Miért pont te? [Park Sunghoon]

Part 2

Éppen a szüleimmel ebédeltünk amikor Jun jön felénk. Apám egyik embere. Jun olyan, mint ha bátyám lenne, olyan 25 éves lehet. Kicsit szomorú, hogy ilyen fiatalon egy bűn szervezet tagja. Ahelyett élni-e kellene az életét a maffiától távol. Ilyen embereknek nem is kéne tudnia, hogy létezik ilyen, hogy maffia. Apám nagyon bízik benne, gyereként nagyon sokat vigyázott rám.

-Uram...-Szólalt volna meg Jun.

-Jun nem láttod, hogy épp a családommal ebédelek? – szólt rá mérgesen apa. -Tudod, hogy nem szeretem mikor együtt vagyok feleségemmel, lányommal és munka ügyel zavartok. - mondta apa már kicsit ingerülten.

-De uram nem zavarnám, ha nem lenne fontos. - válaszolt vissza Jun.

-Mi olyan fontos, ami nem tud várni addig amig be fejezük ez ebédet?? – kérdezte apa.

-Uram pár perce hoztak egy levelet, azt mondták Gangpe-tól jött. - Mondta Jun és oda apának a levelet.

Apa nem mondott semmit csak elvette a levelet. Láttam nagyon meg volt lepődve. Anyával egymásra néztünk mi sem értetünk semmit. A Gangpe nem szokott csak ügy levelet küldeni. Már épp kérdezni akartam valamit apától, mikor rá nézet Junra.

-Ez tényleg Gangpe-tól jött? – nézte apa Junt és várta választ.

-Igen legalábbis, aki hozta levelet ezt mondta-felelt Jun apa kérdésére.

-Mi van leírva a levélben? - Most én kérdeztem apától.

Apa rám nézett, de nem válaszolt semmit. Nem szeretem mikor úgy kezelnek mintha, ha kisgyerek lennék. Én hiába próbáltam, hogy apa mondjon valamit semmit nem ért. Ő csak Jun-nal kommunikált. Mikor összenéztünk Junnie-val ő látta rajtam, hogy rosszul esik, hogy apa minden kérdésem és amit mondok neki elengedi. Apa oda adta Jun-nak a levet és csak annyit mondott neki vigye be a dolgozó szobába majd később foglalkoznak a levéllel. A szüleimmel folytattuk az ebédet ott, ahol abba hagytuk mintha mi sem történt volna.

Mikor befejük felálltam az asztaltól meghajoltam a szüleim előtt és megköszöntem neki az ételt, majd elmondtam neki, hogy felmegyek a szobámba beszelek egy kicsit Mahával utána pedig leülök tanulni.

Mikor beértem a szobámba azonnal hívtam Maha-t, aki kis idő után fel is vette.

-Szia Hae-won! – Szólalt meg legjobb barátnőm a telefon túl oldalán.

-Szia Maha. – Köszöntem vissza azonnal. – Maha lehet egy kérdésem? – Barátnőm csak nézet engem a telefonon keresztül majd egy kis idő után válaszolt.

-Persze, valami baj van? – Kezdet barátnőm máris aggódni.

Én persze azonnal megnyugtattam, hogy nincs semmi baj. – Annyi lenne a kérdésem, hogy a szüleid nem kaptak esetleg egy levelet ma vagy a napokban? – kérdeztem tőle hátha neki a szülei mondtak valamit, amit az én szüleim vagy apa nem akart elmondani.

-Nem mondtak semmit a szüleim ne haragudj. – Mondta nekem Maha, ami kicsit elszomorított, hogy ő sem tudja.

-Remélem nem csak azért hívtál fel, hogy ezt meg kérdezd? – Kezdte barátnőm bevágni a durcit.

Én pedig mondtam neki, hogy nem és elkezdtem rázni a fejem. Maha a tanuló társam is ugyan azok a tanárok tanítanak minket. -Hae-won segítesz majd a történelemben mert nekem kicsit nehéz át látni ezt a rengeteg dátumot és helyszínt. – Nézet rám bocsi szemekkel, hogy segítsek neki.

-Persze hogy segítek, ez egyértelmű, hisz te vagy a legjobb barátnőm és a legjobb tanulótárs. – feletem neki. – Te pedig segítesz nekem az angol nyelvben? – most én kértem, hogy ő segítsen nekem.

Beszélgetem egy kicsit még Mahaval, utána leültem a számítógépem elé tanulni. Arra lettem figyelmes, hogy anya olyan 6 óra fele benyit a szobámba, hogy menjek le vacsorázni.

Miután le ültünk vacsorázni, apa a kényszer házasságomat hozta fel témának. Ezt a témát pont kerülni szeretem volna. Reméltem, hogy a szüleim meg értik, hogy nem akarom ezt, de úgy látszik szűket fülekre találtam.

-Édes lányom miért tiltakozol? – kérdezte tőlem apa.

-Úgy se lennék boldog az mellet a fiú mellet, és nem veszitek észre, hogy ez a házasság csak a ti és a Kang család érdekeit szolgálja, azt senki nem nézi, hogy nekem kell elviselnem az a beképzelt pukkancsot! – adtam a szüleim tudtára azt, ami bennem volt.

-Te ne emeld fel hangod! – emelte fel apa is a hangját.

-NEM APA! ez az én életem szeretnék én is dönteni, hogy hogyan alakul. Nagyon sok mindent engedtem, hogy ti irányítsátok, de ezt nem. – mondtam ingerülten, majd felmentem a szobámba, bezártam a ajtót és be dőltem az ágyba. Arra emlékszem, hogy valaki egy kis idő múlva kopogott az ajtón, de nem érdekelt.