The dragon's revenge (Loki ff)

Utolsó sárkány

Fáradt voltam. Nem kifejezés, hogy mennyire. Egész este a kis összeröffenés járt a fejembe a királlyal, nem értettem mégis miért jár ilyen ruhákba. Kémkedne talán? Vagy megszökik a teendői elől? Bár elégedettséggel töltött el, hogy hozzá vágtam a vödröt, annál kevésbé volt kellemes mikor fojtogatott az erejével.

A csarnokban ültem, korán volt még a világmegváltó gondolatokhoz. A szokásos helyemet foglaltam el, szerencsére a suttogások már nem voltak olyan hangosak, mint ezelőtt pár évvel. Magányosan falatoztam a reggelimet mikor egy katona jött be és elordította magát fennhangon. 

- Astrid, a felség hívatja önt! - nézett körbe, majd megállapodott a szeme rajtam. Egyből felismertük egymást, ő volt az a katona aki tegnap fogott mikor Marten asszonyság elakart botoztatni. Egyből elindult a sutyorgás, hogy vajon bajba kerültem, kivégez a király azért hívat maga elé? Marten asszonyság is egyből önelégülten fonta össze maga előtt a karjait. Kelletlenül keltem fel a helyemről, szívesen befejeztem volna a reggelit, de hamar túl is akartam esni a dolgokon. Miért hívat engem? Egy szót se szóltam a tegnapi incidensünkről, bár ha jobban belegondolok lehet a sárkányos dolog miatt kell a színe elé járuljak. Francba, ezt jól elkúrtam. Magamat szidva mentem a katona elé, aki biccentett, hogy induljak előre nyugodtan. Persze, előre az aki úgyis megfog halni, így azért könnyű. Feszes léptekkel indultam meg kifelé, az őr végül mellém sorolt és végig vezetett a folyósokon. Emlékezetem szerint az északi szárny felé mentünk, szóval valószínűleg az egyik tárgyalóterem lesz a cél. Kicsit megkönnyebbültem, végtére is így lehet van esély arra, hogy megúszom a kivégzést. Semmi rosszat nem csináltam igazából, csak elmondtam ki vagyok, de hát vannak nálam furcsább és nagy valószínűséggel erősebb lények is. Habár sárkányok leginkább a Földön voltak elterjedve, voltak azért olyan bátrak akik más univerzumokba is elmerészkedtek szerencsét próbálni. Időközben felsejlett utunk vége, én egyenesen mentem tovább, de a katona hirtelen lefordult. Lecövekeltem, nem értettem, hogy most akkor miért nem a tárgyaló felé megyünk, de leesett, hogy nem is ide akart vezetni. A könyvtár! Ért utol a tudás szele, megszaporáztam a lépteimet és felzárkóztam mellé. 

- Miért nem szólt? - mormogtam az orrom alatt, de kérdésem csak üres fülekre talált, nem érkezett válasz. Szuper, ha elkezdtem volna kérdezgetni, hogy miről akar beszélni a király, biztos ugyan ennyit mondott volna. 

- Jó társaság vagy - szúrtam neki oda. Erre már reagált, szúrós pillantásokkal illette a megjegyzésemet. Kis elégedettséggel töltött el, de nem tartott sokáig az örömöm. A könyvtár ajtaja a második leggyönyörűbb volt amit életemben láttam, még kicsi koromba olvastam, de mióta ide kerültem egy könyv se került a kezembe. Nem is lett volna rá időm, sőt jogom se, talán annyira, hogy kitakarítsam a könyvtárat, de egyébként pedig a királyi család tagjai és az előkelő nemesek használták. Az ajtaja tömör tölgyfából készült, és valami elképesztően tartós lakkal kenhették le, mert a hallottak alapján legalább több ezer éves lehetett. Ahogy kinyílt az ajtó, a szemem elé tárult a rengeteg könyvhalom katona sorrendbe helyezve, a polcok oldalába pedig belevésték mi alapján van rendszerezve. Legalább három emeleten helyezkedtek el az olvasmányok, legszívesebben tátott szájjal forgolódtam volna amíg ki nem élvezem a látványt, de visszafogtam magamat. Középen egy kisebb kandalló helyezkedett el, egy nagyobb asztallal és székekkel. Loki járkált fel - alá egy könyvvel a kezében. Valószínűleg rajta kívül nemsok ember használhatta, mivel még egy elég kényelmesnek tűnő fotel is helyet kapott. Milyen meghitt! 

- Távozhat, kettesbe maradok vele. - szólalt meg Loki ránk se nézve, de sejtettem, hogy nem nekem szólt ez a parancs. Pedig annyira volt kedvem ehhez, mint egy majommal való párzáshoz. Vajon repülő majmok születtek volna a nászunkból?