A MI könyvünk [Szünetel]

2.fejezet

Matek óra után még volt 3 óránk majd mehettünk is haza. A vonaton Aoival megpróbáltunk helyet találni de annyira sokan voltak, hogy 2 megállóval előbb szálltunk le mert nem bírtuk a tömeget. Ahogy leszálltunk a vonatról Aoi oldalba bök majd elkezd mutogatni a távolba valakire.
- Mayumi az ott nem az új irodalomtanárunk?
- De, de mit kereshet itt? Talán vár valakire?
- Nemtudom de nézzük meg.
Aoi feldobja elvetemült ötletét és mivel én is kiváncsi vagyok ezért rábólintok.
- Legyen, de ha észre vesz minket én megöllek.
Aoi elmosolyodik és elindulunk a tanár felé nehogy elveszítsük a nagy tömegben. Próbálunk észrevétlenek maradni miközben követjük őt. Egy hosszabb séata után a tanár úr belép a könyvesboltba és elkezd nézelődni majd egyszer csak megcsörren a telefonja.
Kirohant a boltból vissza az állomásra ahol egy vele egykorú srác várta két hatalmas börönddel.

Ryan sz.sz.

Sietve indulok vissza az állomásra mert Sebastian hívott, hogy már itt van. Fél órával elöbb ért ide ami kicsit meglepett de nagyon örültem neki. Sebastian a gyerekkori barátom akit a középiskola óta nem láttam és amikor megtudtam hogy Tokyoba költözik egyből felvetettem neki az ötletet hogy legyünk lakótársak. Épp hogy odaérek az állomásra és már hallom is Sebastian hangját.
- Ryan!
Kiált fel örömében majd a nyakamba ugrik.
- Sebastian én is nagyon örülök neked de nem gondolod hogy ez egy kicsit tulzás?
- Igazad van, bocsánat de annyira örülök, hogy újra látlak, annyi mesélnivalóm van és persze neked is lenne mit mesélned azok után, hogy leléptél.
- Majd annak is eljön az ideje.
Átveszem az egyik böröndjét és elindulunk haza.

Mayumi sz.sz.

Miután végig néztük ezt a megható pillanatot elindulunk haza. Végre van hely a vonaton és nem kell nyomorogni a tömegben. Két megállót megyek majd elköszönök Aoitól aki tovább megy. Lassan haza sétálok és mikor a bejárati ajtóhoz érek anya nyitja ki azt.
- Szia kincsem, milyen volt az iskola?
Vajon mi üthetett belé? Biztos vagyok benne hogy Aoi írt neki és azért ilyen.
- Szia anya, nem volt rossz és hatalmas meglepetésemre az új tanár is egész normlis.
És még milyen helyes! De miket is gondolok hisz ő a tanárom. Megrazom a fejem aminek hatasára anya kérdően néz rám.
- Éhes vagy kincsem? Főztem neked levest.
Bolintok egyet majd anya mosolyogva megy a konyhába hogy szedjen egy tanyérral.

***

Vacsora után engedek egy kis vizet a kádba és még az töltődik előszedem az írásaimat. Behuppanok a kádba és átolvasom, hogy melyik lenne az a „könyvem" amit odaadhatnék a tanárnak. Miután elolvastam őket kiválsztok egyet ami szinte már be van fejezve de még hiányzik a legvége. Megtörölközöm és magára veszek egy köntöst majd átsétálok a szobámba. Gyorsan magamra kapok egy pizsamát és leülök az iróasztalomhoz hogy írjak a kiválszott történetnek egy frappáns befejezést. Épphogy befejem a könyvet amikor megszólal a telefonom. Ren hív. Mi lehet olyan fontos az éjszaka közepén, hogy ezért képes legyen felhívni?
- Igen?
Szólok bele a telefonba kissé nyúzott hangon.
- Segítened kell! Emlékszel van az a lány akit meséltem.
- Melyik is a sok közül?
Elkuncogom magam amit ő egy gúnyos mű nevetéssel viszonoz.
- Mayumi ez most komoly!
- Jó, bocsánat, figyelek.
- Köszönöm! Szóval az a helyzet hogy azt hiszi a barátnőm vagy éés ha nem lenne nagy kérés esetleg egy pár napig át tudnál ülni Aoi mellé?
Hirtelen nem értem az összefüggést ezért értetlenkedve bámulok magam elé majd eszembe jut, hogy kiről is van szó.
- Legyen. Max egy hét és nem több!
Válaszolok neki unott hangon
- Nagyon szépen köszönöm, imádlak Mayumi!
- De jössz nekem eggyel.
- Rendben úgy lesz kérhetsz bármit.
Egy hét múlva úgyse fog rá emlékezni de sebaj majd behajtom rajta.
- Jóéjt Mayumi akkor holnap!
- Jóéjt Ren!
Elköszönünk egymástól majd elterülök az ágyamon. Öt perc sem telik el és elalszom.

***

Reggel anya hangjára ébredek.
- Jó reggelt kincsem!
Fáradtan kikelek az agyból, magamra kapok valami ruhát és bedobom az irományomat a táskámba majd lemegyek a konyhába.
- Jó reggelt anya!
Elveszek egy pirítóst a tányérrol és adok egy puszit anya arcára hálám jeléül, hogy csinált nekem reggelit.
- Szia anya majd este jövök.
- Rendben kincsem, vigyázz magadra!
Kilépek az ajtón és ranézek a telefonomra amin 7:02 van. Sietek mert nem akarok már a második nap elkésni. Szerencsém re pont elértem a vonatot ahol Aoi már foglalt nekem helyet. Leülök mellé és útközben átbeszéljük a mai órákat és hogy megyünk-e valahová iskola után. Idővel beértünk a suliba is ahol Ren várt minket.
- Szép jó reggelt a hölgyeknek!
Szólal meg mézes mázas hangon.
- Neked is Ren!
Mondjuk egyszerre Aoival majd egymásra nezünk amire Ren értetlen fejjel reagál.
- Te is arra gondolsz amire én?
- Szerintem egyre gondolunk.
Ren még mindig értetleül néz ránk.
- Bökjétek már ki miről van szó.
Ekkor megszólal a csengő és sietve haladunk az osztályterem felé. Szerencsénkre még a tanár előtt érünk be. Ren helyet foglal hátul és mellé ül a tegnap említett lány ezt végignézve én lehupoanok Aoi mellé.
Aoi kérdően néz rám de különösebben nem zavarja a dolog így nem teszi szóvá. A napot egy természet tudomány órával kezdjük majd következzik egy matek. Szünetben a füzetemet bújom amiben a történet van amit a tanárúrnak hoztam. Szünet után bejön a tanár, köszönünk majd eljezdődik az óra. Mivel az elő padban ülök muszály lesz figyelnem.
- Ma a 20-21. Század költőiröl fogunk beszélni. Nyissátok ki a könyvet a 10.oldon!
A tanár úr hangját meghallva valamiért ideges leszek de a jó értelemben. Nem tudom kiverni a fejemből amit tegnap mondott, nagyon félek mit fog szólni a munkámhoz.
- Mayumi kisasszony ne ánrándozzon hanem figyeljen!
Szól rám kissé ideges hangon.
- Elnézést kérek tanárúr.
Rémes ez az első pad, szinte semmit nem lehet csinálni.
Lassan eltelik ez az óra is. Óra után a diákok kiszálinhóznak a teremből és a tanár magához hív.
- Mayumi kisasszony, látom elhozta amit ígért.
Meglepődve néz rám majd elmosolyodik. Átadom neki a füzetet amibe írtam.
- Néhol lehetnek benne hibák és egy-két apró firka.
Jelentem ki mikozben a padlót bámulom.
- Köszönöm szépen. Lesz pár lyukasórám ahol el olvashatom szóval ha gondolja iskola után jöjjön a parkolóba és vissza adom a füzetét kisasszony.
Rám mosolyog, teljesen eláll a szavam ezért csak bolintok egyet visszajelzés képpen. Kiindul a teremből de az ajtóban megáll és felém fordul.
- Egyébként miről szól a történet?
- Egy írónőről aki a szerelmet keresi.
Int egyet majd végleg elhagyja a termet.