Justice - story by the album

Off My Face

Ryan! – kiáltottam kétségbeesetten, miután felálltam a földről. De mindhiába. A fiúnak nyoma veszett. Erősen gondoltam rá, hátha megint megjelenik, mint múltkor. De az agancsom cserben hagyott. Pont, mikor rájöttem, ki is ő valójában... Leültem a földre. Várok rád – szólt a fiú hangja a fejemben, mire hirtelen felpattantam, és rohanni kezdtem. Őt keresve.

A remény apró sugara még egy óra keresgélés után sem aludt ki. Elindultam a csordogáló patak hangjának irányába, mikor egyszer csak egy kéz ragadta meg a csuklóm, és maga felé fordított. Szőke haja volt, szép, kék szemekkel. Fején neki is agancs ült, ebből gondoltam, hogy szarvas. Ujját a szája elé tette, és elővett egy csúzlit. Felemelt egy követ a földről, és kihúzva az eszközt ellőtte azt, mire egy csobbanást hallottunk. Értetlenül néztem a lányra, aki csak várt.

Ekkor fegyverek csörgését hallottuk, mintha lövésre készültek volna. Nem volt biztonságos. El kellett tűnnünk onnan. A lány a karomnál fogva elindult velem az erő közepe fele. Egy idő után egy faházhoz értünk, ahol a lány felém fordult, és a kezét nyújtotta.

- Sarah vagyok – szólalt meg emberi nyelven, mire kissé meglepődtem, de kezet fogva vele én is bemutatkoztam.

- Alicia.

- Örvendek – mosolygott. – Ez lenne a szerény hajlékom. – mutatott a házra.

- Nagyon szép. Figyelj, ismersz egy Ryan nevű fiút? – érdeklődtem.

- Nem, sajnos nem. Én csak szarvasokat ismerek.

- De ő szarvas... – értetlenkedtem, majd hirtelen eszembe jutott valami. – És Alfred nevűt?

- Persze, hogy ismerek, ő a szarvasok vezetőjének fia – tapsolt. – Őt keresed?

- Igazából igen. Már ismerjük egymást...

Sarah megbízható lánynak tűnt, így elmondtam neki a történetet, hogy találkoztam Ryannel, és hogy hogy tűnt el. A lány érdeklődve hallgatott, majd, amikor ahhoz a részhez értem, hogy nem Alfred a neve, csodálkozva nézett, és nem értette, miért hazudott a fiú. Elmondta, hogy ő még nem is találkozott vele személyesen, és alig várja, hogy megismerhesse. Úgyhogy holnap reggel együtt kelünk útra, hogy megkeressük.

Reggel, mikor kinyitottam a szemem, a nap már fent volt. Felálltam, és lementem a házból. Nekem háttal Sarah állt, és épp reggelit készített.

- Jó reggelt – szóltam. A lány nem mozdult. Odasétáltam hozzá, mire hirtelen megfordult, és komoran nézett a szemembe. De egy valami nem volt a rendjén. Szemei nem kékek voltak. Hanem zöldek.