Ki nem mondott szavaink II. kötete
Cami elmúlt fél éve felért egy kínzással.
Nem elég, hogy a szíve darabokban hever - az önbecsülése mellett, de egyetemi tanulmányai és karrierje is kisiklóban van.
Három hónapja van összeszedni magát, hogy újra a...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Egykedvűen bámulom a telefonomra érkező facetime hívást. 2 hete egy szót sem beszéltem egyik családtagommal sem. Colton két napja folyamatosan hívogat és üzenetben cseszegett, hogy beszéljek vele, hogy mikor óhajtok haza menni. Ugyanez anyám, ugyanez apám.
Az utóbbi hat hónapban teljesen kivontam magam mindenféle programból. A kedvem továbbra is teljesen a nullán van. Valamennyire pozitívum, hogy legalább stagnál a hangulatom, mert voltak olyan időszakok, amit senkinek nem kívánok. Baromi nehéz volt magamat kirángatni ebből a mélységből. Biztos vagyok benne, hogy eddigi életem legnehezebb időszakát élem. A motiváció az életem minden részéről elfogyott, a tanulás, szociális élet, evés.
Három vizsgámat buktam el, köztük egy olyan tárgyat, ami rettentő fontos lett volna, hogy következő szemeszterre meglegyen.
Szociális életem, mint olyan nem létezett az elmúlt hat hónapban. Barátaimmal nagyritkán egy-két szót beszéltem, családommal hát...egyáltalán nem szinte.
Az evést meg nem kell magyarázzam. Egyszerűen csak nem megy. Nincs étvágyam, nem bírok kajára nézni, csak ha már nagyon muszáj.
A telefonom még mindig csörög és a számat elhúzva nézek fel a szabad égre. Felveszem a telefont és bámulok bele a kamerába.
- Helló. - köszönök kicsit megszeppenve, mert nem tudom, hogy mire számíthatok.
Colton arca jelenik meg a képernyőn és látom az arcán a rosszallást. Na pont emiatt nem akartam vele és senki mással sem beszélni. Én is észrevettem magamon a változást. Fogytam, viszonylag sokat, a szemeim beestek picit és hajam is teljesen idiótán néz ki. Na nem mintha ezek érdekeltek volna az elmúlt félévben a legjobban, de már én is kezdtem szarul érezni magam. De egyelőre ki voltam békülve az önsajnálatomban való dagonyázásban és ha ez ilyen külsőt eredményez, hát legyen.
- Helló? - húzza fel a szemöldökét és gúnyosan ingatja a fejét. - Két hétig szarsz a fejemre, egyetlen üzenetemre sem válaszolsz és benyögsz egy hellót?
Kifújom a levegőt, hogy picit megnyugodjak. Ha tudná, hogy milyen lelkiállapotban vagyok nem baszogatna, de így viszont tűrnöm kell, hogy mostantól minden egyes beszélgetésünk így veszi kezdetét.
Teljesen átlátszó vagyok, valószínűleg tudja, hogy az elmúlt két hétben - akárcsak az elmúlt pár hónapban - kicsit sem voltam elfoglalt.
- Oké. Gondolom arra sem volt időd, hogy megnézd anya és apa üzeneteit arról, hogy jövő héten lesz nagyi születésnapja és haza kéne tolnod a képedet. - válaszolja flegmán, amitől még szarabbul érzem magam.
Szólásra nyitom a számat, viszont rögtön tudja, hogy valami orbitális nagy kamut akarok mondani, az utóbbi hat hónapban sikerült kiismernie, hogy mikor készülök kibújni a dolgok alól.
