Miért pont te? [Park Sunghoon]

Part 3

A tegnap este miatt kicsit rossz kedvel keltem. Nem tudom apára ki az, aki hatni tudd, hogy le fúja ezt az egészet. Nemcsak apámat kell meg győzöm, hanem a Kang családot. Most nem akarok ezen gondolkodni. Meg fésültem a hajam, meg igazítottam a pizsamámat, és elindultam a konyha felé reggelizni. Épp jöttem le a lépcsőn mikor meg hallottam a szüleimet beszélgetni.

-Drágám mikor hajtod elmondani a lányunknak, hogy mi volt abban a borítékban??? – Hallottam meg anya hangját.

-Legszívesebben soha, nem akarom a lányomat egy olyan helyre ahol veszélynek van ki téve. – Válaszolta apa ridegen.

-Tudod, hogy Hae-won nem nyugszik amig megtudja mi van a levélben. – Érvel anya.

Épp apa válaszolt volna anyának mikor Jun bele suttogót a fülembe.

-Tudod, hogy nem szép dolog hallgatódzni? – Kérdezte Jun mosollyal az arcán.

-Érdekel, hogy a szüleim milyen levelet kaptak tegnap – feleltem neki. -Mert lehet apa el se fogja mondani.

-Ezt honnan tudod? – Tette fel nekem a kérdést.

-Úgy, hogy ezt is hallottam. – Válaszoltam a kérdésére.

Már épp meg szeretem volna kérdezni Jun-tól, hogy ő tudd-e valamit, mikor anya jött ki a nappaliból. Gondolom meg hallotta a hangunkat Jun-nal.

-Szia anya. – Köszöntem neki azonnal. Jun ugyan igy tett. -Asszonyom. – hajolt meg anya előtt.

Anyával épp beszélgetésbe kezdtünk volna mikor apa is ki jön.

-Jó reggelt Hae-won. – Köszönt apa mikor meg láttot.

-Szia apa, neked is jó reggelt. – Én is köszöntem neki.

-Uram – Szólalt meg Jun hirtelen.

-Jun reggeli után kísérd be a lányomat a dolgozó szobámba mert beszédem lenne vele – Fordult apa Jun felé.

-Igen is Uram – Helyeselt, hogy megértette a parancsot.

Én egy kicsit elkezdtem aggódni, hogy vajon apa mit szeretne velem megbeszélni. Apa és anya elmentek, én pedig elindultam a konyha felé. Mikor beértem láttam, hogy Kim néni van bent. Köszöntem és meg hajoltam.

Ő nem vett érsz csak akkor figyelt fel mikor üdvözöltem. Kim néni rám nézet majd rám mosolygott. – Jó reggelt, kisasszony, mit szeretne reggelizni? – Tett fel nekem a kérdést.

-Rántottát szeretnék enni. – Feleltem neki rögtön.

-Máris elkészítem. – Válaszolt Kim néni.

Én leültem az asztalhoz, és vártam még elkészül a reggelim. Addig kezembe vettem a telefonomat és híreket olvastam. Ez az egyetlen, hogy tudomást szerezek a külvilágról. Koreai énekeseinkről volt a hírek 80%-ka. Nem értem miért nem lehet őket egyszer békén hagyni, hisz ők is emberek. Soha nem fogom meg érteni egy a viselkedést és gondolkodást. Én is szoktam őket hallgatni, de persze hogy a szüleim ne tudják.

-Elkészült a reggelije Kisasszony. – Szólalt meg hirtelen Kim néni.

Már elindult felém mikor jeleztem neki, hogy nem kell ide hoznia oda megyek a tányérért. Meg köszöntem neki majd vissza ültem helyemre és elkezdtem megenni a reggelimet.

Mikor megettem a rántottát letettem a tányért a pultra, és elindultam volna fel az emeletre a szobámba, mikor a konyhaajtóban egyszere csak Jun szólalt meg.

-Tudja Kisasszony, hogy az apjához kell, hogy menjen? – Kérdezte tőlem Jun.

-Jun tudod, hogy mennyire megijesztettél? – mondtam neki mérgesen – és tudom, hogy apuhoz kell mennem, de előbb át szeretnék öltözni, nem pizsamában akarok elé állni. – tettem hozzá.

Miután elkészültem Jun a szobám előtt várt.

-Mehetünk Jun – mondtam neki le törten. Nem tudom mire számítsak. Rossz dolog vagy jó dolog fog történi. Nem akarok ezen gondolkodni. Kicsit félek, hogy mire számítsak. Jun-nal oda értünk apa dolgozó szobája elé. Vettem egy mély levegőt és jeleztem Jun-nak hogy be kopoghat. Kint álltunk amíg meg nem hallottuk apa hangját.

-Szabad – reagált a kopogásra.

Jun megfogta a kilincset és beléptünk a szobába. Mindketten meghajoltunk mikor beléptünk.

-Uram ide hoztam a lányát – jelezte Jun, hogy teljesítette a parancsot.

-Köszönöm Jun, most távozhatsz – mondta apa.

-Igenis Uram – hajolt meg Jun majd távozott.