Mindenki Felett

3.

Más nap reggel nem tudtam felkelni . Egyszerűen nem birtam kinyitni a szemem . Mintha egy mázsás súly ereszkedett volna mind kettőre . Kb 5 perc kinlódás után végre kitudtam kelni az ágyból . Mikor végre észhez kaptam meghallotam pár beszéd foszlányt . Férfi hang volt az biztos . Ekkor hirtelen kopogás nélkül kivágodott a szóba ajtóm ami majdnem kiszakadt a helyéről .

-Hupsz....-kapott a szájához Isaac .
-BAZD MEG, nem tudsz vigyázni ?-mutattam az ajtó irányába .
-Ja , erről beszélsz . Véletlen volt eskűszöm .- tette fel védekezően a kezét .
-Az véletlen hogy majdnem kiszakadt a helyéről ? -mondtam idegesen .
-Máskor óvatosabb leszek .
-Remélem is , vagy hanem jösz egy vadonat új ajtóval . Még is miért zavartál meg ilyen korán?-kérdeztem .
-Jöttem hogy elvigyelek valamerre . Talán nem örülsz hogy újra itt van a kedvenc barátod ?
-De .-mondtam egy sóhaj kiséretében . -Nem tudtál később jönni ?
-Tudod hogy nálam nincs később . Na készülj mert nem érünk rá egész nap . -tapsolt hogy siessek .
-Sajnos tudom .

Isaac kiment a szobámból én pedig a fürdőbe mentem . Elvégeztem reggeli teendőim majd elindultam a gardróbba . Nem volt ötletem , így random válógattam . Egy spagetti pántos topra és egy farmer short-ra esett a döntésem . Nem fogok kiöltözni az 100%-os . Isaac mindig egy tűzről pattant gyerek volt . Soha sem lehetett leállítani annyi energia volt benne . Már kiskorában látszott rajta hogy más mint a többi gyerek . Hiperaktív volt még este is . Gyerek korunkat együtt töltöttük , majd egyszer elköltözött . Idősebb mint én így hamar vissza jött látógatóba . Azóta is tartottuk a kapcsolatott hisz elválaszthatatlanok voltunk . Hiába mondta mindenki hogy fiú-lány barátság nincs , még sem hittünk senkinek . Szorosabb a barátságom vele , mint Bianca-val . Őt csak pár éve ismertem meg . Gondolat menetemből zökkentet ki Chloe .

-Jó reggelt asszonyom . -mondta kedvesen mint mindig .
-Neked is . -mosolyogtam rá .
-Na gyere és egyél már , sietnünk kell .
-Még is hova ? Elárulnád végre ?-mondtam miközben leültem az előtte lévő székre és neki fogtam a reggelimnek .
-Az titok , de ahogy látom nem gondolkodtál túl sokat az öltözékeden . -mért végig .
-Na ide figyelj . Nem fogok neked kiöltözni , baszki azt sem tudom hova viszel . -hitetlenkedtem .-Amúgy meg utálom a meglepetéseket .
-Ezt is tudom . Na egyél gyorsabban vagy besegítek .-emelte fel mutató ujját .
-Na azt már nem . -mondtam .
-Ja meg itt az újság is aminek címlapján te szerepelsz . -nyújtotta át a papír darabot .

Isaac elkezdte hangosan felolvasni amiket írtak .

,,Új hírek szerint Linda Rodriguez , a fiatal milliárdos lány újabb éttermet nyitott meg a tegnap este San Sebástian-ban . Újabb sikert hozott ez számára . Gyönyörű , vörös ruhát viselt ami persze méreg drága de ez neki nem jelent gondot . Szintén egy nagyon sok pénzbe kerülő kocsiból szállt ki . Hogyan csinálja ezt ?Örök titok alatt lapul . "

Viszonylag gyorsan befejeztem a reggelim amit nem mondhatni annak mert már el múlt dél is de nem baj . Az ajtón kimentünk majd beszálltunk az egyik kocsimba.

-És most az jön hogy megint veszekedünk . -mondta Isaac .
-Miért is ?-kérdeztem .
-Mert én akarok vezetni , és te amúgy sem tudod az utat .
-Na azt már nem . Tudod hogy méreg drágák ezek a kocsik és féltem őket .
-Bla bla bla . Annyiszor elmondtad . De egyszer az életben megengedhetnéd ugysem teszem tönkre .
-Ahj legyen . De ha egy karcolás is lesz rajta egyessével fogom kitépni a hajszálaid .
-Oké .

Gyorsan helyet cseréltünk majd végre elindultunk . A kocsiban zenét hallgattunk hogy ne azon járjon az agyam hogy mikor fogja Isaac tönkre vágni az autóm . Viszonylag 1 órás út után egy nagy stadion féle előtt áltunk meg .

-Most komolyan . Ennél jobb ötleted nem támad Isaac ?-kérdeztem unottan .
-Miért mi a baj ?
-Most komcsi elhoztál focit nézni ?-ekkor persze kiszakadt belőle a nevetés , én meg értetlenül néztem rá .
-Nézd csak meg azt a táblát egy kicsit jobban .-mutatott a hátam mögé .

Jobban szeműgyre vettem a táblán lévő feliratott , de ekkor tátva maradt a szám . Nem hittem annak amit látok .

-Te komolyan elhoztál egy verseny pályára ?-néztem rá izgatottan .
-Tudom hogy szereted a versenyt , na meg annál is jobban a verseny autókat és még ha szerencsénk is van esetleg mehetünk egy pár kört is . -mondta vigyorogva .
-Ezt nem hiszem el . Köszönöm . -mondtam boldogan . -Na menjünk már be .
-Jó jó hova kell úgy sietni .

Nem is tudom mikor voltam utojára verseny pályán . Régebben mindig édesapámmal jártunk ilyen helyekre , de mióta nincsenek ebben a városban többet nem voltam . Most hogy újra itt lehetek régi emlékeket idéz fel bennem . Lassan haladtunk az épület fele . A kapunál egy biztonsági őr állt . Isaac oda ment majd bejelentkezet hogy megérkeztünk a megbeszélt időpontra . Az őr rám pillantott majd szemében láttam hogy megijedt . Intett Isaac hogy menjek mert beengednek .

-Jó napot asszonyom .-hajtott fejet az őr , majd utánna rám nézet . Bolintottam nem volt kedvem köszöni .
-Ez meg mi volt ?-kérdezte a fiú .
-Nem tudom . Szerintem össze tévesztett valaki fontosabb emberrel .
-Biztos . -vont vállat .

Sajnáltam Isaac-ot mert hazudnom kellet neki . Megint . Ő nem tud arról hogy én Maffia vagyok , és az ő érdekében jobb is ez így . Első pillanattól tudtam hogy felismert az a fickó . Biztos valami itteni maffia banda tagja vagy másik esettben hallot rólam valami jót ami félelemben tartja .

Elindultunk a lelátó fele hogy megnézzük a pályát . Egy pár ember volt itt rajtunk kivül akik a pályát bámulták . Két kocsi versenyzet ott . Amint megláttam a száguldó autókat , elkapot a hév hogy én is vezethetném az egyiket . Két kör után a fekete verseny autó megnyerte a futamot .

-Mi lenne ha mi is kiprobálnánk azokat a járgányokat ?-kérdezte Isaac .
-Eltudod intézni ?-kérdeztem boldogan .
-Persze hogy igen . Na gyere , ha még ma akarsz versenyezni .

Ilyen boldog soha nem voltam . Hiányzott a legjobb barátom de most jöttem rá hogy vele együtt vissza jöt a boldogságom , ami tényleg hogy hiánzott az egy hangú , unott napjaimból . Jó itt volt Bianca is de nekem Isaac volt az a személy aki mindig feldobta a napjaim. Ahogy a pálya fele mentünk egyre jobban fort benne a vágy hogy végre az egyiket én vezethessem .