Biztonsági szolgálat

3/1. Amikor teljesen rákattansz

Hajnali ötkor csörgött az óra. Ahogy az elmém szép lassan visszatért a valóságba, először a takaró hűsítő, lágy érintését érzékeltem a bőrömön. Az ajkam forró volt, és duzzadt a vad csókok és harapások emlékétől, a lábam köze sajgott, és egész testem bizsergett még a sorozatos orgazmustól, amit az éjszaka átéltem. Az Ő illata vett körül. Megtörtént. A második randin. "Réka, te normális vagy?!"

Kinyitottam a szemem, és felkönyököltem az ágyon. Sötét volt a szoba, halvány kis fénycsóvák próbáltak utat törni a redőny apró résein át. Peti megfordult, nyomott egy csókot a számra, és felült.

- Feküdj még vissza. Csak nekem kell hatra beérnem - dünnyögte halkan, rekedten. - A kulcsomat itt hagyom, hozd majd utánam, kérlek. Találsz kávét a konyhában, a jobb felső polcon.

- És a lakótársaid?

- Nyolc előtt nem nagyon szoktak felkelni.

Erre vissza is dőltem az ágyba. Megsimogatta a takaró alól kilógó combom, és elindult készülődni. Fél hétig lustálkodtam még, aztán belebújtam az egyik hosszú pólójába, és kimentem rendbe tenni magam. A konyhában okozott némi fennakadást, hogy a jobb felső polcon csak tányérokat találtam. Kinyitogattam mindent, végül meglett a kávé a bal oldalon. Mikor elkészült, lekucorodtam vele az aprócska asztal mellé, és az ablakon át figyeltem a már nyüzsgő Budapestet.

Váratlanul Peti egyik lakótársa lépett a konyhába egy szál alsóban, de azonnal meg is torpant.

- Oh, helló!

- Helló! - köszöntem, és gyorsan magam alá húztam a lábaimat.

- Azt hittem, Peti van itt. Te... öm... - jobbra- balra mutogatott az ujjával, úgy kereste a magyarázatot.

- Petinek a khm, ismerőse vagyok - mondtam jobb híján. Még nem mertem volna kijelenteni, hogy a barátnője. Azt sem tudtam, akarok-e lenni a barátnője.

- Ismerőse... - ismételte hangjában bujkáló huncutsággal, és kinyitotta a hűtőajtót. - Akkor a te hangodat hallottam az éjjel. Azt hittem, végtelenített pornó megy.

Vérvörös lett az arcom, amíg ő nagy lazán kivett egy doboz tejet, és belekortyolt.

- Nyugi, nem gáz - mondta utána. - Örülök, hogy ezek szerint Peti mégsem egy hatalmas lúzer.

- Öm... ti jóban vagytok? - kérdeztem gúnyosan.

- Persze - nevetett -, rendes csávó. De lássuk be, hogy egy lúzer - válaszolta, és otthagyott.

"Csak egy portás." - Újra és újra ez motoszkált a fejemben. Hogy milyen lenne, ha be kellene mutatnom a családnak, barátaimnak, mint a pasimat, és megkérdeznék, mivel foglalkozik.

Aznap hátra kellett vinnem neki a kulcsot a „B" épületbe. A délelőtt folyamán egy csendesebb időszakot választottam erre. Olyan ritkán mentem oda, hogy örültem is, hogy van egy okom rá. Ott volt az üzemeltetési ágazat, az iktatás és az irattár az alagsorban. Elég volt egyetlen őr, de neki kellett fogadnia a beszállítókat és a postát.

Peti kint állt az ajtó előtt zsebre dugott kézzel, hamar észrevett, és le sem vette rólam a szemét, ahogy közeledtem.

- Uram, bemehetek? - kérdeztem, amire elmosolyodott, és kinyitotta a kártyájával az ajtót.

- Tessék, hölgyem - tartotta nekem.

Körbenéztem, de senki nem volt a közelben, úgyhogy bementem egészen a kis portás helyiségbe. Jött utánam. Előhúztam a kulcsát, és letettem az asztalra.