Mocskos titkok

3. rész

-Anyu gyere kapj el! -mondtam nevetve és futni kezdtem.
-Akkor gyorsan kell futnod! -mondta anya boldogan.
-NE! KARA! -kiáltotta apa és anya miközben az úttest felé futottam.

sípolás

Amikor fel ébredtem, Brenda ott állt az ágy mellett. Én feküdtem az ágyban. Kórházban voltunk.

-H...Hol vannak anyuék? -kérdeztem Brendára nézve.
-Semmi baj kincsem. -simogatott miközben puszit adott a homlokomra.

Egy sötét helyen ébredtem fel. Feküdtem...Próbáltam fel kelni de az egyik csuklóm az ágy támlájához volt kötve. Körül néztem de semmi se volt ismerős. Egy pince. Egy poros és sötét pince. Egy kicsi ablak. Egy mosdó. Egy ágy. Nem tudom ki rabolt el, de tudja a dolgát. Kopogást hallottam majd be nyitott a maszkos alak. Le tett az ágy szélébe egy tálcát, majd rám nézett és közelebb jött.

-Jót aludtál? -kérdezte, miközben le tépte a számról a szikszalagot.
-Hol vagyok? -kérdeztem félve.
-Hoztam reggelit. -nézett a tálcára majd vissza rám.
-Ki a fasz vagy?! -nyúltam hírtelen a maszkja felé, de elkapta a kezem és a másikhoz szorította, majd fölém mászott.

Szemeztünk egymással. Nem szólt egy szót se, én szintén. Szépek a szemei...Barnák...
De még mindig nem tudom ki ő...Nem ismerem...Vagy csak nem akarom ismerni?
Le nézett a számra majd vissza a szemembe. El engedett és talpra állt. A tálcát az ölembe tette.
-Egyél csak. -mondta majd ki ment.

Az ételt idegből a földre löktem és minden erőmmel rángatni kezdtem a bilincset. Nem maradhatok itt! Ki kell jutnom!

Grace

-Mikor láttad utoljára? -kérdezte egy rendőr.
-A suliban...A folyosón amikor a lövöldözések miatt ki indultunk. Aztán a tömegben elvesztettem. -mondtam könnyes szemekkel.
-És ön? -fordult a rendőr Brenda felé.
-Ma reggel iskola előtt. -mondta Brenda sírva.

Nem tudom hogy hol van Kara. Nem halott...Biztosan nem. Meg fogom találni. Már pár rendőrnek adtunk személy leírást. Szorítottam Brenda kezét minden kérdésnél. Most itt vagyunk az őrsön. Senki se tűnt el, csak Kara. És nem tudjuk miért.

-Rendben, van nyomunk. -mondta az egyik rendőr, és le ült a székébe.
Brenda és én is figyelmesen vártuk a fejleményeket.
-Az iskola kamerái szerint végig húzták a folyosón. Az egyik vége a vészkijárat a másik az iskola udvar kijárata. Pont a parkolóba vezet, ahol be tették egy kocsiba. Úgy hisszük, hogy el vitték és fogva tartják. A rendszám nincs a rendszerbe de ki tudjuk nyomozni hol lehet. -mondta a rendőr.
-Rendben. Köszönjük uram. -mondta Brenda piros szemekkel.
-Mark. Szólítsanak Mark-nak. -mondta egy kedves mosollyal.

Brenda haza ment. Anya még beszélget a rendőrfőnökkel (mint kiderült) és mi is haza indulunk. Nagyon remélem hogy Karanak nincs baja. Miért vesztettem szem elől..?

Kara

Egy hajcsattal ki nyitottam a bilincset. Az ablakot nem érem fel, de talán ki tudom törni. Az ágyat az ablak alá toltam, majd fel álltam rá. A tálcával kezdtem verni az ablakot. Nem jutottam sokra. Egy széket tettem a kilincshez így biztonságban érzem magam. Valamennyire. Hallottam lépteket. Gyorsan le szálltam az ágyról és az ajtótól balra lévő sarokba húzódtam. Kiabálni kezdett.

-NYISD KI! -kiabált folyamatosan.

Remegtem. Majd nehezebben kezdtem levegőt venni és a fejem is fájni kezdett. Pánikrohamom van. Nem először, de általában tudom orvosolni magamtól. Most nagyon nem ment. Össze húztam magam és próbáltam megnyugodni de nem ment. Az alak be rúgta az ajtót és be lépett. Meglátott és le guggolt elém. Megfogja a karom és fel rántott. Látta milyen állapotba vagyok. Próbáltam el lökni és ellenkezni de a falhoz nyomott és a kezeimet a fejem fölé szorította.

-Fejezd be. -nézett egyenesen a szemembe.
-Eressz...-mondtam halkan.
-Nem foglak bántani. -mondta.

El engedett. A kezei a derekam mellett voltak a falhoz nyomva. Nézett. Én is néztem. Elvesztem a szemeiben...Ismerem ezt a nézést...Ki vagy te?

-Áruld el ki vagy...-suttogtam.

Közelebb hajolt. Az orrunk már össze ért. Enyhén oldalra fordította a fejét és az egyik keze a derekamra tévedt. Én le fagyva néztem amit csinál. Nem tudtam ellenkezni, se megmukkani.
Majd megcsókolt. Lágyan, de mégis szenvedéllyel. Majd megmozdult az én kezem is ami az arcára tévedt. Itt az alkalom hogy le rántsam a leplet. Miközben csókolóztunk megfogtam magabiztosan a maszkot, de amikor rántani akartam elkapta a csuklóm. El hajolt és rám nézett. A szemén láttam hogy ördögien mosolyog. Megkapta amit akart. És ő nyert. Francba...És elmúlt a pánikrohamom...

-Ha a vacsit is a földre dobod nem hozok. -mondta a galibát nézve.
Nem szóltam semmit. A hüvelyk ujját végig húzta a számon, amire oldalra fordítottam a fejem. Nem akarom, hogy hozzám érjen. A kezét végig húzta a derekamon majd ki ment.
Az ágyra ültem és a támlának dőltem.

Grace

Idegesen mentem fel a szobámba. Anyám kavar a rendőrfőnökkel. A barátnőm kibaszottul eltűnt és ő rá mászik egy random rendőrre. Hallottam hogy a tesóim a szobájukba mentek. Gondolom tudnak róla mert be csapták az ajtót. Meg foglak találni Kara...Ne aggódj.
Meg talállak.