Justice - story by the album

Holy

Köd telepedett a tisztásra, majd Sarah szeme világítani kezdett.

Fiú és a lány keresve egymást,
Megtéve útját nem talál Reá
A kis folyó halott lelke lévén
Fény derül rá, a szent él még
Egyik él, másik hal,
S eltűnik a sötét holddal.
A lány szeme kékké változott.

- Szia, Alicia! – köszöntött mosolyogva, majd egy kis friss gyümölcsöt nyújtott felém. – Jó étvágyat.

A tálban szőlő, alma, narancs és mangó volt. Egy kis ideig csak néztem, majd elkezdtem enni, ugyanis nagyon éhes voltam. De nem feledkeztem meg Sarah proféciájáról.

- Sarah?

- Igen? – fordult felém.

- Mi volt az, amit mondtál?

- Mi?

- Az a profécia... – Nem emlékezett semmire. Elmondtam neki, hogy zöld volt a szeme, és elmondott egy jövendölést egy fiúról, egy lányról, akik nem találják meg a még élő szentet, és egyikük meghal, másik életben marad.

- Mikor... Hogy lehetséges ez? – gondolkodott hangosan.

Ekkor vonyítást hallottunk.

- Mi volt ez? – kérdeztem riadtan.

- Farkasok – vette elő csúzliját. - Tudhattam volna. Asher nem áll le.

Ekkor egy feketébe öltözött fiú lépett ki az árnyak közül, és beletúrva hajába megállt előttünk.

- Sarah – biccentett.

- Asher – rázta a fejét unottan a lány, majd bemutatott engem.

- Ó, csak nem a híres-nevezetes L...

- Ash! – szólt közbe. Ölni tudott volna a tekintetével, de a fiú állta.

- Szóval... te farkas vagy? – néztem a fiúra, megszakítva ezzel a szemkontaktust, amit Sarah-val folytattak.

- Igen. És érted jöttem. De be kell avassunk a falkába.

- De hát... én szarvas vagyok...

- A kettő nem zárja ki egymást – vonta meg a vállát, és vonyított egyet.

Késztetést éreztem, hogy megtegyem én is, de megálltam. Megismételte. Nem akartam megtenni. Inkább a cipőmet néztem, mintha valami érdekes lenne rajta. Eszembe jutott Ryan, és hogy így magamra vonhatom a figyelmét, és megtalálhatom.

De ekkor hirtelen farkasok léptek ki Asher mögül, és megközelítettek engem. Az egyik egy ruhát adott a fiúnak, aki nekem nyújtotta.

- Ez a tied. Viselned kell, mikor velünk vagy.

És vonyított még egyet. Nem bírtam tovább. Megtettem én is. Hosszú barna hajamba fehér csík rajzolódott, a kezemben tartott ruha már rajtam feszített, egy hozzá illő cipővel egyetemben. És lebegtem.