Mocskos titkok

4. rész

Kara

Felébredtem, erős fény sütött a szemembe, de láttam, hogy szemben ül velem valaki. Mikor fel állt és eltakarta az ablakon besütő napot, láttam hogy a maszkos idegenünk az. Éreztem hogy szabad a csuklóm, nem vagyok kikötve. Az ágyhoz jobbra volt egy ajtó. Ha igyekszem ki rohanhatok. Most menni fog.

-Jó reggelt. -mondta rekedtes hangon. Én csak fel ugrottam és az ajtó fele rohantam. Ki csaptam az ajtót és a lépcsőn felfelé kezdtem futni. Hallottam, hogy jön mögöttem. A pince ajtón viszont lakat volt.

-Baszki... -ütöttem tenyérrel az ajtóra. Megfordultam és rögtön őt láttam magammal szemben. Az ajtónak nyomott és a kezeit a derekamra tette. Szemeztünk. Gyönyörű barna szemeit ismerem...Valami más bennük...

-Ez nem volt szép. -hajolt közelebb. Én az ajtónak nyomtam a fejem, hogy minél távolabb legyek. Még közelebb hajolt. Majd ajkai az enyémre tapadtak. Folyton viszonzom...Nem akarom eltolni magamtól. El hajolt és feltűrte a maszkját az orráig, majd újra megcsókolt. Nyelve be csúszott a számba, és hevesen kezdett játszani. Kezem a tarkójára tévedt. Bármennyire is tetszett amit csinál, muszáj megszakítanom. Hátulról le rántottam a maszkját. Majd megláttam. A maszk a földre esett, nem tudtam tartani amikor megláttam, hogy ki rabolt el.

-Blake...-mondtam suttogva.
Blake a földre nézett. Elengedett majd egyik kezével a hajába túrt. Szégyellte magát. Félre löktem és le mentem a lépcsőn. Be akartam vágni az ajtót, de megfogta.

-Kara. -fogta meg a csuklóm de pofon vágtam. El engedett.

Könnyes szemmel néztem rá. Már épp beszélni kezdett volna, amikor közbe vágtam.

-Grace tudja? -kérdeztem enyhe remegéssel a hangomban.
-Nem...-nézett a szemembe.
-Keres? -néztem a padlóra.
-Csapatokkal. Az egész városban. -mondta halkabban. Muszáj volt felnevetnem kínomban.

A barátnőm kutat, keres mindenhol. Erre a saját bátyja tart fogva.

-Hol vagyok? -néztem újra a szemébe.
-Nálam. A pincénkben. -mondta.
-Tehát amíg fent Grace szobájába megy az elmélkedés azon, hogy hol vagyok, te végig itt tartottál lent...-mondtam a fejemet rázva.
-Sajnálom Kara...Nem...Nem ez volt a terv. -magyarázkodott.
-Látni sem akarlak. -mondtam majd le ültem az ágyra. Blake érezte, hogy le kell lépni, és el ment.

Eközben Grace

A lövöldözés óta nem mentem suliba. Ezért sok időm van a többi dologra. A Kara-s dologra.
A kapitányságon még mindig semmi infó. Viszont Mark be hivatott az irodába. Hamar be értem és rögtön fogadott.

-Ülj csak le Grace. -mondta Mark, majd helyet foglaltam.
-Esetleg mégis lenne valami? -kérdeztem bizakodva.
-Nem. Viszont mivel te ismerheted egy kicsit a magánéletét jobban, segíthetsz. -mondta Mark.
-Na és Kara nagynénje? -kérdeztem.
-Brenda nincs olyan állapotban, tudom hogy neked se könnyebb de ide lehet, hogy pont a te eszed kell. Talán Kara mondott valamit a suliban, szünetben, ebéd közben ami segíthet a nyomára bukkani. -magyarázta Mark.
-Jó rendben. Mit kéne csinálnom?
-Kutatunk. -jött be egy ismerős srác az irodába, majd az ajtónak dőlve figyelt.
-Ő itt a fiam, Logan. -mondta Mark.
-Aha. Vele kell "dolgoznom"? -kérdeztem.
-Igen és lassan indulhattok, én még intézem a többi dolgot. -mondta Mark és ki ment.

Logannel egy parkhoz indultunk. Kara mondta hogy át megy rajta suli közben. Egyébként ez a Logan elég jó eszű...Meg jó képű is...Na de. Csak segít Karat megtalálni. Ezért is van itt.

-És akkor öhm mi a terv? -néztem rá séta közben.
-Ki kérdezzük az embereket. Hátha valaki fel ismeri Karat.-mondta Logan.

Le ültünk egy padra. Mint valami FBI-os megfigyelő kamera úgy néztük az embereket.

-Na lássuk csak. Egy néni aki kutya szart szed fel...Egy kissrác aki focizik...Egy néni aki két méteres körömmel chipset eszik...Húha sok a gyanús ember! -mondtam viccelődve.
-Ez igen. -nevetett Logan.

Figyeltem a nevetését. Olyan szexi...Vagyis. Jó csapattárs. Észre vette hogy figyelem és felém fordította a fejét. Valószínüleg elpirultam, mert büszke mosoly volt az arcán. Én elnéztem, amire ő az ujját az állam alá tette, és maga felé fordította a tekintetem. Szemezés közben többször le néztem a szájára. Közeledni kezdett. A szívem hevesen vert, majd ki ugrott a helyéről. Ahj erre nincs idő...Nem leszek olyan mint az anyám! Megkeresem Karat. El toltam magamtól és fel álltam. Kissé kínos volt a helyzet, ezért gyorsabban kezdtem elsétálni. Utánam sietett, majd megfogta a csuklóm és maga felé fordított. Próbáltam el lökni de erősebben fogott. A park ki ürült, gondolom ezért.

-Hé hé, Grace. -simította végig ujjait az arcomon.
-Fogalmam sincs hogy hol van Kara...Meg kell találnom...-könnyeztem be. Tehetetlenséget éreztem. Tudom, hogy többre vagyok képes. Lehet hogy Kara nagy bajban van.
-Meg fogjuk találni oké? -lépett egy kicsit közelebb. A kilógó hajtincsemet a fülem mögé tűrte, és közel hajolt.
-Logan...-tettem a kezemet a mellkasára. -Ezt most...Ne.
-Ne haragudj. -el hajolt.

Egész nap csak mentünk. Karanak semmi nyoma. Logan haza akart kísérni de én inkább egyedül mentem haza. Be lépve a házba anyámat láttam a rendőrfőnökkel teázgatni.

-Szia Grace. -köszönt anya egy teljesen ártatlan mosollyal, Markkal együtt.
-Kapjátok be. -mondtam dühömben majd fel érve, erősen be csaptam az ajtóm.
-GRACE ILARIA HARRISON! -kiabált után anyám, de nem érdekelt.

Egy óra múlva kopogást hallottam.

-Nem érdekel a Markos magyarázkodásod! -kiabáltam ki.
-Akkor jó, mert engem se. -jött be az ajtón Blake.
-Ja csak te vagy. Bocs...-néztem le a takarómra.
-Hogy vagy? -feküdt be mellém az ágyba.
-Semmi nyoma Karanak...Anya kavar Markkal...Minden fasza. -mutattam hamis mosolyt.
-Meg fogjuk találni Karat...Ne aggódj. -éreztem hogy hevesebben ver a szíve. Rá néztem.
-Neked be jön Kara ugye? -kérdeztem.
-Most nem ez a lényeg. Hanem az hogy épségben haza érjen. -mondta.

Újabb kopogás hallatszott. Adam dugta be a fejét.

-Na ne már hogy engem ki hagytok! -Adam is be ugrott közénk.
-Néha jó, ha van az embernek két tesója. -mondtam mosolyogva. Mindig biztonságba érzem magam mellettük. Mindkét oldalamon feküdtek és hozzám bújtak. Mintha egy láthatalan burok jelent volna meg körülöttünk.

El aludtunk. Hajnali 5 lehetett amikor mocorgást hallottam. Blake ki ment. Gondoltam szomjas vagy valami de utána mentem. Nem a konyhába vette az irányt...A pince fele ment.

-Mm Blake. -szóltam neki álmosan. -Hova mész?
-Aludj vissza Gracie, csak kell pár dolog lentről. -mondta majd ki nyitotta az ajtót és le ment.

Kara

Az ajtó ki nyílt és Blake jött le. Hallottam hogy valaki beszél neki fentről. Grace?!

-GRACE! GRACE! -kiabáltam. Blake be fogta a számat és magához szorított.
-Shh nyugalom. -mondta Blake miközben kapálózni próbáltam, de a kezeimet is le fogta.

Grace talán hallott. Nincs minden veszve!