúan a fejét .
-Azért vagy itt hogy elmond bármi is az .
-Egyik este túl sokat ittam és lefeküdtem egy lánnyal .
-Mindenre számítottam csak erre nem .-sokkolodtam le .
-Annyira de annyira sajnálom . Meg tudsz bocsájtani ?-fogta meg a kezem, én pedig hirtelen el húztam .
-Figyelj most jól rám . Ami megtörtént az megtörtént , már nem lehet vissza fordítani .
-De úgye meg tudsz bocsájtani ?
-Meg bocsájtok , de ... de nem fogom újra kezdeni . -néztem barna szemeibe . -Tudod mindennek ára van . Még ha nem is haragszok arra amit tettél , még sem akarom újra kezdeni . És nem , nem veled van a baj . Te egy nagyszerű ember vagy , még ha hibáztál is . Ne okold magad amiat amit tettél . Én is hibáztam . Nem mondtam el az érzéseim irántad . Első perctől láttam benned valamit , ami megfogott de sajnos túl későn jöttem rá arra hogy annak semmi köze nincs a szerelemhez . Ami inkább a barátság volt , és nem több .
-Hadd mondjak még valamit . -bólíntottam hogy mondhatja .-Első pillanattól mikor megláttalak éreztem valamit . Valamit ami aznap este csak benned volt meg . Azt hittem hogy csak egy múló szeszély , ami bármeik pillanatba köddé válhat . De rájöttem hogy nem . De egyik pillanatról a másikra tönkre tettem . Elfelejtettem , majd mikor hibát követtem el akkor jöttem rá hogy ez mennyit is jelent . Linda én szerettelek , most is szeretlek és tudd hogy mindig is szeretni foglak .
-Ne tedd ezt kérlek . Valahol az életben valaki vár rád , aki viszont fog szeretni és az a valaki nem én vagyok . Mihamarabb lépj túl ezen .
-Akkor vége ?-nézett rám .
-Igen , vége .

Ki kisértem az ajtóig . Majd mielőtt elment volna még utánna szóltam .

-David .
-Igen ? -fordult meg .
-Csak annyit kivánok neked , hogy légy annyira boldog az életben , hogy soha többet ne keljen nálam keresd a boldogságod .

Egy utólsó pillantást még vetett rám , majd elment . Mintha mi sem történt volna , így mentem fel az emeletre Lusihoz játszani .