Baby Heaven's in your Eyes ~ L.S [magyar fordítás] BEFEJEZETT

20.

Szóval igen, Louis talán szerelmes volt Harrybe és igen, talán, hivatalossá akarta tenni.
És lehet, hogy túlságosan is megijedt, hogy összetűzésbe kerüljön Harryvel emiatt.

Péntek volt, Louis pedig még mindig nem ment vissza a saját házába, de úgy tervezte, hogy vasárnap visszamegy. Maradt még néhány tiszta ruhája, de arra gondolt, hogy ma elmegy a házához, hogy megszerezze az autót. Elakarta vinni Harryt Holmes Chapelbe, mert részben meg akarta nézni, hol töltötte Harry a gyermekkorát, és hogy Harry beszéljen egy kicsit az apjával.

Úgy döntött, hogy elmondja neki az iskola után, mivel mindketten egyszerre végeztek. Semmi szójáték.

Louis találkozott Harryvel az iskolája mögött, ahol néha Zaynel dohányzott az órák után. A falnak dőltek szokásuk szerint dohányoztak és hangosan beszéltek valamiről.

- Szia! – köszönt Louis felnézve Harryre, egy csókra várva. Harry elmosolyodott és lehajolt hozzá, hogy az ajkaira tapadjon mielőtt a vállánál fogva közelebb húzta.

Zayn kíváncsian nézett rájuk.

- Szóval, végre együtt vagytok? Mert hallottam Harryt arról beszélni...

- Nem kéne máshol lenned? – rohanta le Harry a kérdéssel, Zayn pedig felvonta a szemöldökét.

Louis az ajkába harapott, miközben Zaynt figyelte, aki egy pillanatra összezavarodott, aztán felfogta, Harry szavait.

- Ó, igen, muszáj lenne ömm. Igen. Viszlát este akkor Niallnél.

Louis búcsút intett neki és megvárta, hogy teljesen eltűnjön a látóköréből mielőtt Harry felé fordult.

- Miről beszélt?

- Semmiről.

Louis duzzogva próbált találni egy módot arra, hogy megkérdezze Harrytől, hogy hol állnak a kapcsolatukban. A kérdés tönkre teheti vagy fellendítheti azt.

- Szóval ömm arról, amit kérdezett... – kezdett bele lassan, Harryre bámulva, hogy észre vegyen bármilyen reakciót.

- Mi van vele?

- Csak elgondolkodtam, mivel már egy jóideje ismerjük egymást...

- Hat hónapja.

- És ebből úgy hármat töltöttünk egymáshoz közel...szóval én csak...– dadogta, megvakarva a feje hátsó részét, mert a szíve az szó szerint kiesett a mellkasából.

- Te mit? – kérdezte Harry, de a mosoly az arcán valószínűleg elárulta, hogy már tudta, Louis mit akart kérdezni.

- Istenem, ne nézz rám ezzel a béka arccal. Gondoltam végre egyenes leszek és megkérdezlek.

- Kérdezni, miről? – ugratta Harry, Louis pedig megforgadta a szemeit.

- Meg akartam kérdezni, hogy mik vagyunk pontosan. Úgy értem...együtt vagyunk, mármint együttegyütt.

- Hm...esetleg elmondjam a választ a hátsófelednek?

- Baszd meg. – nyögött fel Louis, de visszafordult, hogy a szemébe nézzen.

Harry erőltetett, ragyogó mosolyt vetett rá, de nem mondott semmit. Annyira frusztrált volt, hogy Louis majd felrobbant.

- Tehát akkor a barátom vagy, vagy nem? Mert tudom, hogy azt mondtad, hogy aromantikus vagy, vagy valami, de volt már kapcsolatom és tudom...

- Hagyd abba a dumálást. – nevetett Harry, és eltakarta a tenyerével Louis száját. – Nem bánnám, ha hivatalossá tennénk.

- Mint barát-barát? Barátok? – Louis szinte megfulladt a szavaitól.

- Akárhogy is akarod nevezni.

Louis megkönnyebbülten fújta ki a levegőt és lehúzta Harryt magához egy csókra a gallérjánál fogva.

- Figyelj az ingre. – motyogta Harry a szájába és a fiatalabb fiú úgy döntött, hogy elhallgatja a szájával.

Louis a csípőjénél fogva Harryhez dörgölőzött, átkarolta a nyakát és oldalra döntötte a fejét, hogy elmélyítse a csókot. Biztos volt benne a szíve szó szerint átszakad a bordáin, mert pillanatnyilag csak pillangókat és egy olyan boldogság hullámot érzett, amit akkor érzett utoljára amikor megkapta a Lamborghinit.

Ez határozottan jobb, mint egy Lamborghini

Felsikoltott, amikor Harry megmarkolta a combja hátsó részét, hogy felemelje és megfordítsa magukat. Az iskola téglafalhoz nyomta úgy, hogy Harry szinte kiszippantotta belőle az életet. Nem igazán bánta, hogy őszinte legyek.

Egy perccel később levegővétel miatt szakították meg a csókot, egymás szájába lihegve.

- El akarsz menni Niall bulijába ma este? – kérdezte Harrytől, aki még mindig tartotta őt a falnak nyomva. Nevetséges volt.

- Attól függ. Te szeretnél?

- Arra gondoltam, máshova is mehetnénk.

- Mint például? – kérdezte Harry vigyorogva, valami teljesen másra gondolva.

- Talán elvihetném magunkat Holmes Chapelbe ma este? Hallgass meg. Odavezetnék és akkor láthatnám, hol éltél korábban. És talán meglátogathatnánk apádat és megkérhetnénk, hogy aláírná-e a ház papírjait.

Harry furcsán bámult rá és Louis azt hitte, talán átlépett egy határt. Harry persze nem szeretett volna visszamenni gyerekkori házához, mert nem sok kellemes emléke maradt ott.

- Sajnálom, nem kellett volna...

- Nem. Rendben van. Megtehetünk.

- Komolyan? Úgy értem, ha nem...

- Lou. Minden oké.

És ez a "Lou" biztosította Louist arról, hogy minden rendben van köztük.

Mosolygott. – De mielőtt ezt megtennénk, el kell mennem a házamba az autóért. És akkor felveszlek téged nálatok.

- Rendben. – válaszolta Harry, mielőtt odahajolt volna még egy csókra.

***

Amikor Louis a házához ért, senki nem volt otthon, csak a húgai és szobalányok.

- Louis, kérlek, gyere vissza! – könyörgött Lottie, amint belépett a házba. – Anya és apa megállás nélkül kiabálnak miattad.

Louis rosszul érezte magát, amiért ezt tette a húgaival, ezért biztosította őket, hogy vasárnap visszajön.

- Most hova mész? – kérdezte az egyik lány megszállva a magánéletét szokás szerint.

- Egy buliba. Lezuhanyozni jöttem és felvenni a Lambot.

- Ó! Oké. Egyébként hiányzol és Eleanor is.

És megint itt vagyunk

Louis felment a szobájába, ahol zuhanyzás után átöltözött egy kényelmes farmerba, egy szürke pólóba és egy kék kabátba. Megragadta az egyik készpénzes borítékját a titkos fiókból mielőtt felkapta a kulcsokat és elment.

Üzenet Harrynek, amint beindította az autót, végig húzta a kezét a bőrüléseken, valahogy hiányzott neki.

Louis: öt perc múlva legyél kész :D és ne felejtsd el a táskámat!!!

Harry: oké!! xx

Louis elmosolyodott a két x-re, ami Harry nemrég kezdett el odatenni minden üzenete végére. Nem igazán tudta, mit jelentenek, de úgy gondolta, talán puszi vagy valami.

Felállt a patkára Harry háza előtt három perccel később, és várt körülbelül öt percet míg végül kijött a házból két táskával a kezében. Időt szakított arra, hogy beállítsa a GPS-t arra a címre, amelyet Harry írt neki.

Louis dudált volna, de nem igazán akarta, hogy a Londoniak is meghallják az autóját. Elmosolyodott, amikor Harry kinyitotta az ajtót, és végre be ült mellé.

- Nincs hely ezeknek a táskáknak. Mondta és végül a lábához tömte őket.

- Kösd be magad.

- Kérlek, ne vezess úgy, mint egy őrült. – kérte Harry mielőtt áthúzta maga előtt a biztonsági övet.

- Soha. – Louis olyan ártatlansággal válaszolt, egy apró mosollyal az ajkán.

Harry bekapcsolta a rádiót, amint Louis elkezdett vezetni.

- Szóval vasárnap visszamegyek a házba. – mondta Harrynek egy órával később.

- Ó. Oké? Azt hiszem.

- És azon gondolkodom, hogy előbújok.

- Hú. Ez...nagy dolog.

Louis idegesen felnevetett, miközben megállt egy piros lámpánál, majd elfordította a fejét, hogy Harryre nézzen.

- Azt hiszem, az érettségi után azonnal megteszem, nem igazán tehetnek ellene semmit.

- És pontosan hogyan szeretnéd elmondani nekik?

- Nos... nem tudom, valószínűleg valami olyasmi mint "Hé anya, apa, alig várom, hogy az egyetemre menjek, és szeretem ha fasz van a seggembe, szép napot sziasztok.

Harry felhorkant és megrázta a fejét, majd Louis rátaposott a gázpedálra.

- Ez egy jó módszer. Vagy talán beperelnek, mint anno a szüleim.

- Ne mondd ezt, különben megtörténhet. – viccelődött Louis.

- Kérlek, vezessen két kézzel.

- Miért? – kérdezte Louis vigyorogva.

- Mert izzadok, és nem akarok meghalni.

Szóval nem akarsz meghalni többé

:)

- Szóval mi van azon a címen, ahova viszem magunkat? – kérdezte Louis negyven perccel később, miután hivatalosan is beértek Holmes Chapelbe.

- A régi házam. De nem alszunk ott igaz? Hátborzongató és valószínűleg poros.

- Keresünk egy szállodát. – biztosította Louis, ahogy jobbra fordult, és hamarosan már fel is állt egy üres felhajtóra

- Szóval ez az a hely, ahol laktál? Sokkal nagyobb, mint a jelenlegi otthonod.

- Igen.

- Be akarsz menni, amíg még világos van?

Harry bólintott, és kiszálltak a kocsiból. Louis ügyelt arra, hogy bezárják, miközben felsétáltak a bejárathoz. Harry lehajolt és felemelt egy kis dekoratív szobrot, ami felfedett egy kulcsot.

- Komolyan? – kérdezte Louis.

- Anyám sosem volt igazán kreatív.

Elfordította a kulcsot, mire végre kinyílt az ajtó. Néhány pillanatig meg sem mozdultak, Harry csak nézett maga elé. Végül átlépett a küszöbön, Louis pedig követte őt.

Felkattintotta a villanykapcsolót, de nem történt semmi, ami azt jelentette, hogy az apja lekapcsoltatta az áramot, hogy ne kelljen számlákat fizetnie a börtönben.

Minden poros volt, de nem igazán tűnt szétesettnek.

- Az egész házat akarod látni, vagy csak a szobámat?

- Csak a szobádat. – válaszolt Louis, Harry bólintott, majd megfordult és elindult a lépcsőn.

Louis szorosan követte, majdnem neki is ütközött, amikor Harry megállt egy ajtó előtt.

- Eléggé...sötét.

Louis csak így tudta leírni. A falak feketére voltak festve, az ágynemű, ami még rajta volt az ágyon, szintén fekete volt. Egy íróasztal az ablak melletti sarokban helyezkedett el és néhány régi plakát lógott a falon. Louis nem tudta melyik banda volt rajta, de nem kommentálta.

- Furcsa. – szólat meg Harry és leült az ágyra.

- Micsoda?

- Soha nem hoztam fel senkit a szobámba.

- Senkit?

Harry bólintott.

- Miért nem?

- Mert azt hittem, hogy megijednek, és azt gondolják, valami bolond vagyok.

- Az voltál?

- Mi? Őrült?

Louis bólintott, és odalépett, hogy elfektesse az ágyon.

- Nem voltam bolond, csak szomorú.

Louis szomorúan ránézett, mielőtt a kezébe fogta Harry arcát, és összepréselte az ajkukat. Olyan szorosan akarta tartani Harryt, amíg az összes szomorúságot ki nem szorította belőle.

- Valószínűleg vissza kellene mennünk az autóhoz, még találnunk kell egy hotelt, mielőtt besötétedik, és nem látunk semmit a házban. – suttogta Harry az ajkára, és megszorította Louis csípőjét.

Louis beharapta az ajkát, majd bólintott, miközben az esze azon járt, hogy megakarja lovagolni Harryt.

Harry felállt az ágyról, könnyedén felemelte Louist, majd a lábára állította. Louis imádta, amikor Harry így bánt vele. Biztonságban érezte magát, egy furcsa mód.

Nem sokkal később visszaültek az autóba, és elindultak a városközpont felé, hogy szállást találjanak. Nos, nem is igazán egy szállodát találtak, inkább egy motelt, de hangulatosnak és kedvesnek tűnt, ezért úgy döntöttek, hogy ott kérnek egy szobát.

Egy középkorú nő állt a pultnál és néhány ember lézengett a halban, szóval Louis úgy gondolta, hogy ez nem is olyan rossz hely két éjszakára.

- Kérnénk egy szobát két éjszakára. – mondta Louis, mire a hölgy kíváncsian nézett rájuk.

- Két ágyas vagy francia ágy?

Harry nem válaszolt, arra várva, hogy Louis meghozza a döntés.

- Francia ágyasat kérem. – mondta Louis, tartva a nő reakciójától. De ő csak mosolygott, és átadta neki a 312-es szoba kulcsát.

- Száz font lesz.

Louis meglepődve bólintott, mert hihetetlenül olcsó volt, majd átadott neki két ötvenfontos bankjegyet. A nő bólintott, és a lift felé irányította őket.

- Ne gondold, hogy előbb venned kéne nekem valami kaját mielőtt felviszel egy szállodai szobába? – kérdezte Harry, amint Louisval belépett a szobájukba.

- Főztem neked egy kibaszott vacsorát. – mondta neki Louis és ledobta a táskáját az ágyra, majd körülnézett a szobában. Volt egy ajtó, ami a fürdőszobába vezetett, és egy másik a kis erkélyre.

- Megfelel hercegnő? – kérdezte Harry közben elfeküdt az ágyon.

- Nem túl kopott.

Harry felhorkant, és megrázta a fejét, eltakarva a szemét a karjával.

Louis az ajkába harapott, és csak bámult Harryre, ahogy elnyúlt az ágyon, és bicepsze kidudorodva az arcához nyomódott. Jelenleg mindennél jobban meg akarta lovagolni.

Közelebb lépett az ágyhoz, és a térdeire támaszkodva közvetlenül Harry combja mellé helyezkedett. Harry felemelte a karját, és meglepetten bámult rá, de nem mondott semmit.

Louis levette a pólóját, Harry pedig óvatosan felült, a mellkasuk most egy vonalban voltak, és az ajkak összetalálkoztak. Louis kezei vakon találtak bele Harry hajába, miközben Harry kezei Louis dereka köré fonódtak.

- Ezúttal én akarok felül lenni. – mondta Louis, amint Harry elkezdte szívni a nyakát.

Harry hümmögött és néhány másodperccel később – gondoskodva arról, hogy legyen egy nyom Louis nyakán – húzódott vissza.

- Mintha megdugnál?

- Ó, nem! Úgy értem, lovagolni. – válaszolta Louis és elpirult.

- Imádnám kicsim. – mosolyodott el Harry.

Louis felállt, majd kecsesen leereszkedett Harry széttárt lábai közé az ágy mellé. Harry felemelte a fenekét, hogy Louis könnyedén lehúzhassa róla a farmerét és a boxerét.

- Szereted szopni a farkam, igaz? – kérdezte Louistól, aki bólintott, szégyenkezés nélkül. Harry farka kemény és rózsaszín volt, erősen a hasának csapódott.

Louis köré fonta a kezét, és egy vastag nyálcsíkot hagyott a tövétől egészen a hegyéig mielőtt a szájába vette. Szerette ahogy Harryt érezte a szájában, puha volt és lüktető.

Nyelvével a hegyét ingerelte, és Harry szemébe nézett, hogy megbizonyosodjon arról, hogy élvezi-e, a nehéz lélegzeteiből és az összehúzódó hasizmaiból ítélve igen.

Elengedte Harry farkát, lehúzta róla teljesen a felsőjét, majd visszatér a szopáshoz. Érezte, ahogy a saját nadrágja egyre szűkebbé válik, csak attól, hogy leszopja Harryt.

- Meg kell állnod, ha nem akarod, hogy a szádban élvezzek. – figyelmeztette Harry és Louis hangos cuppanó hanggal kiengedte a szájából.

- Fel. – utasította Harry, Louis pedig megtette, kigombolta a farmerját, és amilyen gyorsan csak tudta lehúzta magáról. Lejjebb húzta az alsóját is, majd hagyta, hogy a bokájáig hulljon, mielőtt kilépett belőle és Harryhez lépett, amíg a térdei az ágyhoz nem értek.

Harry kezei azonnal felemelkedtek, hogy belemarkoljon a fenekébe, masszírozó mozdulatokkal, arcával közelebb hajolva puszit nyomjon a hasára.

Kezeit Harry vállára tette, hogy megtámaszkodjon.

- Síkosító és óvszer? – kérdezte Louis mire Harry a táskájára mutatott a hatalmas franciaágy másik oldalán.

Louis odahajolt, Harry pedig megtámasztotta.

- Rendesen szeretnélek érezni. – szólalt meg Harry.

- Tiszta vagy?

- Soha nem csináltam óvszer nélkül.

- Ígéred?

- Ígérem.

- Rendben. De mikor visszaérünk, elmegyünk tesztet csináltatni.

Harry bólintott, és az alsó ajkát a szájába szívta, és Louis bájos kezeit bámulta amint síkosítóval bekeni a farkát. Louis hagyta, hogy a tubus Harry mellé essen az ágyra, és fölé térdelt, ahogy, a pornófilmben is látta.

- Pornót néztél? – ugratta Harry, miközben Louis úgy igazította, hogy a hegye nekifeszüljön az izomgyűrűjének.

- Fogd be.

Harry belemarkolt Louis csípőjébe, és lassan hagyta lesüllyedni, amíg teljesen belé nem merült.

- Jézus Krisztus. – nyögött fel Louisra bámulva, a vörös és kemény farkára, amivel rajta ült, szinte könyörögve, hogy megérintsék.

- Egyedül akarod, vagy segítsek?

- Én. – mondta Louis makacsul, és Harry majdnem nevetett, ha nem lett volna ennyire mocskosul beindulva.

Louis lenyomta Harryt a hátára és lassan elkezdett fel-le mozogni, kezeit Harry mellkasára téve, hogy támaszt nyújtson. Egyre gyorsabban kezdett emelkedni és süllyedni, mígnem egészen ritmusos lett, amitől úgy tűnt, hogy megőrjíti Harryt.

- Gyönyörű vagy felül kicsim. – dicsérte Harry, Louis pedig elmosolyodott, és lelassított, hogy megtalálja a prosztatáját.

- Ó Istenem. – nyögött fel hangosan, amikor végre megtalálta, Harry hegye pontosan nekinyomódott. Egy ponton megállt, és úgy döntött, hogy csak fel-le mozog, majd nyolcas mozdulatokkal ingerelte magát.

Harry a kezeit most a combjára helyezte, ujjbegyei belemélyedtek a bőrébe ahogyan ránézett.

- Semmi érintés. – mondta és elütötte Louis kezét amikor lenyúlt a festőien kemény férfiasságához, hogy köré fonja a kezeit.

- De én...– próbált Louis érvelni, elhalt hangon ahogy végül lelassított, míg meg nem állt teljesen, túl kimerült volt és a szakadék szélén egyensúlyozott.

- Segítek. – biztosította Harry, és anélkül, hogy abba hagyta volna Louis csípőjének szorítását elkezdte fellökni a csípőjét, hogy eltalálja Louis prosztatáját.

Louis újra a szakadék szélére került, miközben Harry továbbra is belevágódott, mielőtt a kezeit a mellkasára tette, hogy belekapaszkodjon.

- Kérlek Harry. – könyörgött Louis, mikor Harry többször szándékosan nem találta ez azt a pontot (amitől csillagokat látott), így tartva őt a szakadék szélén.

- Mire kérsz?

- Kérlek engedj el.

Harry ujjai végig húzódtak Louis oldalán miközben még néhány gyors lökéssel egyenesen a prosztatájának csapódott.

- Baszki! – lehelte Louis és egyenesen Harry mellkasára élvezett, míg Harry apró mozdulatokkal hozta le magukat a magasból.

- Olyan jó voltál. – mondta Harry amikor kihúzódott és Louis a mellkasára rogyott, nem törődve azzal, hogy a mellkasa tiszta ragacs lesz.

- Le kellene zuhanyoznunk. De nem együtt.

- Miért nem? – duzzogott Harry, Louis pedig felnézett rá.

- Mert túl fáradt vagyok.

- Megtartom magamnak a kezeimet ígérem.

- Akkor jó. De semmi próbálkozás.

- Semmi próbálkozás, értettem. – mosolyodott el Harry, mire Louis felült.

- Fáj a seggem.

- Hízelgő.

- Nem bóknak szántam.

- Mindenesetre én annak veszem.

Louis megforgatta a szemeit és mindketten felkeltek az ágyról.

- Kikell tennünk a táblát a kilincsre holnap, hogy a takarítók kicserélhessék az ágyneműt. – nevetett Louis.

Harry megnyitotta a zuhanyt, és gondoskodott róla, hogy kellemes hőfokra állítsa be a vizet.
Louis rögtön követte, bezárva az üvegajtót maga mögött.

Pillangók repkedtek a gyomrában és meleg érzés áradt el a szívében, mert kellemesen érezte magát meztelenül Harry mellett, anélkül, hogy attól félne, hogy elítéli.

Amint víz érte a mellkasát, azonnal ellazult.

- Megmoslak. Fordulj meg.

Úgy tett, ahogy Harry mondta, hátat fordított, de ügyelt arra, hogy a haja ne legyen vizes. Lehunyta a szemét, amikor Harry kezei elértek a mellkasához, végig dörzsölte Louist, szétterítve a szappanos gélt.

Harry ezután gondoskodott arról, hogy az ágyékát is megmossa, még csak nem is habozott, hogy közben Louis golyóit masszírozta. Csókokkal halmozta el Louis nyakát, miközben egyik kezét a hátára simította, ügyelve arra, hogy az egészet beszappanozza.

- Harry...– figyelmeztette Louis, mikor Harry ujjait súrolta a rését, ami még mindig érzékeny volt.

- Nem csinálok semmit.

Louis szinte hallotta, ahogy mosolyog miközben a fülébe suttog. Majd elhúzódott és megmosta saját magát is.

- Látod? Mondtam, hogy tudok viselkedni. – viccelődött Harry és törülközőt csavart a derekára. Louis úgy döntött, felveszi a bolyhos fürdőköpenyét, amit az ajtóra akasztottak valami műanyag fóliába.

Fogat mostak és miután Louis kivette a kontaktlencséjét visszasétáltak a szobába. Átöltözött a pizsamájába, majd felmászott az ágyra és bebújt a takaró alá.

- Be tudod kapcsolni a fűtést, mielőtt lefekszel?

- Már be van kapcsolva. – mondta Harry, és felemelte a takarót, hogy ő is bebújjon az ágyba. – Fázol?

- Egy kicsit.

- Akkor hozzád bújok.

Louis elmosolyodott. Harry mindig ezt a két szót használta, hogy "bújjunk össze". Aranyos szó volt. Hátat fordított Harrynek de nem telt el sok idő, amíg egy meleget (meztelen) mellkast nem érzett a hátának nyomódni, karokkal együtt.

Mosollyal az arcán aludt el.

***

- Van Starbucks ebben a városban? – kérdezte Louis másnap reggel a kocsihoz menet.
Nos, inkább délután, mert tizenkettőkor keltek fel, és már majdnem egy óra volt.

- Van egy körülbelül húsz percre innen. De az egy kitérő lenne.

- Nem baj. A látogatási idő úgyis nyolckor ér véget.

Beszálltak az autóba majd öt perccel később már úton voltak a Starbucksba, amit Harry mondott.

- Ó, van kocsibehajtó, így nem kell bemennünk– kiáltott fel Louis, és jobbra fordult. – Nem zavar, hogy a kocsiban eszünk? – kérdezte Harry gúnyosan.

- Fogd be, és mondd el, mit akarsz.

- Elmondom, mit akarok.

- Mondd már. – mondta Louis ingerülten mert már egy másik autó is várt mögötte.

- Elmondom, mit akarok, amit tényleg igazán akarok.

Louis felnevetett, és a szemét forgatta mire végül elrendeltek. Leparkolt, amint talált egy szabad parkolót és tizenöt perc alatt megették a reggelijüket.

- Nem vagy egy kicsit ideges, mert hosszú idő után látod majd apádat?

- Egy kicsit. De nem hiszem, hogy megtámadna az asztalon keresztül vagy bármi. Legalábbis remélem.

Beszéltek az ingatlancéggel, Mr. Styles megvette a házat, hogy megszerezzen néhány papírt.

- Ha dühös lesz, akkor majd adunk neki búcsúcsókot. – mondta Harry két órával később, amikor a börtön főbejárata felé sétáltak.

- Minden rendben lesz. – próbálta megnyugtatni Louis de látta, hogy Harry nagyon ideges, annak ellenére, hogy azt állítja, hogy nem.

Odamentek a recepciós tiszthez ragyogó mosollyal az arcukon.

- Miben segíthetek? – kérdezte keresztbe tett karokkal, méregetve őket.

- Szeretnék meglátogatni ömm...Des Stylest.

- És ki is vagy te? – folytatta a tiszt, nyilvánvalóan felismerve a nevet.

- Harry Styles, a fia.

- Van időpontja?

- Mióta kell időpontot kérnem, hogy meglátogassak valakit a börtönben? – kérdezte Harry türelmetlenül.

- Az idők kezdete óta kölyök. Most menj...

- Akkor mi lenne, ha beszélne a királynővel?

Vágott közbe Louis, és lerakott egy száz fontost bankjegyet az asztalra.

Az őr lenézett, mielőtt elvette.

- Erre uraim.

Harry gúnyosan nézett rá, de Louis belecsípett az oldalába, és követte a férfit. Egy szobába vitték őket tele asztalokkal és székekkel, két felügyelő biztonsági őrrel.

- Hozzátol Stylest. – motyogott a tiszt az egyiknek az őrök közül, akik bólintottak és eltűntek. – Foglaljanak helyet.

Louis és Harry leültek az egyetlen szabad asztalhoz. Louis nem tehetett róla, de körbenézett a szobában; félig tele volt narancssárgába öltözött férfiakkal, bilincsel a kezeiken, amelyek az asztalon pihentek. Nem volt olyan koszos, mint ahogy Louis elképzelte, de tisztának se mondta volna.

Felnézett Harryre, aki csak bámul valamit, majd megdermedt, amikor a szeme egy férfira esett, akit az asztalukhoz kísértek. Hatalmas, sebes kezei össze voltak bilincselve maga előtt, közöttük járatta a szemeit, amikor meglátta Harryt belécsapott a felismerés.

Csend volt hármuk között amikor Mr. Styles leült, és rátette a kezét az asztalra. Ujjára szemek voltam tetoválva, szakálla volt és beesett arca, és zöld szemei, amik megegyezett Harryével.

- Nem gondoltam volna, hogy valaha is viszontlátlak. – mondta reszelős halk hangon Mr. Styles, összefonva az ujjait. – Miért vagy itt?

Harry lába idegesen mozogtak az asztal alatt, így Louis a combjára tette a kezét, hogy lenyugodjon.

- Beszélni akarok a házról. És...csak ennyi.

- Mi akarsz a házzal?

- El akarom adni.

Mr. Styles hangosan nevetett egy egész percig mielőtt lenyugodott.

- El akarod adni a házat?

- Igen. És ehhez szükségem van az aláírásodra.

- És miért adnám el?

- Mert tartozol nekem. Tartozol nekünk ezzel. Elbasztad az egész életünket, amikor kiverted a szart belőlem aznap este. Egy szar házban lakunk és alig engedhetjük meg magunknak valamit miattad. – kiáltott fel Harry, és az arca vörösre vált a haragtól.

Louis még soha nem látta ilyen dühösnek, félelmetes volt.

- A legkevesebb, amit tehetsz, hogy aláírod ezt a kibaszott papírt, hogy eladhassuk. Elosztjuk a pénzt, hetven öt - huszonöt arányba.

- Ez teljesen...

- Racionális. Itt fogsz élni az elkövetkezendő pár évben. Kárba menne. Tedd meg ezt az egy dolgot értem és anyáért.

Mr. Styles egy pillanatig csak bámult rá.

- Jólvan.

Harryt nyilvánvalóan megdöbbentette a válasz. Több ellenkezésre számított, de ez így volt jobb.

Louis kirakta az asztalra az iratokat kinyitva és átnyújtotta Mr. Stylesnak egy tollal együtt.

- És ki ez? – kérdezte Mr. Styles, miután kissé nehezen, de aláírta a papírokat a bilincs miatt. – A barátod?

- Kibaszottul nem a te dolgod. – motyogta Harry, és becsukta az irattartót és felállt.

- Sajnálok mindent. – ​​mondta Mr. Styles, mire Louis is felállt.

- Remélem, elégsz a pokolban. – mordult fel Harry és elszaladt.

- Akkor majd találkozunk. – kiáltott utána az apja, arra késztetve mindenkit, hogy rájuk nézzen. Louis elpirult, és tett egy lépést, de a hangja elakadt a torkában, amikor Mr. Styles belemarkolt a kabátjába. Látta, hogy az egyik őr feléjük lép.

- A barátja vagy?

Louis bólintott.

- Mi a neved?

- Nem fogod megtudni a nevem. – mondta Louis ahogy az egyik őr belemarkolt a gallérjába és talpra állította, így elengedte a kabátját.

- Vigyázz rá. – mondta és Louis látta rajta, hogy őszintén mondja.

- Fogok. – Louis csak ennyit válaszolt, mielőtt elhagyta a szobát.

Harryt a falnak dőlve találta a bejáratnál, dohányozni.

- Menjünk. Még le kell adnunk a papírokat az ingatlan társaságnak, és végeztünk.

Harry bólintott, és leejtette a cigarettáját a földre majd rálépett.

***

Harry néhány órával később ismét önmaga lett, miután a kedvenc éttermében vacsoráztak, ahová gyerekkorában járt, és készített egy képet a naplementével.

- Szeretnék mutatni valamit.

- Meg tudod mutatni holnap? Sötétedik és fáradt vagyok.

- Nem, sokkal jobb, ha éjszaka mutatom meg.

- Oké.

- De szükségünk van az autóra.

- Ó Istenem.

- Imádni fogod, gyerünk.

Louis hagyta, hogy Harry navigáljon, hogy eljussanak bármihez is amire gondolt. Kiderült, hogy egy dombtető az, akárcsak a Rockie's-al szembe Doncasterben. Majd megálltak egy olyan helyen, ahonnan Louis betudta látni az egész várost és annál távolabb is, majd leült Harry mellé a fűbe.

- Gyerekkoromban feljöttem ide... ​​nos, igazából tinédzserként, amikor a szüleim veszekedtek, és nem tudtam aludni.

- Nincs is olyan messze a házatoktól, de messze van, ha gyalog jössz.

- Tudom. Csak el kellett mennem valahova, ahol egyedül lehetek, és csak gondolkodhatok.

- Min gondolkodtál?

- Dolgokon.

Louis nem szólt semmit, mert tudta, hogy Harry még nem fejezte be.

- Lenéztem a városra, és azon tűnődtem, hogy talán a lelkitársam odalent van. – mondta, és kiengedett egy leheletfinom nevetés.

- És a lelkitársad ott volt lent?

- Nem ezen a dombon. – válaszolt Harry, és Louis szíve gyorsabban kezdett verni.

Harry lefeküdt a hátára, és összefonta a kezét a hasán, Louis követte.

- Tudod, amikor megkértél, hogy legyek a barátod tegnap azt hittem viccelsz.

- Miért?

- Mert...sosem gondoltam volna, hogy valaki másért is kedvelni fog, nemcsak a farkamért.

- Ez baromság. Zayn, Niall, Barbara...

- Nem így értem. Úgy értem, soha nem gondoltam volna, hogy valaki valaha is azt hiszi, hogy adhatok neki valamit. Érzelmileg.

- Dehogynem. – mondta Louis halkan, és az oldalára fordult, fejét a tenyerére támasztva, hogy jobban lássa őt. Nem törődött vele, hogy valószínűleg koszos lesz a ruhája a fűtől.

Megszakadt a szíve, mert Harrynek elképzelni se tudta, hogy mennyire szeretnivaló.

- Jófej vagy, kedves, vicces és...

Egy olyan ember, akibe szerelmes vagyok

- Eléred, hogy kellemesen és biztonságban érezzem magam. Ez minden, amire minden ember vágyhat és szüksége lehet. Ezért szeretlek.

Miután a szavak elhagyták a száját látta, hogy Harry szemei ​​elkerekednek, és rájött, mit is mondott.

- Nem kell visszamondanod, csak akkor...– dadogta Louis.

- Ne mondd, ha nem gondolod komolyan. – kérte Harry mire Louis visszatartotta a lélegzetét, mert Harry hangja annyira sebezhető volt.

- Komolyan mondom.

- Ígéred?

- Ígérem.

*****

Na hááát visszatértem :)

Azok az fanok akiknek van twittere szerintem életük legjobb két óráját élhették meg tegnap... Louis többszőr lehetne aktív :')

Éééés nagyon úgy tűnik mostmár nemcsak Harryween van hanem Zayween is :D