Mocskos titkok

2. rész

Reggel korábban fel keltem, mint Brenda. Úgy gondoltam, hogy egy kicsit meglepem és takarítok, pakolok kicsit. Tegnap be vásároltam hogy a kedvenc reggelijét is megtudjam csinálni. Fel húztam egy fekete bőr szoknyát és hozzá illő toppot. Miután megágyaztam az ablakhoz mentem, és a párkánynak könyökölve be láttam Grace-ék egyik szobájába. Tuti nem Grace-é, mert sötét és van egypár súlyzó. Majd az ablak elé lépett az egyik bátyja és a húzódzkodón edzeni kezdett. Szerencsére nem látott, de én annál inkább. Nem tudom, hogy Blake vagy Adam az, de rettentően izmos. Karjai megfeszültek miközben a levegőbe húzta magát. Shortja a csípője alatt volt. Végig mértem és akaratlanul is be haraptam a szám. Majd bambulásomból fel ébredve csak annyit veszek észre, hogy engem néz és az ablaknak dőlve rám kacsint.

-Baszki! -húztam össze gyorsan a függönyt. Nem is láttam tisztán melyikük volt az, de zavarba voltam. Le siettem mert elidőztem a nézelődéssel.

El telt egy fél óra, amit szorgoskodással töltöttem. Amikor Brenda be ért a konyhába, az omlettet tálaltam.

-Ez igen kisanyám! -ült le csillogó és többnyire éhes szemekkel a pult elé.
-Remélem most nem csesztem el. -nevettem kínosan.
-Mmm isteni drágám, köszönöm. -mondta mosolyogva Brenda.
-Ihjj baszki! Mennem kell! -pattantam fel a nyugalmamból fel sietve a szobámba.
-Pláza előtt tala négykor ugyee??? -szólt fel utánam Brenda.
-Igen! -kiabáltam vissza.

A suliba be érve a szekrényemhez mentem. Majd megláttam a Harrison triót. Intettem Gracenek aki rögtön oda sietett hozzám, és öleléssel köszöntött. Nem mondom, hogy nem szemeztem kicsit Blake-el miközben Gracet öleltem.

-Huh már azt hittem sose érsz ide! -mondta megkönnyebbülve Grace.
-Ne haragudj siettem! -mosolyogtam.

Az osztályba menet még beszélgettünk. Helyünkön ülve jegyzeteltünk, és figyeltünk. Grace is tanulós típus. Párszor hátra néztem Blake-re, akivel ismét csak szemkontaktust tartottunk. Majd elnéztem amikor a tanár elém csapta a könyvét.

-Miss Nicholson, talán valami probléma van? -nézett rám szúrós szemekkel Mr Carter.
-Ohh, nem dehogy. -mondtam zavartan.
-Talán ha hátra ülne Mr Harrison mögé, nem kéne hátra fordulgatnia hozzá. -mondta komolyan.

Kínosan Grace-re néztem, aki viszonozta azt, majd fel vettem a cuccaim és Blake mögé ültem.
Hátra nézett majd elmosolyodott. Az óra hátra levő részében semmi érdekes nem történt. Ki csengettek 20 perc múlva. Éppen indultam volna ki amikor Blake elkapta a karom. Rá néztem.

-Szóval a suliba is kukkolsz nem csak otthon? -kérdezte önelégülten.
-Sehol sem "kukkoltalak". -mondtam a szememet forgatva, majd ki mentem. Tehát Blake volt az. Hmm...

Végig sétálva a folyosón eléggé furcsa érzés kapott el. A gondolkozásomból egy srác rántott ki aki olyan erősen vállazott le, hogy majdnem oldalra estem.

-Vigyáznál? Bunkó. -mondta majd mentem volna tovább de ki nyílt a szája.
-Mit mondtál? -fordult felém, majd én is felé.
-Azt, hogy kurvára nézd merre mész. -hunyorítottam.

Közel jött hozzám. Majdnem össze ért az orrunk.

-Te pedig kurvára nézd azt, hogy kivel és hogy beszélsz. -mondta halkabban de erőteljesebben.

Mögém nézett és kissé kitágult a pupillája, mintha félne, majd otthagyott. Megfordulva láttam hogy a Harrisonék álltak mögöttem. Grace oldalra tolta testvéreit és megfogta a kezem.

-Jól vagy? -kérdezte.
-Igen persze. -mondtam enyhén mosolyogva.

A fiúk eltűntek anélkül, hogy észre vettük volna. Mentünk tovább és tovább az órákra. Kezdett unalmas lenni a nap. Grace-el elterveztük hogy tartunk egy kis csajos napot szombaton, amiért már most nagyon izgulok!
Éppen törin ültünk amikor sikítást hallottunk és egy lövést. Először megijedtünk, de azt hittük hogy valaki csak lövöldözős filmet vagy videót hallgat. Majd megszólalt a tűzjelző és mindenki pánikolni kezdett. Ki fele mentünk de a lövésekből egyre több hallatszódott. Sikítások, pánik zörejei lepték el a folyosókat. Próbáltam Grace-el maradni de a tömegben elvesztettem. Majd egy maszkos alak került elénk. Csak a szeme látszott. A plafonba lőtt majd a tömegből is hullani kezdtek az emberek. Futni kezdtem. Rohantam olyan gyorsan ahogy csak tudtam. Nagy az iskola és a folyosók hosszúak. A vészkijárathoz futottam. Be volt zárva. Majd lépéseket hallottam magam mögül. Mire megfordultam szembe találtam magam egy maszkos alakkal. Rögtön be fogta a szám. Könnyezni kezdtem, de legszívesebben ordítottam volna. Pánikoltam és féltem.

-Nem lesz semmi baj amíg csendben maradsz. -suttogta a fülemhez hajolva. -Végig megyünk ezen a folyosón és be fogsz szállni egy kocsiba. -folytatta.

Bal kezével a hajamba markolt, a másik a számat takarta. A folyosón is hullák voltak. Köztük a srác aki csesztetett. Most még őt is sajnáltam. Ki értünk. Rendőr szirénát, és mentő autók hangját hallottam. A sírás és pánik hangja még mindig csengett a fülembe. Le ragasztotta a számat majd be dobott a csomagtartóba és le csukta a tetejét. Nem feltűnő autó volt. Nem egy tipik rabló kisteherautó, egy egyszerű suzuki. Kábé ketten szálhattak be az autóba. Majd el indultunk. Próbáltam vissza fogni a sírást de nem ment. Igyekeztem minél halkabban mozdulatlanabbul lenni. Aggódtam Grace miatt, Brenda miatt, és Blake-ék miatt. Nem tudtam rendesen gondolkodni. Nem sokkal később megálltunk és felnyitották a csomagtartót. Be adtak valamit amitől elsötétült a kép, sötét volt minden.