Heartless love

3. rész

Három nap telt el Lando balesete óta.
A mezőnyből többen is bejöttek a kórházba meglátogatni őt, és biztosítani mind a Norris családot, mind pedig engem a támogatásuk felől.
A pilóták közül egy olyan személy volt, aki bent maradt végig, ő pedig nem más volt, mint Max.

Most is itt ültünk kint a folyosón, akárcsak az elmúlt három napban. Sok minden volt ami szóba került köztünk, hiszen volt bőven időnk beszélgetni.
Soha nem gondoltam volna, hogy pont ő lesz az, akinek arról fogok mesélni, hogy milyen volt ott hagyni annó a Mclarent, a csapattal együtt pedig Landót is.
-Szóval mikor megtudta, hogy elhagyod a csapatot akkor szóba se akart állni veled?-kérdezte meglepetten a holland.
-Nem bizony.-emlékeztem vissza arra a napra, mikor a bejelentés előtt egy nappal meglátogattam őt Londonban, és személyesen mondtam el neki, hogy a következő évtől a Ferrari pilótája leszek.-Konkrétan mikor becsöngettem hozzá, beinvitált, majd leültünk beszélgetni. Elmondtam neki, hogy van egy fontos dolog, amiről tudnia kell. Az azt követő negyed órában elmondtam, hogy megkeresett a Ferrari, meg ilyenek. Mikor a végén kimondtam, hogy aláírtam a szerződésem az olaszokhoz, teljesen lefagyott. Aztán mikor feleszmélt a meglepettségből, közölte, hogy menjek el azonnal. Arra kértem, hogy hallgasson meg, de hiába. Makacs volt, mint mindig.-mosolyodtam el halványan, a szemben lévő fehér falat bámulva.-Utána a munkán kívül semmiről nem beszéltünk egy hónapon keresztül. Azthittem, soha nem fog megbocsájtani nekem.
-Szeret téged, haver. Amikor elkezdődött az új szezon, és egyre kevesebbet tudtatok találkozni, meg beszélni, akkor maga alatt volt nagyon. Azthiszem neki te vagy a menedék az újságírók, meg a kritizálók elől. Te vagy az, aki mindig mellette állt, akármi is volt. Szóval nem tudom, hogy hogy fog végződni ez az egész, de most ismét akkora szüksége lesz rád, mint akkor mikor bekerült a mezőnybe.-nézett rám Max, ha jól sejtem arra volt kíváncsi, hogy ott leszek-e Landonak ha szüksége lesz rám.
-Tudom Max, és hidd el, mindent meg fogok tenni azért, hogy ő újra rendben legyen. A nyári nyaralásomat már lemondtam, és beszéltem Lando szüleivel. Elmondtam nekik, hogy szeretnék mellette lenni végig.-Max elmosolyodott, lehajtotta a fejét, a kezét bámulta.

Nagyjából délután négy körül járhatott az idő, amikor megjelent egy olyan személy is a kórházban, akivel nem igen jöttem ki az elmúlt években, ugyanis mindemt megtett annak érdekében, hogy Lando és én minnél kevesebb időt tudjunk együtt tölteni a pályán kívül. Ez a személy pedig nem más volt, mint Max Fewtrell. A srác most is full feketébe volt öltözve, és annak ellenére, hogy bent voltunk zárt térben, mégis napszemüveg takarta a szemeit.
Odament a Norris szülőkhöz, majd Verstappen felé vette az irányt, akivel lepacsizott, nekem meg csak oda vakkantott egy ,,Cső!"-t, és ennyivel le is zárta a kommunikációnkat szerencsére.
Már annakidején sem bírtam a srácot, mikor Landoval még csapattársak voltunk. Egész egyszerűen mindig megpróbált minket valahogy külön választani, és ez rendkívül idegesített.
Persze Landonak ezt nem mutattam soha, mert tudtam, hogy neki igenis fontos a srác.

Két órával később megjelent a doki, aki Landót kezelte. Jó hírekkel szolgált, ugyanis elmondta, hogy a ma reggel megkezdett ébresztés jól halad, Lando már néha magához tér, de ahhoz, hogy teljesen kimenjen az altató hatása, kell egy nap még. Viszont már be lehetett menni hozzá, aminek én nagyon is örültem.
Én maradtam utoljára, ugyanis már a szülei és testvérei is voltak bent nála, majd már Max indult volna, hogy ő lesz a következő, viszont Cisca az ajtóba megállva rám pillantott, majd intett a fejével, hogy menjek be én hozzá.

A lábaim gyorsan szedtem, viszont mikor benyitottam, lefagytam.
Lando az ágyban feküdt, a plafont bámulva. Keze gipszben, és még csak arra sem reagált, hogy becsuktam magam mögött az ajtót.
Lassan sétáltam az ágy mellé, a tekintetem végig rajta tartva.
-Szia Lando.-ültem le félve mellé egy székre. A fejét felém fordította, viszont nem az történt, amire számítottam. Az arcán apró könnycseppek futottak le, ami miatt a szívem összeszorult.
-Te vagy Carlos, ugye?-nézett rám kérdőn, nekem pedig a szemeim elkerekedtek. Lando nem emlékezett rám.

Sziasztok!
Nos tudom, hogy eddig elég lapos volt a sztori, viszont innentől kezd beindulni majd minden szál. Azt is sejtem, hogy sokan kedvelitek Fewtrellt, viszont a sztori elején (vagy lehet végig?), ő lesz a történet rosszfiúja.
Kíváncsi vagyok az eddigi véleményetekre a történetről.