𝐄𝐠𝐲 𝐧𝐲𝐚́𝐫 𝐒𝐳𝐢𝐜𝐢́𝐥𝐢𝐚́𝐛𝐚𝐧

𝓣𝓮𝓷 ─ 𝓝𝓸𝓪𝓱

Bassza meg! Nem bírom tovább.
Ez egyre durvább lesz, és már most érzem, hogy egy ártatlan fog megfizetni az én hibám miatt. És ez az ártatlan történetesen Nola lesz. A kétmillió, amivel még mindig tartozok, nagyon nehezen gyűlik össze, és egyre több üzenetet kapok, (főleg képeket) ahogy a lány éli a mindennapjait, és közben nem is tudja, hogy több ember követi őt. Ez pedig mind az én hibám! Próbálom őt a lehető legjobban kerülni, de tudom, hogy ez egyáltalán nem fog sikerülni.

A telefonom megint megcsippant, mire idegesen kaptam a kezembe, de nem kellett volna megnézem a képet! Ugyanis Nola azzal az idegesítő gennyel, Kyle-al csókolózott. Nem akartam ezt a telefonomat is ripityára törni, szóval vettem egy mély levegőt, és próbáltam lenyugodni.

Ismeretlen üzenete: A kislány bepasizott. Fogy az időd Rivers. Jobb, ha sietsz. Vagy a szöszi bánja. 

Nyugodj meg Noah! Csak vegyél mély levegőt. Még van időd! A nagy szart. Soha többet nem fogom befizetni magamat ilyen meditációs hülyeségre, mert semmit nem segít. Csak a pénzt költöttem vele…

Halk kopogás hangja zavart meg, gondolkodásaimban. Unottan kimentem, majd kinyitottam az ajtót. Egy ijedt szőke hajkoronával találtam magamat szembe, mire a tekintetem azonnal ellágyult. Miket beszélek? Nem szabadna azzal törődnöm, hogy valamiért Nola kisírt szemekkel áll előttem. Mégis...amikor ránézek egyszerűen késztetést érzek arra, hogy szorosan magamhoz öleljem.

- Minden rendben? - kérdeztem minden fajta érzelem nélkül, mire egy apró fejrázással fejezete ki, hogy valószínűleg semmi sincs rendben.

- Bemehetek? - hallottam a hangján, hogy teljesen összetört. Nem tudom mi zaklathatta fel ennyire, de próbáltam minél jobban távolságot tartani tőle. Nem szabad elgyengülnöm. Nem szabad elgyengülnöm. 

- Fáradj beljebb. - jobban kinyitottam az ajtót, mire a lány besétált, és leült a kanapéra.

- Bocsánat, hogy csak így rád török, és tudom, hogy nem vagyunk jóba, de beszélnem kell valakivel...aki talán tudna nekem segíteni. - suttogta Nola, mire csak összevontam a szemöldökömet. Miért nem Kyle-hoz ment? Úgy látszik, hogy mostanában annyira jól megvannak.

- Szóval az van, hogy...egyre több ilyen fenyegetés féleséget kapok, és az egyik téged is megemlített, ezért gondoltam, hogy szólok. Hátha tudod, hogy ki ez. - motyogta, bennem pedig felment a pumpa. Tudom, hogy ki küldi ezt az egész szart. De nem szabad beavatnom őt! Jobb, ha azt hiszi, hogy nem tudom.

- Ötletem sincs, hogy ki lehet, hiszen semmilyen kapcsolat nincs köztünk, de mégis, hogy említett meg engem ez a személy? - kérdeztem, miközben én is leültem mellé a kanapéra, persze tartva a távolságot. Nem mondott semmit, csak kihúzott a zsebéből egy aprócska lapot. Odaadta, én pedig összehúzott szemöldökkel, forgattam meg a kissé sárgás, kemény papírt. A tartalma rövid és lényegre törő volt.

,,Már nincs sok időd!
Ezt az egészet csakis Noah-nak köszönheted.
Hamarosan találkozunk..."

Nagyon nagy akaraterő kellett ahhoz, hogy nyugodtan adjam vissza a papírt a mellettem ülő, lánynak.

- Így sem tudod, hogy ki lehet? - kérdezte suttogva, mire csak megráztam a fejem. Már kiskoromban megtanultam, egy dolgot, hogy hogyan kell precízen hazudni. Most pedig pontosan ezt kell tennem.

- Szerintem csak szórakoznak veled. Ne aggódj. - mondtam lezserül, majd feltűnően jeleztem neki, hogy itt az ideje, hogy távozzon. Nola egyből felállt, és egy szó nélkül kiment. Istenem a nap még csak most kezdődött el, de nekem már most kell egy pohár alkohol. Vagy kettő.