A Beautiful Lie-Tom Kaulitz

Küzdj Vagy Menekülj

Bár tudtam, hogy a megmentésem várat magára, egyre nehezebb volt "viselkedni". A tegnap esti Georggal való találkozáson mindenféleképpen felborult a fejem. Amikor tegnap este hánykolódtam az ágyamban, csak Tomra tudtam gondolni, és arra, hogy ő már nincs itt ezen a földön velem. Annyi könnyet sírtam, amennyit a testem engedett, mielőtt mind kiszáradt volna, a párnámat szempillaspirál-foltok borították el síró szemeimtől. Most olyan helyen voltam, ahol nem tudtam, hogy érdemes-e tovább élni, miért küzdök még mindig? Minek kellett küzdenem?

Felkeltem az ágyból, és elkeseredett külsőmre néztem. A sápadt bőröm még a szokásosnál is sápadtabb, a szemem sötét táskákkal körbefutott, a hajam pedig vörös kócos volt, a hajam verejtékfoltokban összegyűlt. Egy pillanatig magam elé meredtem, még mindig ugyanaz jár a fejemben, hogy miért vagyok még mindig itt, miért próbálkozom még mindig? Az ágyam melletti ébresztőre pillantottam, délután 3 óra volt. Ma este ismét a klubba kellett mennem dolgozni, és nagy valószínűséggel ezúttal tényleg egy igazi ügyféllel kell aludnom. A gondolattól, hogy egy másik férfi keze hozzám ér, undorodni kezdett a gyomromban. A legtöbb ügyfél túlsúlyos középkorú férfi volt, nyomorult munkában és házasságban, és egyáltalán nem hasonlítottak arra az emberre, akit egykoron megszoktam, hogy a kezem mindenhol rajtam legyen.

A fürdőszobába támolyogtam, és bekapcsoltam a zuhanyzót. Levetkőztem, hagytam, hogy a selyemköpenyem lecsússzon a vállamról, és lecsússzon a csípőm és a combom mellett, miközben összegyűrt kupacban zuhant a padlóra. Beléptem a zuhany alá, és hagytam, hogy a meleg víz elmossa minden bűnömet. Tom képe még mindig az elmémben él, ahogy engedtem a testemet a víz pihentető melegének. Testem minden egyes izma megernyedt, és éreztem, ahogy elzsibbadok és elnehezültem. Elképzeltem, hogy nem vagyok egyedül a zuhany alatt, magam mögött Tomot képzeltem el, meztelen, tónusú testével a hátamhoz nyomva, miközben csókot nyomott a tarkómra.

Mélyen beszívtam a levegőt, hagytam, hogy a testem bizseregni tudjon az élvezettől, mielőtt kilélegzem. A víz végigcsöpögött a hajamon és az arcomon, az ajkaimról és a földre csöpögött, mielőtt a lefolyóba süllyedt. Néztem, ahogy a víz körbejárja a zuhany alján lévő lefolyót, és azon gondolkodtam, mennyire szívesen köröznék egy sötét lefolyón a mélységbe. Éreztem, ahogy a testem megrándul, ahogy újra elképzeltem Tom érintését. Bal karja a derekam köré fonódott, közelebb húzva magához, most az az érzése, hogy kemény farka a fenekemhez nyomódik.

Egy hirtelen kopogás az ajtómon hevesen kiszakított a képzeletemből, és éles levegőt vettem a hirtelen jött zavartól.

"Mi az?" Kiabáltam a zuhany alól, és bosszús voltam, hogy ki volt az ajtóban.

– Egy óra múlva indulunk. Angel volt.

Nagyot sóhajtottam, és elzártam a vizet. Kiléptem a meleg szőnyegre, a hideg levegő azonnal megcsapott, szinte olyan érzésem volt, mintha kint lennék az elemekben, olyan zord volt, és még mindig nem vagyok hozzászokva ehhez a hideg időjáráshoz. Bebugyoláltam magam egy törölközőbe, és bementem a hálószobába, hogy felkészüljek a ma estére. A számomra kiszemelt ruha már szépen kilógott a szekrényemben. Felvettem a fekete csipkés ruhát, és megigazítottam, miközben magamra néztem a tükörben. Ezt igazából annyira nem bántam. A fekete szabott ruha a térdem előtt ért véget, nem pedig a fenekem után a változatosság kedvéért, a csipkerészlet enyhén átment a térd fölé. A ruha fölött volt egy kivágás, közvetlenül a ruhám alatt, ahol az anyag le lett vágva, de a csipkerészlet továbbra is megmaradt, ami szexis, de mégis előkelő megjelenést kölcsönzött a ruhának. Felkentem a sminkemet, és kimentem a konyhába, hogy együnk egy falatot, mielőtt elindultam volna.

A kastély olyan csendes volt, mintha valaki hallaná a sarkamat az istengát másik végéből. Kiértem a konyhába, és láttam, hogy pár lány készen áll az estére, és megiszik egy pohár gyümölcslevet vagy vodkát. Egy pillanatra találkoztam Kristinával, és ügyeltem rá, hogy egy pillantást vessek rá, mielőtt a hűtőhöz indulnék ennivalót keresni. Benyúltam, és kivettem egy tál levest, mielőtt felmelegítettem, és helyet foglaltam a pultnál, messze-messze Kristinától. Gondoskodtam róla, hogy időnként egy gyors pillantást vethessek rá a szempilláim alatt, miközben ettem a levesem, még mindig erősödött a gyűlöletem iránta. Valahányszor csak ránéztem, éreztem, hogy tűz tör ki a mellkasomban, és az ereimben lüktet, amitől ökölbe szorultak a fogaim, és egymáson csikorogtak a fogaim. Imádtam a gondolatot, hogy az öklöm összeér az arcával, de tudtam, hogy nem kezdhetek el valamit, nem újra.