Baby Heaven's in your Eyes ~ L.S [magyar fordítás] BEFEJEZETT

16.

Louis úgy kerülte Harryt, mint a pestist az elmúlt egy hétben. Nos, nem hagyta figyelmen kívül (amikor keresztezték egymás útját, és akkor már szerda volt), de még mindig szerette azt hinni, hogy igen.

Mióta rájött, hogy szerelmes Harrybe három nappal ezelőtt megőrült, mert nem kellett volna beleszeretnie valakibe (főleg, ha van egy barátnője, akivel össze fog házasodni), nemhogy egy fiúba.

Nagyon szeretett volna valakit, akivel tudna beszélni, de fogalma sem volt, kihez forduljon. Liam túlságosan el volt ragadtatva a kapcsolatától Zaynel (mintha már házasok lennének – undorító volt), Jade nem volt iskolába a héten, és Perrie is kapcsolati problémákkal küzdött. Eleanort alapvetően már a kérdés kizárta és Barbara...Barbara volt.

Louis tudta, hogy nem közelítheti meg az iskolában (mert attól tartott, hogy valaki meghallja), ezért azt tervezte, hogy az iskola után beszél vele.

És egy másik dolog, amire egy unalmas matekórán jött rá, hogy nagyon szeretne szakítani Eleanorral. Kapcsolatuk olyan volt, mint holtsúly a vállon, és visszatartotta attól, amit valójában akart. Nem akart kapcsolatot Harryvel (tudta, hogy Harry ezt soha nem akarná); csak annyit tudott, hogy Harryt akarja. Mindenestül.

Az aznapi hat óra az iskolában nem telhetett volna lassabban, ebben Louis biztos volt. Tehát miután búcsúzóúl megcsókolta Eleanort, és megbizonyosodott róla elhajtott a Bentleyvel, megfordult, hogy megkeresse Barbarát.

Louis pont a kereszteződésnél vette őt észre, így gyorsan megindult felé.

- Szia! – köszönt és beállt vele a sorba.

- Szia Louis, mi újság? – mosolygott vissza a lány.

- Beszélnem kell veled valamiről. Valami komolyról.

- Akkor várnod kell, mert épp most akartam elköszönni Nialltől a napra.

- Nem jön át?

- Másik terveik vannak.

- Oh, rendben.

Odasétált vele az iskola épületének oldalához, ahol páran úgy dohányoztak senki sem figyelné őket.

Zayn és Niall ott voltak és úgy látszott, hogy egy igen mély vita közepén tartottak. Barbara megcsókolta az arcát üdvözlésként, és megálltak a beszédben, Louis felé fordítva a fejüket.

- Mi folyik itt? Miről beszélgettél? - kérdezte Barbara.

- Harry volt ma suliban.

- Mi? Komolyan?

- Igen, és nincsenek táskák a szeme alatt, mint általában. Furcsa. – mondta Zayn és visszatette a cigijét a szájába.

Louis elmosolyodott magában. Szerette azt gondolni, hogy részben ő volt az oka annak, hogy Harry elkezdett jobban lenni.

- Nos, azért jöttünk ide, hogy elköszönjünk, és még mindig benne vagytok Londonban?

- London?

- Igen, azt tervezzük, hogy idén márciusban eljönnek velünk Londonba.

- Március? Nem április volt?

- A bizottság úgy döntött, jobb, ha márciusban megyünk.

- Egyáltalán beengedik őket az iskolai kirándulásainkra?

- Nem, de kaphatnak szobát a szállodánkban.

- Ööö...Harry is jön?

- Azt mondta, hogy nem tud fizetni egy szobáért.

- Majd fizetek én! – válaszolta Louis kicsit túlságosan is gyorsan. Szánalmas volt,
igazán.

Zayn elmosolyodott. – Megmondom neki.

- Oké. Nos, jobb, ha most megyünk. – mondta Barbara miután megszólalt a csengő.

- Szia kicsim. - szólalt meg Niall és megcsókolta, mielőtt követte Zaynt a bejárat felé.

- Szóval miről akartál beszélni velem? – kérdezte Barbara Louistól, amikor már visszaértek az autókhoz.

- Ööö...azt hiszem, szakítani akarok Eleanorral.

- Wow, mi? Hogyhogy?

- Szerelmes vagyok Harrybe.

Olyan furcsa volt ezt hangosan kimondani valakinek, mintha végre bevallotta volna magának.

- Igazán?

- Igen, de kérlek, ne ítélj el engem. És ne mondd el senkinek, még Niallnek se.

- Nem mondom el, és határozottan nem ítéllek el. Csak olyan hirtelen volt, ez minden. Nem hittem, hogy ti ketten ilyen közel álltok.

- Nos, technikailag nem, de én csak furcsán szerelmes vagyok belé.

- Hogyan tervezel a szakítani Eleanorral?

- Még nem jöttem rá, de...nem tudom megtenni, a családjaink mindent megterveztek, és nem vagyok benne biztos, hogy valaha találok valaki mást.

- Megtaláltad Harryt.

- De nem akar...nem akar kapcsolatot. Azt mondta, nem tudja, hogyan kezeljen valakit rendesen.

- Ó, tudja ő, ezt elmondhatom. A szíve mélyén romantikus, de túl büszke ahhoz, hogy bevallja.

Louis felsóhajtott. – Tudom. Szóval mit tegyek?

- Mondd el neki, hogy mit érzel, és ha ő is ugyanígy érez akkor mindenképpen szakítanod kell Eleanorral.

- Miért?

- Mert neked és Harrynek az kell, hogy együtt legyetek.

- Mi? Szó szerint ellentétei vagyunk egymásnak.

- Pontosan, kiegészítitek egymást.

Louis a földre szegezte a szemét. Minden el volt rontva; fogalma sem volt, mit tegyen.

Úgy döntött, elkocsikázik, hogy kitisztítsa a fejét mielőtt valóban hazaérne a házi feladatához és minden unalmas dologhoz.

Louis nem tudta, hogyan és miért történt, de tizenöt perccel később azon kapta magát, hogy elhajt a nagy épület előtt. Igazán irracionális ötlet jutott az eszébe, és el sem tudta hinni, hogy ezt akarja csinálni. De erre készült. Tényleg megteszi.

Gyorsan hazahajtott, de még csak nem is pazarolja az időt evésre, mielőtt átnézte a borítékjait, amik tele voltak pénzzel a titkos fiókjában, és kiválasztott három igazán vastagot.

Tizenöt perccel három óra után észrevette Harryt, tilosban parkolt a járdán az állami iskola előtt. Dudált egyszer, de ez is elég volt ahhoz, hogy mindenki figyelmét felkeltse, beleértve Harryét is.

Harry a homlokát ráncolta, és mondott valamit a csapatnyi barátjának, mielőtt odasétált. Louis megnyomta a gombot az ő oldalán és az ajtók kinyíltak, tudatában volt annak ténynek, hogy az emberek szó szerint filmezték az autót.

- Mit csinálsz? – kérdezte Harry, de mindenesetre beszállt a hátizsákját a lábához téve.

- Szeretnék venni neked valamit a születésnapodra.

- Két hete volt a születésnapom. És tőled már kaptam valamit.

- Igen, de szerintem ez jobban fog tetszeni.

- Oké? – kérdezte Harry, és nem tudta, hogy Louisnak milyen szándékai voltak. Louis nem tudta, mi jött elő benne, de mindent odaakart adni Harrynek.

Rálépett a gázpedálra, amitől a Lamborghini hangos zajt adott ki magából. Harry elmosolyodott és megrázta a fejét, de megpróbált lenyomni egy mosolyt.

- Nagyon magamutogatós vagy. – mondta egyszer csak Louisnak amikor már ténylegesen elindultak.

- Fogd be, nagyon is odavagy érte.

- Szóval hova megyünk?

- Ömm...egy kicsit furcsának fog tűnni, de látni fogod.

- Nem valami nagyon drága, igaz? Nem szeretem, ha úgy viselkedsz, mint a sugar daddy-m.

- Cukor, mid?

- Sugar daddy? Tudod, ha valakinek sok pénze van és valaki másra költi el.

- Nem bánom.

- Tudom, de én igen. Minden alkalommal rosszul érzem magam, amikor vásárolsz nekem valamit.

- Soha nem vettem neked semmit, kivéve azokat a tablettákat Harry.

- Nos...komolyan? Mi ez? – kérdezte Harry ámulattal, amikor Louis megállt egy motorkerékpár kölcsönző épülete előtt.

- Mi ez? Motort akarsz bérelni nekem?

- Nem, venni szeretnék neked egyet.

Harry szeme elkerekedett.

- Te kibaszottul őrült vagy. Nem vehetsz nekem csak úgy egy motort.

- Megtehetem. Nem akarod, hogy megtegyem?

- Természetesen! De rosszul érzem magam.

- Gyerünk már. Nem mintha lenne bármi más, amit csinálhatnék a pénzzel, mint felhalmozni.

- Elment az eszed. Félre kéne tenned egy jachtra vagy egy házra Eleanorral vagy bármi szarra.

- Rendben, először is van pénzem egy jachtra, másodszor, azt tervezem, hogy szakítok Eleanorral.

- Mi? Bevagy tépve vagy valami?

Louis a szemét forgatta. - Én nem...meleg vagyok.

Harry felvonta a szemöldökét. Ez volt az első alkalom amikor Louis valóban kimondta hangosan.

- És nem hiszem, hogy tisztességes vele szemben, hogy abban hisz lesz közös életünk, amikor én egyértelműen nem tervezem...egy kicsit sem.

És én is szerelmes vagyok beléd, de ez...mindegy

- Kicsit sem. – ismételte Harry szórakozottan.

- Kérlek, hagyd abba a gúnyolásomat, ez most komoly.

Louis leparkolta a kocsit és kiszálltak, Harry próbálta meggyőzni Louist, hogy ez rossz ötlet, de kudarcot vallott.

- Őszintén szólva fogalmam sincs, mi a jó oldala ennek szerinted, de meg fogod bánni, hogy ennyi pénzt költöttél el rám.

- El tudod fogadni a tényt, hogy boldoggá akarlak tenni téged? Anyád ígért neked egy motort, és mivel ő nem tartotta meg a szavát, én fogom.

- Tudod, hogy nem fogom tudni visszafizetni, ugye?

- Igen. – nyögött fel Louis, amikor beléptek az épületbe.

Odamentek a recepcióhoz, Harry bizonytalanul állt meg Louis mögött.

- Hello. Szeretnék venni egy motort.

- Ömm...mi nem adunk el. Csak bérbe adunk. – mondta a férfi a pult mögül, amikor felnézett Louisra.

- Mi lenne, ha megszámolná ezt a pénzt, és megmondaná, hogy tud-e tenni ellene valamit?

Louis néha szerette azt a tényt, hogy gazdag, nem akart hazudni.

A férfi egy pillanatig csak bámult rá, mielőtt átvette Louistól a három borítékot és kinyitotta. Szemei elkerekedtek a benne lévő bankjegyekre, majd kihúzta őket, és egy pénzszámláló gépbe helyezte őket. Százfontos bankjegyekre állította be őket, mielőtt megnyomott volna egy gombot, amitől a gép működésbe lépett.

- Elképesztő vagy. – suttogta Harry Louis fülébe mire Louis vállat vont, és észre sem vette, amikor nekidőlt Harry mellkasának.

Csak akkor vette észre, amikor Harry átkarolta a derekát, de nem igazán szeretett volna megmozdulni. A pult mögött álló férfi - Jack, a névtábla alapján - rájuk nézett egy pillanatra, mielőtt a gép leállt és megmutatta a pénz összegét.

- Ennyi elég? – kérdezte Louis ártatlan mosollyal az arcán.

- Több mint elég, uram.

Louis elmosolyodott, Harry pedig megcsípte a csípőjét mielőtt elhúzódott tőle.

- Akkor vezessen körbe. - mondta Louis a férfinak.

Egy nagy motorkerékpár galériába vezette őket ahol vadonatújnak tűnő motorok voltak sorba állítva és annak ellenére, hogy Louis nem akart olyat venni Harrynek, ami korábban használna volt tudta, hogy meg kell elégednie ezekkel.

- Van újdonságuk? Ami még nem volt használva korábban?

- Van néhány, ami bérbeadásra fog kerülni a következő hónapban.

Hat különböző motorkerékpárt mutatott meg nekik, természetesen Harry a legolcsóbbat választotta.

- Nem azért jöttem, hogy a legolcsóbbat válasszad. Mit szólnál a Bentleyhez?

- Én...

- Mennyibe kerül?

- Ötvenezer.

- El fogok ájulni. – mondta Harry mire Louis elmosolyodott.

- Csak szállj fel, hátha illik hozzád.

- Ez nem egy cipő, Louis. Persze hogy illik. – szólalt meg Harry, és fellendítette a lábát, hogy rendesen rá tudjon ülni.

- Egész jó.

- Remek, elvisszük.

- Kérnek ​​sisakot esetleg?

- Ömm? – kérdezte Harry, és Louisra nézett.

- Igen.

- Ehhez mit szólsz?

Tartott Harry egy fekete sisakot Louis felé, aki vállat vont.

- Nem mintha majd hordanám.

- Nem akar egyet? – kérdezte Jack, mire Louis megrázta a fejét.

- Semmi esély sincs rá, hogy felszálljak erre az életemben.

- Ó. Csak feltételeztem, hogy...

- Mit feltételeztél?

Louisnak volt egy rossz szokása, hogy rendkívül bunkó volt azokkal az emberekkel, akik, kisebbként gondolnak rá.

- Hogy együtt vagytok és tervezgetnétek tovább...

- Hát nem vagyunk. – válaszolt hevesen Louis.

- Ennek ellenére kell sisakot venned. Talán meggondolod magad. – mondta Harry viszont Louis megrázta a fejét.

- Mi van, ha leesek hátulról vagy ilyesmi?

- Ne légy hülye. – forgatta a szemét Harry.

- Rendben. Én is kérek egyet. De én a kéket akarom. És van ilyen kerékzár cuccod riasztóval? Hogy ne tudják ellopni?

- Természetesen.

Miután megvették a sisakokat, a kerékzárat és aláírták a papírokat, Harry megadta a férfinak a címét, ahová szállíthatják a motort.

- Jól vagy? – kérdezte Louis, amikor visszaültek az autóba.

- Igen...csak nem tudom, hogyan reagáljak erre

- Hogy érted?

- Soha senki nem tett értem ilyet. Furcsa és elsöprő.

- Nem vagy boldog? Csak boldognak akarlak látni.

- Meg akarod vásárolni a boldogságomat?

- Nem! Természetesen nem. Pénzért nem lehet boldogságot venni. – Louis azon kapta magát, hogy kimondja és oké, mivan? Néhány héttel ezelőtt soha nem mondta volna ezt, még akkor sem, ha valaki fegyvert tartott volna a fejéhez.

- Ma szó szerint bevagy drogozva. – mondta Harry és elmosolydott, így Louis tudta, hogy megvannak.

Tényleg nem akarta megvenni Harry vonzalmát vagy bármi; őszintén meg akarta venni a születésnapi ajándékát, és közvetve megmutassa neki mennyire megkedvelte.

Letette Harryt a házánál, majd miután biztosította Harryt, hogy az egészet szállítási dolog ő intézi, Louis visszavezetett a házába ragyogó mosollyal az arcán.

Annyira rábaszott.

Péntek volt a negyedik órája előtt, amikor az iPhone a zsebében zizegni kezdett, jelezve, hogy új üzenete érkezett. Nekidőlt a falnak a folyosón, megnyitva az üzenetet.

Elmosolyodott, amikor látta, hogy Harrytől jött, az ikonra kattintott azon belül az üzenet megtekintésre.

Harry: hagyd ki a negyedik órát, és gyere velem az suli mögé.

Louis szíve hevesebben kezdett verni, mert a pokolban semmiképpen sem tudna ellógni anélkül, hogy a szülei ne tudnák meg. De mégis meg akarta tenni; látni akarta Harryt. Úgy döntött, hogy az első tíz percben kimegy a mosdóba, aztán nem is tér vissza az órára.

- Liam! – kiáltott fel, amikor meglátta Liamet sétálni a folyosón, Tommal beszélgetve.

Liam megfordult és elmosolyodott, mielőtt mondott volna valamit Tomnak, aki bólintott és elment.

- Tégy nekem egy szívességet. – mondta neki Louis lehalkítva a hangját.

- Mi lenne az?

- Ömm...találkozni fogok Harryvel a kövi órában és kikellene hoznod a könyveimet óra után.

- Oké? Persze, azt hiszem. Zayn mondta, hogy elkezdte komolyan venni az iskolát.

- Tök jó. – mondta Louis tétlenül, majd együtt besétáltak a terembe, Liam pedig elhallgatott Zaynről.

A szíve először a torkában vert az óra első öt percében a közgazdaságtanon, és tudta, hogy az ajkai mostanra tuti véreznek, amennyit harapdálta.

- Miss? – kérdezte, felemelt kézzel hirtelen.

- Igen, Mr. Tomlinson?

- Megbocsát? Használnom kell a mosdót. Nem érzem magam valami fényesen.

- Természetesen.

Rámosolygott és felállt, majd gyorsan kisietett a teremből. Szerencséje volt, hogy a közgazdasági óráról nem volt kilátás az előudvarra, mert akkor észrevenné, ahogy kisurran.

Gyorsan átsietett az iskolaudvaron, imádkozva Istenhez, hogy senki ne ismerje fel a tarkójáról. Elmosolygott, amikor meglátta a motort, amit Harrynek vett, szépen leparkolva az egyik parkolóhelyen, a kerékzárral és mindennel.

Harry a saját iskolája mögött várt rá, zsebre tett kézzel, miközben bámulta a talaj.

Harry elmosolyodott, és megfordult, hogy Louis követni tudja őt. Hirtelen maga mellé húzta Louist egy fa mögé, ahonnan senki sem láthatta őket, hogy összepréselhessék az ajkukat.

Véletlenül nekilökte Louist a fának és megütötte a tarkóját.

- Oops. – mondta, amikor Louis megdörzsölte a foltot.

- Szia. – mondta Louis, miközben felnézett Harryre.

Harry lehajol, hogy kinyissa Louis száját a nyelvével és két percig csókolóztak mielőtt el kellett húzódniuk egy kis levegőszünetre.

- Szóval valami oka miatt, hogy ide hívtál órán?

- Látni akartalak.

- Látom, tetszik a születésnapi ajándékod.

- Igen. Köszönöm.

- Mit mondtak a többiek?

- Tetszett nekik

- Ne mondd senkinek, hogy tőlem van. Csak a barátainknak.

- Mindenki az iskolában, és persze anyám is azt gondolja elloptam, szóval minden rendben – nevetett fel Harry és Louis erre mosolygott.

- Ma iskola után Sheffieldbe megyek, kipróbálni egy kicsit.

- Miért vezetnél Sheffieldbe?

- Csak mert. Velem akarsz jönni?

- Nem szállok fel rá, már mondtam.

Harry duzzogott; tágra nyílt szemekkel, mire Louis megforgatta a sajátjait, mert Harry nevetségesen aranyos volt.

- És miért mennél? Van egyáltalán oka?

- Nem kell, hogy mindenre okom legyen. Szeretek bármit csinálni, mert van hozzá kedvem.

- De befolyásolhatják a jövődet.

- Nem szeretek a jövőre gondolni.

Louis megmarkolta Harry tarkóját, és összenyomta az ajkaikat, hogy témát váltsanak. És még mert Harry valahányszor megérintette pillangókat érzett a hasában, vagy csak ránézett.

Harry ajkai lehúzódtak a nyakára, csókolgatta és nyalogatta, de nem eléggé ahhoz, hogy nyomokat hagyjon. Louis azt akarta, hogy hagyjon. Azt akarta, hogy Harry jelölje meg minden lehetséges módon, mindenhol, hogy az emberek láthassák Louist lefoglalták.

És a legrosszabb az volt, hogy valójában nem volt Harryvel, valószínűleg soha nem is lesz. De természeténél fogva optimista volt, ezért szokásához híven a legjobbat remélte.

- Szóval mit mondasz? Jössz vagy nem.

- Hát nem bánnám, ha elmennék. – válaszolta, Louis gondolatban lepacsizott magával az elképesztő válaszra.

Harry elmosolyodott. – Megrontottalak, kicsim.

És oké, ezt nem kellett volna, Louis hasa összerándult.

- Gondolkozom rajta. De előbb vissza kéne mennem, mielőtt a tanár észreveszi, hogy valami nincs rendben.

- Mondd meg nekik, hogy nagyon rossz kaviárt ettél, vagy valami.

Louis megrázta a fejét, de elmosolyodott; szerette amikor Harry játékosan ugratta.

- Min gondolkodsz? – kérdezte Harry mikor meglátta Louist magában vitatkozni.

- Hogyan érhetek vissza anélkül, hogy valaki meglátná az arcom, ahogy visszasétálok.

- Tessék – mondta Harry, és levette a szürke kabátját. – Húzd a csuklyát a fejedre, és senki sem fog felismerni.

- Nem hiszem el, hogy ezt csinálom. – motyogta Louis ahogy becsúsztatta a karját Harry dzsekiének az ujjába. Belül meleg volt és puha, mint a külseje, arról nem is beszélve, hogy jó illata volt. És az a tény, hogy nagy volt rá még jobb.

- Majd írok neked. – mondta Harrynek, aki összeillesztette az ajkaikat még egyszer, mielőtt végig nézte, ahogy visszamegy az iskolája felé.

Először a szekrényéhez lépett, hogy ledobja a kabátot majd elindult az órájára.

- Elég sok időt töltött a mosdóban. – mondta a tanár észrevéve, ahogy Louis leült, és vetett egy pillantást az órára. Már fél volt.

- Ööö...nagyon rossz kaviárt ettem reggelire. – kapta magát azon, hogy tényleg ezt mondta, apró mosollyal az ajkán.

Szünetben üzent az apjának, megkérdezte, hogy aludhat-e az este Liamnél. Amikor visszaigazoló szöveget kapott, megnyitotta a beszélgetés Harryvel.

Louis: Ötkor a házadnál leszek

Harry: viselj valami meleget

Louis: Igen anya

Harry: Inkább apucinak hívj

Louis felsikkantott, lecsukta a telefonját és lángoló arccal nézett körbe.

Otthon végig Harry kabátját viselte. Soha nem ismerné be, de aranyosnak és kicsinek érezte magát a hatalmas ruha alatt. Talán még szexinek is, de ez határozottan nem jutott eszébe.

Fél öt körül már becsomagolta a hátizsákját, egy Calvin Klein rövidnadrágot, egy új fogkefét és a szemüvegét rakta el. Átvetette az egyik válla fölött, és végignézett magán még egyszer, mielőtt elhagyta a szobáját és elindult Harryhez. A sisakja Harrynél volt, mivel a szülei valószínűleg túl sok kérdést tennének fel, ha valaha is megtalálják a szobájában. És igen, valójában végig sétálni fog Harryhez, mert lehet, hogy igen lehet, hogy nem ismeri az utat.

- Hoztam egy hátizsákot. – ez volt az első dolog, amit kijelentett amikor meglátta Harryt a lépcsőn ülni a háza előtt, miközben dohányzott.

- Tedd le az ágyamra bent.

- Anyukád otthon van? – kérdezte Louis körül nézve az autóért.

- Nem. Ma késői műszakja van, aztán meg elmegy valahova.

- Nem volt buli ma este?

- Igen, de te sokkal szórakoztatóbb vagy. És fontosabb.

Louis megpróbálta nyugodtnak látszani, és megállni a kirobbanó mosolyt az arcán, ahogy felment az emeletre Harry szobája, hogy ledobja a táskáját és megragadja a sisakját.

Rendesen felöltözött; egy bőr Armani kabátot (az egyetlen, amije volt), fekete vékony
farmert, egy Abercrombie & Fitch pólót és fekete Converset

- Ez nagyon veszélyesnek tűnik, nem tudom, hogy szeretném. – mondta Louis, amikor Harry bedugta a kulcsokat a motorba és ráadta a gyújtást.

- Csak szállj fel.

Louis felsóhajtott, és felhúzta a sisakot, mielőtt Harry segítségével felmászott rá...és mi van, ha kicsit alacsony volt? Tulajdonképpen tetszett neki, ez azt jelentette, hogy Harrynek kedveskednie és tartania kell őt, ami felizgatta.

- Ez kibaszott őrültség, nem csinálom ezt. Engedj le. – mondta egyszer csak Louis amikor Harry is felmászott elé a motorra.

- Igen, az vagy, ne legyél már gyerekes.

- Ezt nem tudom megtenni.

Harry hátra fordította a fejét, hogy ránézzen.

- Bízol bennem?

Igenigenigenigenigen

Louis szeme egy pillanatra a földre vándorólt miközben azon tanakodott, elmondja-e Harrynek, hogy egész életét rábízná bármikor.

- Oké. Rendben.

Harry bólintott, és visszafordította a fejét az útra. Abban a pillanatban, amikor haladni kezdtek, Louis szorosan Harry dereka köré fonta a karjait. Soha nem kapaszkodott olyan erősen valamibe, mint akkor. És ez csak az egyik ok volt, mert érezni akarta Harry hátát a mellkasának feszülni, senkinek semmi köze nem volt hozzá, csak neki.

Negyed hatkor érkeztek meg Sheffieldbe egy nagy bevásárlóközpont elé.

- Elrángadtál Sheffieldbe, hogy meglátogassak egy bevásárlóközpontot?

- Nem azért jöttem Sheffieldbe, hogy meglátogassak valamit, de ha akarod, megnézhetnénk egy templomot hercegnő. – válaszolta Harry, miközben leszállt a motorról.

A sisakokat a kis táskába tették a motor hátuljába, mielőtt elindultak volna a bevásárlóközpont bejárata felé.

- Éhes vagy? – kérdezte Harry, Louis pedig vállat vont, de aztán bólintott.

- KFC jó lesz?

- KF mi?

- Ó Krisztusom.

- Mi az? Ez egy gyorsétterem, ugye?

- Az.

Nyilvánvalóan nagyon népszerű lánc volt, mert szó szerint öt percet kellett sorban állniuk mire leültek néhány ropogós csirkemell csíkkal és néhány forró szárnyra. Felháborító volt, de sikerült találniuk egy kis fülkét, ahova leülhettek.

- Szóval valószínűleg sok kalória van benne, igaz? – kérdezte Louis, miután beleharapott az egyik forró szárnyba.

Harry a szemét forgatta. – Még mindig ezen kattogsz? Én már mondtam neked, hogy úgy is kedvelni foglak, ha meghízol.

- Kedvelsz engem? – kérdezte Louis gondolkodás nélkül.

- Mi? – Harry úgy tett, mintha semmi sem történt volna.

- Kedvelsz engem. – ismételte Louis.

- Ömm...nos, úgy értem. Igen. Jobban, mint kellene.

- Jobban, mint kellene?

- Ez nagy dolog.

- Akkor rendben. – mondta Louis, de hatalmas, mosolyt öltött az arcára.

- Ne mosolyogj már így.

- Nem tudok.

Harry azon kapta magát, hogy mosolyog, és így folytatták az evést; nagy mosollyal a csípős szósszal összekent arcukon.

- Tudod, mit szeretek abban, ha elmegyek egy másik városba? – kérdezte Harry, amikor kijött a mosdóból.

- Mit?

- Azt a tényt, hogy senki sem tudja, ki vagyok. Megtehetek bármit, és soha többé nem lát senki.

- Mint például?

- Mint ezt. – mondta Harry és hirtelen előrehajolt Louist felé, összenyomva az ajkukat.

- Harry! – kiáltott fel Louis, és gyorsan körül nézett, hátha valaki észrevette, de az emberek nem is figyeltek rájuk.

- Új élményeket kell szereznem, neked pedig ki kell próbálnod a Starbucksot.

- Miért kell kipróbálnom a Starbucksot? – kérdezte Harry és követte Louist a Ray Ban üzletbe.

- Mert minden zsíros ételt kipróbáltam amit mutattál nekem.

- Ahh rendben.

Nem sokkal később Louis talált egy pár napszemüveget ami valójában tetszett nekik, és megmutatta Harrynek, miután meggyőződött róla, hogy jól áll rajta.

- Komolyan mondod? Ez majdnem kétszáz font! Ugyanilyet szemüveget kaphatsz tízért is! – kiáltott fel Harry, amikor meglátta az árcimkét.

- Igen, de akkor tudni fogom, hogy nem igaziak, és akkor nem érzem jól magam.

- Ha pénzre van szükséged ahhoz, hogy jól érezd magad akkor nagy bajod van.

- Mindegy, nem várom el, hogy megértsd. – motyogott Louis, és elfordult Harrytől úgy dönt, hogy csendes törődésben részesíti őt hátha tényleg érdekelné.

Fizetett a napszemüvegekért, majd tudva, hogy Harry a nyomában volt kilépett az üzletből.

- Most komolyan nem beszélsz velem? – kérdezte Harry, amikor beálltak a Starbucksban a sorba.

Louis felvonta a szemöldökét és összeszorította a száját, csípőjére téve a kezét, miközben várakozott.

- Nevetséges vagy. - nevetett fel Harry és átlendítette egyik kézét a vállán, és magához húzva Louist. És akármennyire is Louis szerette volna, hogy húzódjon el, csak még inkább bebizonyította, hogy ellazította Harry érintése.

- Még mindig mérges vagy? – kérdezte Harry, Louis megigazította a felsőjét, miközben felnézett az étlapra, bár már tudta, mit fog rendelni.

- Kicsiiiiiim. – húzta el Harry az 'i' betűt és megfogta Louis vállát a másik kezével is, hogy rendesen egymás szemébe nézhessenek.

Louis elfordította a tekintetét, és büszke volt magát, mert sikerült visszatartania a mosolyát. Szerette Harry figyelmét.

Harry duzzogva végigsimított a nyelvével az alsó ajakán, ami határozottan felkeltette Louis figyelmét mert csak bámulta.

- Szóval nem haragszol. – mosolyodott el, Louis pedig megforgatta a szemeit, miközben Harry közelebb húzta a mellkasához.

Karjait Harry dereka köré fonta, és felsóhajtott, mert túl gyenge volt ahhoz, hogy mérges legyen rá. Ami rossz volt, mert nem akarta, hogy Harry azt gondolja, megúszhatja ezt könnyedén.

- Szóval mit kéne kérnem? – kérdezte Harry ezúttal ő is megnézte az étlapot.

- Én a Karamell Frapet szoktam venni, úgyhogy azt kipróbálhatod.

- És a Cinnamon Dolce?

- Az is jó.

- Akkor olyat kérek. Elvitelre igaz?

- Igen.

Miután megkapták a rendeléseiket műanyag poharakban, lassan elindult vissza a motorhoz.

- Szóval? Milyen? – kérdezte Louis.

- Nem rossz. De nagyon édes.

- Mondtam neked. – Louis megszívta a szívószálat és Harryt arcát bámulta, miközben ezt tette.

- Ez tényleg elvonja a figyelmet.

- Tényleg? – ugratta Louis, felnézett Harryre és újra megismételte a mozdulatot.

- Hagyd abba. – figyelmeztette Harry, és elvette Louis kezéből a poharat.

- Jó tudni, hogy felizgatlak. - ismerte be mosolyogva.

- Visszaélsz a hatalmaddal.

- Ellenállhatatlan vagyok.

- És rendkívül szerény.

Louis vállat vont.

- Csókolj meg. – mondta hirtelen Harry mire Louis megrázta a fejét.

- Nyilvános helyen vagyunk.

- Senki sem tudja, kik vagyunk. – húzta magához Harry a még mindig tartott kezét.

- Harry...

- Csókolj meg baszki. – ismételte meg Harry komolyan, és Louis nem vesztegette az idejét lábujjhegyre állt, hogy nekinyomja az ajkait Harryének.

- Boldog vagy?

- Rendkívül. – mondta Harry elégedetten mosolyogva. És ha ez boldoggá tette Harryt, akkor Louis gondolkodás nélkül tenné meg újra.

Megdermedt azonban, amikor megérezte Harry kezét lejjebb kúszik a sajátjátjaira, amíg az ujjaik automatikusan összefonódtak és wow; oké, ők most fogják egymás kezét.

Felnézett Harryre, bizonytalanul, de az idősebb inkább belekortyolt az italába, és elindult, Louis pedig felvette a tempót.

Ezt csinálták. Sétáltak, emberekkel amuk körül, miközben egymás kezét fogták. És senki sem figyelt rájuk, mintha ez teljesen normális lenne.

Louis számára ez nagyon lehengerlő volt, de jó értelemben lehengerlő.

Lenézett a kezükre, ahogy sétáltak, és teljesen elbűvölte a méret különbség. Harry hatalmas keze szinte teljesen elnyelte Louis apró kezét, de olyan érzete volt mintha egymáshoz illeszkedő puzzle-darabok lennének. Legalábbis Louisnak.

- Annyira fáradt vagyok, hogy szó szerint itt eltudnék aludni a parkolóban. – mondta Louis, amint visszaértek a parkolóban lévő motorhoz, kidobtál a poharaikat és visszamentek.

- Aludhat, ha hazaértünk.

Nem 'nálam' vagy 'a házamban' volt, csak az volt egyszerűen otthon. Louisnak pedig nem volt vele semmi gondja. Jobban szerette Harry házát, mint őszintén szólva a sajátját. Kicsi volt, mégis kényelmes és nem voltak hangos hangok, és az volt a legjobb, hogy Harry is benne volt, természetesen.

Fél kilenc volt, amikor visszaértek és Louis tudta, hogy ha azonnal lefekszik, akkor túl korán fog felébredni.

- Fáj a hátam. – panaszkodott és leült az asztalnál, miközben Harry kivett két poharat a szekrényből.

- Megmasszírozhatom a hátad, ha akarod.

- Önként jelentkezel, hogy megmasszírozd a hátamat? – kérdezte Louis, két nagy korttyal megitta a vizet, amit Harry a pohárba töltött.

Harry vállat vont. – Nem vagyok ellenére, ha erről beszélsz.

- Akkor rendben.

- Menj fel az emeletre, feküdj az ágyra és vedd le a pólódat, mindjárt ott leszek én is.

- Oké.

Louis izgatottan és meglepően gyorsan ment fel az emeletre, a hasa érthetetlen okokból összehúzódott. Átvette a nadrágját is és hason elfeküdt az ágyon.

Hallotta, hogy Harry bejön, és párnát tesz az álla alá, hogy megtámasztja a fejét és így még kellemesebb lett.

- Ez igazi masszázsolaj? – kérdezte Louis.

- Az anyámé.

- Jó illata van.

Harry felmászott az ágyra, megragadta Louis combjait, és oké, nem volt rajta nadrág többé.

- Relaxáló igaz?

- Az.

Hallotta, hogy Harry kinyitotta az olajos üveget, folyatott a kezébe egy keveset, majd összedörzsölte őket. Kicsit összerezzent, amikor Harry keze hozzáért, és a bőréhez tapadva lassan köröket dörzsölt a háta felső részébe.

- Ez nagyon jó érzés. – mondta Louis, és becsukta a szemeit.

Harry egy idő után a vállára áttért és ez egy halk nyögésre kényszerítette Louist.

- Ez jobb érzés számodra, mint a szex, nem igaz?

- Soha nem szexeltem.

- Akkor ezen hamarosan változtatunk.

Louis szíve erre felgyorsult, mert most, hogy belegondolt, bízott, és akarta, hogy Harry elvegye a szüzességét.

Louis megfeszült, amikor megérezte Harry ajkát a bőrén, aki valójában szívogatta és harapdálta.

- Mit csinálsz?

- Megjelöllek. – válaszolta Harry mire Louis ellazult az ajkai érintésére, pedig pillangók repkedte a hasában.

Nem tudta, hogyan és miért, de elaludt; Harry ajkaival a bőrén és egy mosollyal az arcán.

Néhány órával később ébredt fel, arcát a párnába szorítva. Körülnézett, és meglátta Harryt, aki éppen kihajolt az ablakon, ujjai között egy szál cigarettával.

- Mennyi az idő?

- Fél tizenkettő.

- Miért nem alszol?

- Általában éjfélkor fekszem le.

- De tudsz aludni, igaz? – kérdezte Louis amint kikelt az ágyból.

- Igen, nincs többé álmatlanságom.

Louis elmosolyodott, és a fürdőszobába ment kimosni az állott ízt a szájából.

- Nagyon hideg van itt. Betudod kapcsolni a fűtést?

- Be van kapcsolva, te vagy az, akin csak alsógatya van.

- Felvehetem az egyik pulcsid?

- Miért?

- Mert szeretem őket. Nagyok...és puhák.

- Persze. Vegyél ki egyet a szekrényből. – mosolyodott el Harry és kitette a cigit a hamutartóba, ami volt az ablakpárkányra volt helyezve.

Louis kinyitotta Harry szekrényét és kotorászott a pulóveres polcon (akkor takarított ki, amikor utoljára itt járt, és úgy tűnt Harry döntött, hogy így is marad), mielőtt kiválasztott egy sima szürkét, de puhát.

Lelógott róla, felfedve a kulcscsontjait és majdnem a mellbimbóit is, és túllógott a combjain is. Messze túllógott az ujjbegyein és Louis szó szerint úszott benne.

Megfordult, hogy megnézze magát a tükörben, megigazítva a kapucniját és elmosolyodott.

- Szereted, ahogy kinézel bennük, igaz?

Louis bólintott, és odament hozzá, illegetve magát közben a nyitott ablakig. Kilátásuk volt a kihalt utcára, amit halványan megvilágítottak az utcai lámpák.

- Elgondolkodtam rajta, hogy egyetemre menjek – kezdte Harry és Louis felvonta a szemöldökét, és nem tudta mit mondjon.

- Jogot tanulni. És szeretnék elhelyezkedni.

- Ebben tudok segíteni, ha akarod.

- Mivel?

- Tanulással. És munkát szerzéssel. A nagybátyám felvesz pincérek a szállodájában. Tisztességes fizetéssel

- Ó. Oké. Az nagyszerű lenne.

- Milyen az átlagod?

- 2.0.

- Ez olyan, mint egy....micsoda?

Harry bólintott.

- Ha elkezdesz tanulni és valóban koncentrálsz elérheted a 3.0-as átlagot. És bekerülhetsz a Londoni egyetemre.

- Miért mennék Londonba?

Mert én ott leszek

- Vagy a másikba, Doncasterben. – vont vállat Louis.

- Te hová mész?

- Oxford.

- Persze hogy oda. – nevetett Harry. – Ez azt jelenti, hogy be kell jutnom a Londoniba, igaz?

- Azt akarod mondani, hogy egy év múlva együtt leszünk?

Harry elfordította a fejét, hogy ránézzen.

- Ha az mondod, hogy ezt szeretnéd? – válaszolta meg Harry a kérdését kérdéssel.

- Nos, nem bánnám.

- Mit szólna ehhez a barátnőd?

- Én ööö igazából. Szakítani akarok vele.

Harry szemöldöke összeért a hajvonalával, ahogy bámult Louis.

- Mikor?

- Nem tudom. A lehető leghamarabb. Csak félek, hogyan reagálnak a szüleim.

- Ez a te életed, nem a szüleidé! – mondta Harry mire Louis bólintott.

- Tudom. De ha olyan...nem akarok csalódást okozni nekik.

- Akkor szánj rá időt. – mondta Harry, és ellépett az ablaktól, hogy be tudja zárni.

- Le akarok feküdni az ágyba. – mondta neki Louis

- Akkor feküdj le.

- Veled.

- Oké.

Miután becsukták az ablakot, és Harry elment a fürdőszobába, bebújtak a takaró alá együtt. Louis simán odabújt hozzá kérdés nélkül, rátekeredett Harryre, és becsúszik a lábujjait Harry térde alá, hogy melegen tartsák.

- Jó éjszakát. – mondta.

- Jó éjt Lou.

Louis elmosolyodott magában a becenév hallatán és lehunyta a szemét. Azonban jóval azután aludt el, hogy Harry lélegzete egyenletes lett.

Másnap reggel tízkor ébredt, Harry mellette aludt. Nem akarta felébreszteni, ezért hangtalanul felkelt az ágyról, mielőtt a fürdőszobába ment volna.

Megmosta a fogát és felöltözött, kijött a fürdőszobából, és látta, hogy Harry már fent van.

- Haza kell mennem, mielőtt úgy döntenek újra megbüntetnek.

- Oké. Akarod, hogy elkísérjelek?

- Mi, haza?

Harry bólintott, miközben megdörzsölte a szemét, és feszített.

- Nem, meg tudom oldani.

Titokban belegyömöszölte Harry Ramones pólóját a táskájába, hogy hordhassa az iskolában anélkül, hogy bárki is tudná, hogy Harryé.

- Most már megyek. Gyere és zárd be az ajtót.

Harry kikelt az ágyból, és Louis mögé húzódott amig az ajtóhoz értek.

- Majd találkozunk?

- Biztos.

Harry lehajolt, és összeillesztette az ajkaikat. Louis elmosolyodott mielőtt megfordult és elsétált a pillangókkal a hasában. Ez nem lehet igaz.

Amikor hazaért, egyedül megreggelizett a konyhában, és egyenesen felment a szobájába.

Később, amikor a fürdőszobában volt lefekvéshez készülődve megpillantotta a szívásfoltokat a hátán, amiket Harry hagyott rajta.

Az ajkába harapott, amikor látta, hogy valójában szív alakja van. És ha ez Harry jele volt, hogy tudassa Louisval, hogy ő is ugyanúgy érez, Louisnak egyáltalán nem volt problémája vele. 

*****

Hát ez a Louis koncert valami E L K É P E S Z T Ő volt. El sem tudom hinni, hogy láttam élőben ezt az embert... Szinte hihetetlen volt.