Viszont most valahogy nem szomorított el, hogy nem láthatom őket. Úgy éreztem, hogy ma akármit megtehetek, semmi és senki nem állít meg. Aztán egy zsákutcába befordulva megláttam a szüleimet. Nem hittem a szemeimnek, hiszen ők már több mint 7 éve repülőgép szerencsétlenséget szenvedtek, amiben a repülő utasai közül senki nem élte túl. Odafutottam hozzájuk, és elmeséltem, hogy mi történt velem, amíg nem találkoztunk. Ők is elmesélték, hogy ezt az utat velem együtt járták meg velem, csak eddig nem láttam őket, de ők ugyanazokat az érzéseket érezték, amiket én is. Nem értettem, hogy miért látom őket, ezért megkérdeztem ezt tőlük. Azt felelték, hogy menjek haza, és mindent megértek majd. Furcsáltam, hogy miért mondják ezt, de hát megtettem. Olyan légiesen siklottam hazafele, pár perc alatt hazaértem egy olyan úton, amit körülbelül 20 perc alatt szoktam megtenni.
YOU ARE READING
Tudatlanság
Short StoryMásfél éve egy vírus támadta meg az emberiséget, amely mindent, és mindenkit megváltoztatott. De vajon lehet-e így egy kapcsolatot fenntartani?
