Baby Heaven's in your Eyes ~ L.S [magyar fordítás] BEFEJEZETT

23.

Az ballagás napja volt, amikor Louis postán megkapta a vizsgaeredményeit. A reggelizőasztalnál ült, és alig tudott enni, mert a szíve majd' áttörte a bordáit, köszönhetően a beszédnek, amit néhány óra múlva kellett előadnia, hogy a terve sikerüljön.

A szülei visszaadták a telefonját a bál után, megígérve, hogy a vizsgákra fog koncentrálni. Megígérte, de amint egyedül volt a szobájában, sms-ni kezdett Harryvel, teljesen elfelejtve a tanulást néhány órára.

Szép volt, mert Harry elfeledtette vele a stresszt, amikor szüksége volt rá. Harry a menedéke volt, és Louis imádta. Louis szerette őt. És Harry viszont szerette.

Esmeralda bekopogott az ajtaján, hogy tudassa vele, hogy érkezett egy boríték, miután Louis
bezárta az ajtót, megnyitotta a Face Timeot, és felhívta Harryt, mert együtt akarták kinyitni. Ha Harry összegyűjt 85 pontot vagy többet, akkor minden lehetősége megvan bejutni a Londoni egyetemre, ami mindvégig a tervük volt. Louis az Oxfordra akar bejutni vagy a King's Collegeba.

A szülei Oxfordban tanultak, de Louis a King's College-ot szerette volna, mert az közelebb volt Harryhez és alapvetően ugyanaz volt. A héten már megkapta a leveleket, de még nem küldte el a megfelelőt a postán.

- Héééé. – mondta Harry, mire Louis összehúzta a szemét a képernyőre nézve.

- Az egy öltöny a szekrényed ajtaján?

Harry nevetve bólintott. – Készülődőm a pasim ballagására.

- Ó Istenem.

- Ideges vagy?

- Egy kicsit. Eléggé igazából. – ismerte be Louis, és leült az íróasztalához. – Te ideges vagy?

Mindkettőjük ballagása ma van, de Harryé két órával később volt.

- Megvannak az eredményeid?

- Igen. Együtt kinyitjuk őket, igaz?

- Mhm.

- Rendben. Most!

Mindketten felbontották a borítékjaikat a fogaikkal, mert a másik kezükben a telefont tartották és még az sem érdekelte őket, hogy komplett idiótáknak néznek ki.

- Először te. – mondta Harry, és szeme a lapra esett..

- Kilencvennyolc.

- Istenem, ez nagyszerű Lou! – mondta Harry izgatottan, Louis pedig elmosolyodott, és az ajkába harapott, majd megkérte Harryt, hogy mondja el az ő eredményeit is.

Harry megfordította a papírját, és közelített a kamerával, hogy Louis is a saját szemével lássa.

- Ez hatvannégy vagy nyolcvannégy?

- Nyolcvannégy! – kiáltott fel Harry boldogan, és Louis elmosolyodott, amikor a pillangók röpködni kezdtek a hasában.

- Be fogsz jutni! Ugh, de várnunk kell holnapig. Nekem el kell küldenem az egyiket már ma.

Harry az ajkát rágta, nyilván tudta, hogy ezáltal Louis kockázatos helyzetbe került. Egyrészt, ha Louis az Oxfordot választja, biztosan nem lehet Harryvel a jövőben, mert egy órányira lennének egymástól. Másrészt, ha a King's College-ot választja, még meglehet, az esélye annak, hogy Harry nem kerül be az egyetemre Londonba. Ez azt jelentené, hogy a Doncasteri egyetemen kell tanulnia, ami azt takarta, hogy Louis miatta elszalasztaná az esélyt, hogy az Oxfordon tanuljon.

- Melyiket választod?

- Még nem döntöttem el. – hazudta Louis.

- Mikor jár le a határidő?

- Holnap.

Harry felsóhajtott. - Kövesd a szíved jó? Ne jussak az eszedbe, amikor a döntesz rendben?

Louis bólintott. - Oké.

Harrynek igaza volt. Louisnak úgy kell meghoznia a döntést, hogy a jövőjére gondol. Szóval ez volt az, amire gondolt, amikor megragadta az egyik levelet a kettő közül, és elkezdte írni a válaszát.

***

- Louis! Indulnunk kell! – kiáltotta az anyja lentről, éppen akkor, amikor Louis begombolta
a blézerét. Egyik kezében a beszéde volt, a másikba pedig egy sapka. Felakarta venni az autóban, mert nem akarta, hogy a családja fényképeket készítsen, mielőtt az iskolájához érnek.

- Kész vagy? – kérdezte Lottie, Louis pedig lesütötte a szemét a szülei közé lépve egy fotóhoz. Nem volt biztos benne, hogy a szülei néhány óra múlva emlékezni akarnak erre a napra.

Húsz perccel később egy széken ült az első sorban Eleanor és Liam között, az igazgatójuk megnyitó beszédének hallgatása alatt. Ezt követően mindenkit a színpadra hívtak személyesen átvenni érettségi bizonyítványaikat. Louis volt az első, de nem volt elég ideje keresgélni Harryt a tömegben, mert Eleanor volt a következő.

Egy egész órán át kellett várnia, mire végül felhívták a színpadra a beszéde miatt.

- És most szeretnék bemutatni egy nagyon fényes, fiatal férfi. Kérem az idei év legkitűnőbb tanulóját, fogadják szeretettel Louis Tomlinsont.

Ó, baszki, ez az

Louis felált, és elmosolyodott, miközben felsétált lépcsőn, megállva a pódium előtt, kinyitva a papírlapját.

Jobbra nézett, hogy lássa a szüleit miközben büszke mosollyal az arcukon videózzák, majd hátrébb nézve, ismerős arcokat keresett.

És ott voltak egy fának dőlve; Niall, Zayn és Harry öltönyben. Harryn ezúttal más öltöny volt, mint két héttel ezelőtt, teljesen átváltozott. Rámosolygott és Louisnak pedig pillangók röpködtek a hasában, mert mindketten tudták, mi fog következni.

Elkezdett beszélni az iskolában töltött éveiről, elsütve egy-két viccet, miközben folytatta a 'különböző utakon folytatjuk, amelyeken elindulunk' klasszikus mondattal. Mindent leírt; a szülei természetesen segített neki összerakni.

Maradt hátra néhány unalmas sora, és a kicsi, bársonydoboz elég nagy súllyal ott hevert a blézere zsebében a köpenye alatt. Összegyűrte a papírlapját, most az ő véleménye következett. Látta a szüleit, hogy zavartan ráncolják a homlokukat, de nem törődött vele.

- Tudjátok mit? Nem fogok itt állni előttetek és egy szar beszédet mondani az egyéniségről és a siker kulcsáról, miközben mindannyian pontosan ugyanazt viseljük. Korábban naiv gyerek voltam, a tanárok kedvence, és a fiúk tökéletes példája. Tudom, hogy emiatt sokan felnéztek rám, de nagyon sajnálom, mert én már nem az vagyok, akinek mutattam magam.

Egy pillantást vetett a szüleire, akik bezárták a videokamerát, és megkérték személyes fotósukat, hogy hagyják abba a fényképezést.

- Tudom, hogy a jövőről kéne beszélnem, szóval ezért Gandhi mondatait szeretném idézni. A jövő attól függ, hogy ma mit teszünk. És rájöttem, hogy igaza van. Biztos vagyok benne, hogy közülünk jónáhányunknak nagy tervei vannak. Ezért nem fogok itt állni és olyannak tettetni magam, aki nem vagyok. Egész életemben ezt csináltam; mindannyiótoknak hazudtam, de ami a legfontosabb, magamnak hazudtam. Nem kezdhetek új életet hazugság alapján. És ez.

Megállt, felemelve a ruháját, és gyorsan kivette a bársonydobozt a zsebéből, és kinyitotta. Hallotta, hogy mindenki meghökkent, Eleanor pedig a szájára tette a kezét, nyilvánvalóan arra gondolva, hogy néhány perc múlva az a gyűrű az ujján lesz.

- Ez nem én vagyok. A szüleim azt várják, hogy hozzámenjek valakihez, akivel öt éven át jártam. Mindannyian tudjátok, Eleanor, állítólag az életem nagy szerelme. – mondta, és elmosolyodott, hihetetlenül büszke volt magára. Egyáltalán hallották őt?

- Hadd mondjak el valamit. Ez egy hatalmas nagy baromság. – folytatta, és eldobta a dobozt, ami Eleanor lába elé esett. Az emberek mégjobban meghökkentek, Louis pedig megrázta a fejét a nevetséges reakciójukon.

- Nincs szükségem egy papírra a városházától, hogy bizonyítsam a szerelmem valaki iránt. – mondta és Eleanor arca felragyogott. – Amikor szeretsz valakit, azt egyszerűen csak tudod. Nem kell magyarázkodnod...nem is tudod megmagyarázni. Ez a lényeg. Megpróbálhatod elkerülni, vagy elfuthatsz előle, higgy nekem, megtettem. Megpróbáltam. De a végén két ember visszatalál egymáshoz, ha úgy gondolják. Ilyenkor tudod, hogy ő az igazi. Én személy szerint három héttel ezelőtt minden esély ellenére visszataláltam valakihez.

Eleanor zavartnak tűnt, valószínűleg matekozott a fejében.

- Nem fárasztalak tovább ezzel a nyamvadt baromsággal de szeretném idézni Bernard Baruchot, aki azt mondta hogy légy az akinek lenned kell, aki igazán vagy, mert azok akiket nem érdekel, és akiket érdekel nem számítanak.

Apja vad gesztusokat próbálta elérni, hogy abbahagyja a beszédet, de Louis csak mosolygott.

- Tehát minden további nélkül szeretném megköszönni a iskolának, hogy a lehető legjobb oktatást biztosítsák nekem, és a szüleimnek, akiknek sikerült ezt fizetniük. De szeretném megköszönni valaki másnak is.

Mély levegőt vett, és az ajkába harapott, Harry tekintetét keresve szemére a tömegen keresztül. Elmosolyodott amikor egymás szemébe néztek, és így folytatta:

- Azt hiszem... a legfontosabb dolog, amit megtanultam ebben az elmúlt négy évben valójában megtanultam az elmúlt...kilenc hónapban? Rájöttem, hogy az élet legjobb dolgai ingyen vannak. Soha nem gondoltam volna, hogy ez a mondat elhagyja a számat. De igaz, ha belegondolunk. A barátok, az ölelések, a szerelem és ami a legfontosabb, a boldogság...mind ingyenes. És ezért szeretnék köszönetet mondani a barátomnak.

Az anyja sírni kezdett, az apja soha nem tűnt dühösebbnek. Néhány ember meglepődött, Eleanor pedig szóhoz sem jutott.

- Összefoglalva...egyetlen esélyünk van az életre, hogy helyesen döntsünk, önmagunk legyünk ahelyett, hogy úgy teszünk, mintha teljesen mások lennénk, és hogy mik nem vagyunk az, teljesen rajtunk múlik. Bassza meg mindenki, amit gondol! Jobb, ha utálnak azért amilyen vagy, minthogy szeressenek azért amilyen nem vagy. Ez minden, köszönöm. – fejezte be, és elmosolygott.

Már éppen el akart lépni a pódiumtól, de aztán eszébe jutott valami, és visszahajolt a mikrofonhoz:

- Ó, és mellesleg meleg vagyok. Ha valakinek nem esett volna le.

Néhányan tapsoltak, míg mások rémülten néztek rá, de Louisnak volt a legragyogóbb mosolya. Eleanor sírt és Louis pedig nem is törődött vele, mert Liam és Barbara gratuláltak neki, miközben visszaült a helyére.

Az igazgató megköszönte mindenkinek, hogy eljött és felhívta a figyelmet, hogy próbálják ki a büfét, de Louis ezzel sem törődött. Nem várta meg a szüleit; csak felállt és elindult hátra, ahol Harry, Niall és Zayn ácsorgott. Liamel és Barbarával szorosan maga mögött, mindenki elindult a helyéről, szétterülve az egész udvaron, hogy képeket készítsenek, és gratuláljanak mindenkinek.

- Láttad ezt? – kérdezte Louis izgatottan Harrytől amint elég közel ért hozzá, mire Harry bólintott.

- Nagyon büszke vagyok rád, kicsim. – mondta és Louis dereka köré fonta a karját, közel húzva magához, az arcát a mellkasához szorítva.

- Úristen, undorító vagy. – öklendezett Barbara mielőtt Niall magához húzta egy csókra.

- Fogalmad sincs, milyen jó érzés most így, hogy mindenki tudja. – mondta Louis Harrynek az állát a mellkasára téve, hogy felnézzen rá.

- Igen? – kérdezte Harry kedvesen, és végig simította az ujjait Louis puha haján.

- Mhm. Nem ma van nektek is a ballagásotok?

- Fél óra múlva, de még várnunk kell, hogy Liam, készítsen egy képet Zaynel és a családjával.

- Igen, hamár erről beszélünk. Anyám szeretne képet készíteni, szóval odamehetnénk és bemutathatnálak? – szólalt meg Barbara.

- Több mint egy éve randiztok, és csak most találkozol a szüleivel? – kérdezte Louis mire Niall vállat vont, hagyva, hogy Barbara a szülei felé húzza.

- A szüleim valószínűleg soha többé nem akarnak rólam képet. – mondta Louis, Harry pedig duzzogást színlelt.

- Én viszont szeretnék egy képet veled. Gyere, kérjünk meg valakit, hogy fotózzon le.

Ettől Louis elmosolyodott, majd átadták Harry telefonját valakinek a közelükben, hogy csináljanak egy közös képet, amin Louis mindenképp felmutatta az érettségi bizonyítványát.

- Ó Istenem. – motyogta Louis, amikor meglátta a családját feléjük közeledni. Erősen belemarkolt Harry blézerébe, ügyelve arra, hogy ne menjen sehova.

- Mi a franc volt az a mutatvány, amit csináltál odafent? – sziszegte az apja vadul gesztikulálva.

- Nem mutatvány volt.

- Lép tőle távolabb! Barátnőd van...

- Barátom van.

- Ez felháborító! – sikoltotta az apja, mire az emberek feléjük fordultak, hogy nehogy lemaradjanak bármiről is. – Azonnal kérj bocsánatot Eleanortól és családjától! Ne gondold, hogy azt csinálhatsz, amit csak akarsz fiatal ember.

Louis a szemét forgatta.

- Tizennyolc vagyok, azt hiszem, megengedhetem magamnak, hogy saját döntéseket hozzak.

- Te teljesen eltévedtél! – szólalt meg az anyja vörös szemekkel.

- Haza megyünk, hogy hosszasan elbeszélgethessünk...

- Még nem megyek haza.

Apja felsóhajtott, és körül nézett, hogy lássa, valóban jelenetet rendezett.

- Ez elfogadhatatlan Louis William Tomlinson! Azonnal hazajössz!

- Nem fogok! – tiltakozott Louis. – És kiabálhatsz velem, azt mondhatsz, amit akarsz, de ezek az emberek csak azt nézik, ahogy te jelenetet rendezel.

Az anyja nem is vette a fáradságot, hogy rá nézzen, helyette dühösen elviharzott, magával húzva az apját.

- Én még mindig szeretlek Louis. – mondta Phoebe, és átölelte Louis combjait.

- Én is! – tette hozzá Daisy, és ugyanúgy cselekedett.

Lottie és Felicite mosolyogva bólintottak. – Túllépnek rajta.

Vicces volt, hogy a szülei teljesen túlreagálták a dolgot, de a húgainak nem volt semmi problémájuk vele.

- Otthon találkozunk. Még egy darabig elleszek. – mondta nekik, miután bemutatkoztak Harrynek, majd elment.

- Tehát a húgaid érettebbek, mint a szüleid. – jelentette ki Harry, Louis a vállát vonta, majd elmosolyodott, és lábujjhegyre állt, hogy megcsókolhassa.

- Oh, nyilvánosan megcsókolsz? – nevetett Harry az ajkaira.

- Van vele valami bajod?

- Nem igazán. – ugratta Harry, mielőtt újra megcsókolta volna.

Nem kellett sokat várniuk a többire, akik visszatértek hozzájuk, mosolyogva és boldogan.

Eleanor szülei undorodó pillantást vetettek rá miközben kisétáltak a hátsó udvarból megszégyenült lányukkal. Louis intett egyet, mielőtt bemutatott nekik, amitől az apja mérgesen elsietett.

- Hihetetlen vagy. – sóhajtott fel Harry, mint az az egész csoport elindult az állami iskola felé.

Ballagási ruhájuk valamivel sötétebb piros színű volt és Harry teljesen nevetségesen nézett ki benne a sapkával a fején, de Louis mégis készített róla egy képet, amit aztán beállított a háttérképének.

- Anyukád eljön? – kérdezte tőle amikor az igazgatójuk arra kért mindenkit, hogy üljenek le.

- Ööö...hát mondtam neki, hogy ma lesz, de nem vagyok benne biztos. – válaszolta Harry, mielőtt megfordult és elsietett, hogy leüljön a helyére.

Louis hátul foglalt helyet Liam mellett, aki természetesen mindent lefilmezett, mint egy
középkorú apuka.

Az igazgató nyitóbeszédének a felénél valaki megkocogtatta Louis vállát. Meglepődve látta, hogy Harry édesanyja néz le rá.

- Foglalt ez a hely?

- Oh nem. – válaszolta és mosolyogva invitálta, hogy üljön le mellé.

- Louis, igaz? – kérdezte, miután leült, és az ölébe tette a táskáját.

Bólintott. – És maga biztosan Harry anyja. Harry beszélt már rólam?

- Valójában igen.

- Remélem, csak jó dolgokat. – mosolygott.

- Persze. Valószínűleg nem olyanokat, amiket ő mondott rólam.

- Nos, hát...

Megrázta a fejét, és egy darabig hallgatott, mire újra ránézett.

- Én csak meg akartam köszönni.

- Mit?

- Elmondta nekem, hogy elvitted az apjához, és eladtátok a házat.

- Ó. Semmiség Mrs. Sty...Cox.

- Hívj Annenek. És nem csak ez az amiért köszönet akarok mondani. Én csak...nem beszélt velem magáról már egy jó ideje. Évek óta igazából. És én még soha nem láttam boldogabbnak, mint elmúlt két hét alatt. Volt egy hónap amikor nagyon szomorú volt, de előtte olyan boldog volt, mint most. És leérettségizett. Nem hittem volna, hogy valaha is ilyet fogok látni. Köszönöm, hogy segítettél neki, hogy jobban legyen.

Louis érezte, hogy a boldogság bugyborékol a hasában.

- Örömömre szolgált. – mondta neki mosolyogva.

- És azt tervezi, hogy egyetemre megy Londonban. Ez teljesen...hihetetlen.

- Tudom.

Végül az igazgató félbeszakította őket, amikor egyesével felhívta a diákokat a színpadra.

- Buli a házamban ma este! – kiáltott bele a mikrofonba Niall, amikor átvette a diplomáját. Mindenki nevetett.

Amikor Harryt végre színpadra hívták az emberek a szokásosnál is hangosabban tapsoltak, köztük Louis is sírni tudott volna, mert olyan büszke volt rá.

Volt még egy lány aki elmondott egy beszédét, majd az igazgató mondott néhány szót, mielőtt vége lett volna az ünnepségnek.

- Csodálatos voltál! – kiáltott fel Anne azonnal ahogy Harry megjelent mellettük mosolyogva, kezében az érettségi bizonyítványával.

- Anya. – mondta zavartan, amikor Anne puszit nyomott az arcára.

- Rendben, állj a barátaid mellé, hogy tudjunk készíteni egy csoportképet. Te is Louis.

Louis elmosolyodott, beállt Harry és Zayn közé, Harry átkarolja a derekát, Zayn pedig a vállát ölelte át.

- Ma este elmegyünk Niall bulijába, igaz? – kérdezte Harry, miután a „fotózás" véget ért.

Louis bólintott. – Azt hiszem. Úgy értem, ha kijutok a házból.

Harry felnevetett, és puszit nyomott a halántékára, közelebb húzva őt.

Louis egy órával később lépett be a házába, úgy érezte, mintha most lépett volna a csatatérre, mert szülei azonnal rátámadtak.

- Megőrültél!? – kiáltotta az apja, ahogy Louis levette a ballagási ruháját, és hagyja, hogy leessen a földre, a sapkával együtt. Nem tervezte, hogy felveszi őket; annyira elege volt az iskolából.

- Nem.

- Azonnal hívd fel Eleanort. – folytatta, éppen akkor, amikor az anyja megjelent a folyosón.

- Legalább őszinte vagyok magammal és azokkal, akikkel állítólag törődőm.

Anyja a homlokát ráncolta.

- Hogy érted?

- Ő nem tudja...

- Kérdezd meg a titkárnőjéről. És, hogy mit csinált, amikor üzleti úton volt Londonban.

- Christian?

- Nem tudja, miről beszél...– próbált tagadni az apja, de hiába.

- Láttalak, ahogy egy étteremben csókolózol a titkárnőddel Londonban két hónappal ezelőtt, de nem mondtam semmit. Tessék anya, a férjed ugyanolyan elbaszott, mint a fiad.

És ezzel elvonult. Nem is törődött a szüleivel, tudta, hogy ez baj, de ha valaki folyamatosan pesztrál az egy idő után nagyon idegesítő tud lenni.

Levetette magát az ágyára, és kirakott egy képet magáról és Harryről az Instagramra, majd elment zuhanyozni, hogy elkészüljön a bulira.

Törülközővel a derekán jött ki a zuhany alól és miután elküldött Harrynek egy képet magáról, besétált a gardróbjába, hogy kiválassza a megfelelő öltözéket.

Egy egyszerű fehér póló és skinny farmer mellett döntött, plusz a fehér converse.

Harry: 5 perc múlva felveszlek, legyél kész!!!

Louis: az vagyok!!

Megnézte magát a tükörben felkapta az egyik kabátját és lesétált. A szülei nem hagyták abba a sikoltozást, és most az anyja volt az, aki kiabált az apjával, hogy hogy fogadhatott szeretőt, és hogy elvesztette az eszét.

- Mit gondolsz, hová mész? – kérdezte az apja, amikor látta, hogy megragadja a kulcsait.

- Egy buliba. Ne várjatok ébren.

- Nem mész sehova!

- Tizennyolc éves vagyok, azt hiszem mehetek.

Ezután felé küldött egy mosolyt, mielőtt kilépett volna a házból.

Harry a nagy kapu előtt várt rá, zsebre tett kézzel, miközben dúdolt.

- Szia. – mondta Louis, és még mielőtt Harry válaszolhatott volna bármit, megcsókolta.

- Ötezer lájkot kaptam a képünkre Instagrammon.

- Ügyes vagy kicsim. – mondta Harry szórakozott hangon ahogy sétálni kezdtek.

- Ne gúnyolódj az Instagram követőimen. – mondta duzzogó hangon Louis figyelmen kívül hagyva a pillangókat a gyomrában, amikor Harry összekulcsolta az ujjaikat.

- Én aztán nem.

- Oh! És most meséltem el anyámnak az apám ügyéről.

- Hogyan reagált?

- Nos, még mindig kiabált, amikor elmentem. Szörnyű ember vagyok.

- Nem, nem vagy az. Ő a szörnyű ember amiért megcsalja a feleségét.

- Igazad van. – egyezett bele Louis, és megszorította Harry kezét, ahogy tovább sétáltak. – Te mindig tudod, hogy legyen jobb kedvem. Köszönöm.

- Bármikor.

A buli már javában zajlott, amikor oda értek. A hátsó kertben az emberek hangosan csevegtek a zene mellett, és autók ott parkoltak, ahol nem kellett volna.

- Oi Tommo és Styles! – kiáltott fel Niall, amint beléptek a házba.

Bűzlött az alkoholtól, pedig a buli még csak körülbelül két órája kezdődött.

- Csá haver. – mondta, és megrázta a fejét, megveregetve a vállát.

Csapatuk többi tagját a tömegben találták meg a kanapén vagy a táncparketten.

- Hozok egy italt, mit kérsz? – kérdezte tőle Harry, a kezét Louis derekára helyezve.

- Azt hiszem, egy sört.

Harry bólintott, mielőtt elhúzódott és körbefordult, hogy megtalálja az utat a konyhába. Louis ledobta magát a kanapéra Liam és a karfa közé.

- Mi a helyzet? – kérdezte elfordítva a fejét.

Zayn éppen egy felest húzott le, amin Louis elmosolyodott.

- Nem kerültem be Oxfordba. – mondta neki Liam bár egy kicsit sem tűnt szomorúnak emiatt.

- Ó, sajnálom.

- Nem is baj. De bekerültem a Kingstonba, ami nagyszerű, mert Zayn bekerült az UAL-ba.

- Ez baromi jó. De nem egy óra távolságra vannak?

Liam szomorúan elmosolyodott. – De. Mi van veled?

- Bekerültem Oxfordba és a King's Collegeba is.

- És választottál?

- Igen.

- Melyiket?

- King's College.

- Nem az Oxfordot? Miért?

- Mert ez ugyanaz a kettő. És ti mindannyian Londonban vagytok.

- Harry miatt?

- Nem...igazán.

Liam felsóhajtott. – Mi van, ha nem kerül be a Londoniba? Akkor mi lesz?

- Tudom, hogy felfogják venni.

- Vékony jégen táncolsz, Louis.

- Tudom.

Harry szakította félbe őket, aki két piros pohárral tért vissza tele sörrel. Louis felállt, hogy leülhessen, ezáltal egyenesen Harry ölébe helyezkedhetett, a mellkasának dőlve.

- Mielőtt megkezdenénk ezeket a jointokat, mondjunk egy pohárköszöntőt az iskola utolsó évére! – kiabálta túl a zenét Niall, miközben az asztalra állt.

A szobában mindenki felemelte a poharát, egyetértve vele, és „éljenezni" kezdtek.

- Elképesztő. – mondta Niall és visszamászott a helyére Barbara mellé.

Louis és Harry úgy döntöttek, hogy közösen osztoznak egy jointon, mivel elég nehéz volt a helyzet miatt, amelyben jelenleg voltak.

- Kicsim. – mondta Louis, mire Harry felé fordította a fejét.

Harry megértette, mit szeretne Louis, így miután Louis hosszasan megszívta a slukkot, közelhajolt az arcához és kinyitották a szájukat.

Louis nem tudta elhinni, hogy mennyi minden változott kilenc hónap alatt, amikor az első bulijában volt, ahol kábítószereket próbált ki, és látta, hogy az emberek ugyanezt teszik.

Miután Harry kifújta a füstöt, nem pazarolta az időt összenyomta az ajkaikat. Liam felhúzta az orrát, mert a nyelveik undorító hangokat adtak ki, de nem nagyon törődtek vele.

- Szóval hova jutottál be? – kérdezte Louis Barbarától amint elhúzódott Harrytől, miközben egy nyálcsík nyúlt kettőjük között, amit Harry gyorsan letörőlt.

Barbara kuncogott, majd Niallhöz hajolt.

- Bekerültem abba a divat szakiskolába, amit szerettem volna.

- Ugyanarra az egyetemre, mint engem. – mondta Zayn, Barbara bólintott.

- Azt hittem, a szüleid azt akarják, hogy az Oxfordra menj.

- Még mindig azt akarják. De én divattervező szeretnék lenni, nem pedig üzletasszony. Szóval a tudtuk nélkül jelentkeztem oda, és titokban válaszoltam az elfogadó levélre.

- Ez nagyszerű. Gratulálok. – mondta Louis és elmosolyodott. Ő is a King's Collegenak válaszolt a szülei tudta nélkül. Ők még úgy tudják, hogy Louis a következő hónapban Oxfordra megy. Nem akarta elmondani nekik addig, amíg el nem megy.

- És bekerültem a SAE-be! – kiáltott fel Niall izgatottan, majdnem legurította az italát.

- És nagyon izgatottak vagyunk emiatt. – nevetett Barbara, mielőtt megcsókolta volna.

Volt idő, amikor Louis azt kívánta, hogy olyan kapcsolata legyen, mint ami Barbarának és Niallnek van. Emlékszik, hogy azt kívánta bárcsak szerelmes lenne valakibe, akinek már csak a neve hallatán elmosolyodjon.

És ezt most Harry. Elég volt hogy csak rá gondoljon bármire, ami Harryre emlékeztette, és máris hátborzongató mosolyra fakadt az arca.

- Miért mosolyogsz, mint egy idióta? – kérdezte Liam, mire Louis megrázta a fejét, és kinyújtotta a kezét, hogy igyon egy kortyot.

Egy dal, amit Louis nagyon kedvelt, elindult, ami kicsit mocskos volt, szóval egyáltalán nem az ő hibája, amikor Harry ágyékához kezdte dörgölni a fenekét, ahogy befejezték a jointot.

- Akarsz táncolni? – kérdezte mosolyogva Harry a fülébe suttogva, miközben belemarkolt Louis csípőjébe.

- Igen.

Amint ezt kimondta felpattant, maga után húzva Harryt a tömegbe, ahol az emberek borzalmasan részegek voltak.

Körülbelül öt számon keresztül táncoltak, az utolsó dal végénél Harry kezdett nyűgös lenni, és elkezdte kiszívni a nyakát.

- Fürdőszoba? – suttogta Harry, Louis pedig bólintott, és hagyta, hogy az idősebb fiú elvezesse a legközelebbi fürdőszobához.

Foglalt volt, amikor odaértek, szóval Harry úgy döntött, felhúzza Louist az emeletre, ahol találtak egy vendégszobát, ami meglepően üres volt. Amint Harry bezárta az ajtót, letérdelt Louis elé, és neki is lökte.

Louis az ajkába harapott, ahogy lenézett Harryre, aki már félig letolta mindkettőjük nadrágját. Harry nem térdelt le elé már egy jó ideje és végre.

Két perccel később mindketten meztelenek voltak, Harry kezei Louis farkán, Louis kezei pedig Harry hajába fonódtak.

- Istenem. – nyögött fel Louis, és előre lökte a csípőjét így a farka lecsúszott Harry torkára aki nyelt egyet. Furcsa volt, hogy ezt tette; általában Louis volt az, aki leszopja Harryt és kap köhögő rohamot.

Harry egyébként nem öklendezett, hála a nyelő reflexének, de Louis továbbra is a száját dugta.

Harry hatalmas kezei a combján pihentek, és Louis meghúzta a haját, hogy tudassa vele nagyon közel van. A hasa összeszorult, mert egyszerűen Harry farka olyan jól nézett ki.

- Akarod, hogy megdugjalak, vagy csak leszopjalak ma este? – kérdezte Harry Louisra nézve a szempillái alól.

- Túl fáradt vagyok. – mondta Louis, Harry pedig bólintott, majd a saját farka köré fonta a kezét.

- Rendben. A számba.

Louis lehunyta a szemét és az ajkába harapott. Amikor Harry megszorította a golyóit, felhördült és erősen előre lökte a csípőjét, hogy egyenesen Harrybe torkára élvezzen.

Harry olyan gyorsan kezdte mozgatni a kezét, hogy pár másodpercen belül egyenesen Louis bokájára élvezett, fejét a combjainak támasztva, ahogy leszállt a magasból.

- Jó volt? – Louis lemosolygott és lenézett Harryre majd bólintott, felsegítve ő a földről, csókot nyomva a szája sarkára.

Louis letörölte a lábát néhány zsebkendővel az éjjeliszekrényről, és meg sem kérdezhette Harryt, hogy mit akart tenni ezután, mert az idősebb fiú már a takaró alá bújt, meztelenül.

- Tehát ma este meztelenül összebújunk. – mosolyodott el Louis, Harry pedig bólintott, majd felemelte a takarót, hogy Louis is bejusson.

Végül lerúgták a takarót mert túl meleg volt, ezért csak úgy feküdtek. Louis Harry lábai közé tette a sajátjait, Harry pedig az egyik karjával átölelte a hátát, hogy közel tartsa magához.

- Mi van, ha nem jutok be a Londoni egyetemre? – kérdezte hirtelen Harry, mire Louis felsóhajtott.

- Be fogsz,

- De mi van, ha mégsem?

Louis kiabálni akart vele, hogy ne értékelje le magát, és hogy ő csodálatos és tökéletes.

- És ha bejutsz? – kérdezte.

- Ezt sem tudom.

- Ööö... talán közös lakást kereshetnénk Londonban?

- Össze akarsz költözni?

- Úgy értem, tudom, hogy egy hónap múlva lesz, de nem túl korai?

- Nos...már négy hónapja együtt vagyunk és...

- Igen, de már egy éve ismerjük egymást. És még soha nem voltam semmibe se ilyen biztos az életemben. Értem, hogy nem akarsz ilyen hamar megállapodni, de meg tudjuk oldani. Vagy élhetsz egy kollégiumban egy évig, és majd meglátjuk...

- Miért akarnék én egy kollégiumban lakni?

- Nos, vagy együtt laksz velem, vagy menj kollégiumba. Mert holt biztos, hogy én nem fogok egyedül lakni.

- Várj. Ez azt jelenti, hogy a King's Collegeot választottad?

Louis felmosolygott rá.

- Igen.

- Te beteg vagy? Mi van, ha...

- Hagyd abba a "mi lesz, ha"-t! Ne legyél mindig ennyire pesszimista mindennel kapcsolatban. Engedd meg magadnak, hogy egyszer boldog legyél.

- Én... csak nem akarom, hogy csalódj, ha minden rosszul sül el.

- Nem fogom. Mert tudom, hogy minden menni rendben lesz.

Látta, hogy Harry a szemét forgatja, de elengedte. Ha Harry pesszimista lesz ezzel kapcsolatban, akkor hagyja, hogy így legyen. Valójában még jobb volt, mert Harry akkor lesz igazán boldog, amikor a dolgok rendbe jönnek.

***

Másnap dél körül mindenki elment, de Louis nem ment vissza a házába. Elment egy Starbucksba Harryvel, Barbarával és Niallel reggelizni, mielőtt hazakísérte Harryt.

- Ez a levél. – mondta Harry, mielőtt a lépcsőhöz jutottak.

- Mi?

- Ez a levél. Nézd, az van rajta, hogy University of London.

- Istenem, istenem, nyisd ki! – kiáltott fel Louis, és kezeivel a levegőben csapkodott.

- Higgadj le. – mondta Harry, de Louis látta, hogy rendkívül ideges volt.

Felvette a levelet a földről (a postás nem is vette a fáradságot, hogy a postaládába tegye??), mire feltépte a borítékot és kivette a papírt.

Elolvasta az első sorokat, mielőtt felnézett volna Louisra, aki visszafojtotta a lélegzetét.

- Na?

- Nem jutottam be. 

*****

Nos hát hello...

Nagyon bocsi amiért múlthéten nem volt rész. Teljesen lebetegedtem és kb szombat este volt amikor rájöttem, hogy oops elfelejtettem posztolni. De most már itt vagyok!!

Akárcsak Louis. Milyen HOT volt már rajta az a dzseki!!!

ÉS SZERESSÜK BALD HARRYT!!

Viszont szomorú hír... Ez volt az utolsó előtti rész. Jövőhéten jön az utolsó rész :((