A Kalózok Földje

3.fejezet

Egy pillanatra sem hunyta le a szemét, egész este a lehetőségeit mérte fel. Elég rosszul állt a szénája. Valahogy rá kellett vennie a kapitányt, hogy fogadja be a legénységébe, még ha csak egy kis időre is, hogy aztán az első alkalommal meg tudjon szökni. Ez volt a legjobb mód arra, hogy véglegesen szabad lehessen. Az este eseménytelenül telt, olyan volt, mint a vihar előtti csend. Gyanította, hogy Kang Yeosang készül valamire. Épp kezdte feladni az ajtó bámulását, amikor az szép lassan, szinte hangtalanul kinyílt.

-Ne lökdöss már!-sziszegte egy ismerős hang a társának, mire az belökte Hongjoong-ot a szobába.-Még egy ilyen húzás és felnyitlak, hogy megnézzem milyen vagy belülről!-pördült az éppen belépő San felé a fiú.

-Akarjam én tudni, hogy ti mi a fenét kerestek itt?-lépett elő a sötétből Seonghwa, mire a lány döbbenten nézett rá. Ez meg mikor jött be? Jaeyun tekintetét látva a fiú kérdőn vonta fel a szemöldökét.

-És te mit keresel itt?-kérdezett vissza San válaszadás helyett, mire a magasabb megvonta a vállát, majd a cellának dőlve nézett végig a másik három személyen.

-Felügyeltem, hogy a fogoly el ne szökjön.

-Egész este itt voltál?!-kérdezte a lány idegesen, amire egy komor bólintás volt a válasz. Mikor jött be? Hogy-hogy nem vettem észre, hogy társaságom van? Ha ilyen hangtalanul közlekedik a hajón, akkor jobb lesz vigyázni vele.

-Yeosang nem adott ki ilyen parancsot.-jelentette ki Hongjoong, miközben Seonghwa arcát tanulmányozta.

-Valóban nem.-válaszolt szűkszavúan a fiú.

-Valójában mit csináltál itt egész este, Park Seonghwa?-komorult el a fekete hajú arckifejezése.

-Pontosan azt, amit most is. Őriztem a foglyot.-állta az alacsonyabb gyanakvó pillantását a másik kalóz.-Csak nem azt hiszed, hogy azért jöttem, mert játszadozni támadt kedvem a kis hercegnővel?-kérdezte a fiú, azonban válasz már nem érkezett. Seonghwa tekintete találkozott Hongjoong bizalmatlan pillantásával, mire elnevette magát.-Ma este is itt leszek, szóval ne lepődj meg!-intézte a lánynak a szavait rá sem nézve, majd elindult az ajtó irányába, viszont megtorpant a másik fekete hajú mellett.-Na, most melyikünk is a gyerekes?-kérdezte halk hangon, majd választ sem várva kiment az ajtón.

-Muszáj mostanság állandóan veszekednetek?-szólalt meg San, azonban Hongjoong egyetlen pillantással elhalgattatta.

-Mit csinált Seonghwa mielőtt megjöttünk?-kérdezte a fekete hajú kalóz feszülten, viszont a lány válaszára egyáltalán nem számított.

-Semmit. Észre se vettem, hogy itt van.

-Akkor mit keresett itt?-motyogta Hongjoong, bár inkább magától kérdezte, mint a másik kettőtől.

-Bele sem gondolsz, hogy tényleg azt csinálta, amit mondott?-tette karba a kezét San, azonban a másik szinte automatikusan nemet intett.

-Majd kiderítem, de most nem ez a lényeg.-jelentette ki, majd Jaeyun felé fordult.-Nem tudom a kapitány hogyan fog dönteni, azonban megteszek minden tőlem telhetőt, hogy életben maradj.-nézett mélyen a lány szemébe Hongjoong, majd elment, San pedig hang nélkül követte. Majdnem egy teljes hetet kellett a cellában rohadnia, mire a „nagyra becsült" Kang kapitány méltóztatta meglátogatni. Viszont azóta az este óta egyetlenegyszer sem látta Hongjoong-ot, pedig San néha lejött hozzá, hogy idegesítse, még Seonghwa is minden este őrt állt vagy éppen aludt a rácsai mellett, de annak, aki állítólag a szárnyai alá vette se híre, se hamva nem volt.

-Remélem megfelelt önnek a szállás!-lépett közelebb a cellához a szöszi, majd jelzett Seonghwa-nak, hogy elmehet. A fiú egy pillanatra habozni látszott, azonban akármire gondolt is, az rávette, hogy kettesben hagyja a lányt a másik kalózzal.