𝐄𝐠𝐲 𝐧𝐲𝐚́𝐫 𝐒𝐳𝐢𝐜𝐢́𝐥𝐢𝐚́𝐛𝐚𝐧

𝓝𝓲𝓷𝓮 ─ 𝓝𝓸𝓵𝓪

Óriási nagy bajban vagyok! Nem lett volna szabad hagynom, hogy Kyle megcsókoljon. Miután megtörtént, azonnal egy szó nélkül haza jöttem. Ace kifejezetten örült annak, hogy megtörtént a csók köztem és Kyle között. Én már kevésbe. Ezzel mindent elrontottam, amit lassan felépítettem. Annyira idióta vagyok.

- Milyen volt? - kérdezte Ace, miközben csillogó szemekkel várta, hogy meséljek neki.

- Mint egy átlagos csók. - mondtam, majd megvontam a vállamat, de közben majdnem felrobbantam annyira ideges voltam. Persze, hogy nem volt átlagos csók. Az eddigi csókjaim közül, az övé volt eddig a legjobb! De ezt nem folytathatom. Muszáj kerülnöm őt. Bármennyire is akarom tartani magamat Ace hülye tervéhez, tudom, hogy nem fog menni. A teljes igazságot pedig még a legjobb barátomnak sem mondhatom el.

- Aha, én pedig mindjárt hiszek neked. Látom, hogy azért neked is csillog a szemed. - suttogta vigyorogva, mire halványan elpirultam.

- Jó, hát annyira azért nem volt rossz. - mondtam, majd próbáltam más dologra terelni a témát.

∞∞∞∞∞∞

Tegnap este képtelen voltam elaludni, ezért reggel szépen mondva olyan voltam, mint a mosott szar. A szemem alatt óriási karikák voltak, az arcom nyúzott volt, és semmi életkedvem nem volt. Ace sajnos már ma kora reggel haza indult, mert a főnöke azonnal haza hívatta.
Gyorsan felvettem egy egyszerű fekete nadrágot, és egy kék pólót, majd félig sikeresen eltüntettem a karikákat a szemem alól. Felvettem egy szandált, utána egy húsz perces szenvedés után végül képes voltam bezárni az ajtómat, és már indultam is volna, amikor a velem szemben álló ajtó, kinyitódott, majd Kyle lépett ki rajta. A szívem azonnal elkezdett hevesebben verni, ahogy a szemünk összetalálkozott. Mint egy hülye tinédzser...úgy érzem magamat.

- Jó reggelt! - köszönt lágyan, mire csak biccentettem egyet, és elindultam a lépcső irányába. - Nem léphetsz le megint csak úgy. - kiáltott utánam, mire megtorpantam. Próbáltam menni, de a lábam mintha betonba lett volna öntve. Hirtelen egy meleg érintést éreztem a vállamon, mire azonnal összerezzentem. Nem válthat ki belőlem ilyen érzéseket...nem lehet.

- Kyle, ezt ne ma beszéljük meg. Kérlek. - suttogtam erőtlenül.

- Akkor mikor? Mindketten tudjuk, hogy vonzódunk egymáshoz, miért kell neked ezt elfedned? Látom a szemedben, hogy te is akarsz engem. - mondta, miközben elkezdte simogatni a vállamat. Én csak becsuktam a szememet és próbáltam nem elsírni magamat.

- Sajnálom... - motyogtam, majd elleptem tőle és gyorsan elindultam lefelé. Esélytelen lett volna elmenekülnöm, hiszen úgyis találkozunk két perc múlva a reggelinél, de addig legalább kitudtam tisztítani a gondolatom.

Amikor leültem Camilla mellé, utánam már rögtön megjelent Kyle is, aki velem szemben foglalat helyet. Direkt nehezíti a dolgomat. Miután leadtuk a rendelésünket, csend telepedett az asztalunkra. Mindenki vagy a gondolataiba mélyedt, vagy a telefonját nyomkodta.

- Nola, miért nem látjuk köreinkben Ace-t? - szólalt meg incselkedve a mellettem ülő lány, mire csak halványan elmosolyodtam.

- Haza kellett mennie. Sürgős munka ügyben. - mondtam, de közben magamon éreztem Kyle tekintetét, amitől egyre jobban zavarba jöttem. Óvatosan ránéztem, így egyből sötét szemeivel találtam magamat szembe, és mintha az idő megállt volna. Csak néztünk egymás szemébe, és szinte mindent lassított felvételbe láttam. A mellettem elhaladó embereket, a pincéreket, akik összevissza szaladtak a rendelésekkel. De az én középpontban csak a fiú volt. Az idilli pillanatunkat, két férfi zavarta meg, amikor is lerakták elénk a tányérokat. Zavartan a fülem mögé tűrtem egy hajtincset, majd csöndben elkezdtem enni a reggelimet.

∞∞∞∞∞∞

- Várj, tudnánk beszélni? - fogta meg gyengéden a karomat Kyle, mire azonnal kirázott a hideg, amit ő is észrevett.

- Igen? - kérdeztem halkan, de nem mondott semmit, csak közel húzott magához, annyira, hogy az ajkunk már majdnem összeért.

- Amióta megláttalak reggel óta, megakarlak csókolni. - suttogta az ajkaimra, majd azonnal lecsapott rájuk. Átkaroltam a nyakát, és közelebb vontam magamhoz. Kyle keze lesiklott a derekamra, amibe belemarkolt, majd felkapott az ölébe, és egészen a falig hátrált velem. Nevetve, tűrtem odébb a hajamat, hogy ne legyen útban, majd belém hasított a felismerés és gyorsan ellöktem magamtól.

- Kyle ezt nem szabad...mi egy hall közepén állunk. Ez illetlen. - suttogtam mosolyogva, mire ő is elnevette magától, és leeresztett a földre.

- Jó, akkor ezt folytathatnánk a szobában. - mondta, majd újra megcsókolt.

- Nem hiszen, hogy ez annyira jó ötlet. - suttogtam erőtlenül, és eltoltam magamtól. Távol kell maradnom tőle!

- Miért csinálod ezt? Az egyik pillanatban még teljesen vágysz rám, a másikban pedig csak eltaszítasz magadtól. - suttogta összetörten, mire csak megszorítottam a karját.

- Mindkettőnek az lenne a legjobb, ha távol maradnánk egymástól. - mondtam, majd gyorsan felsiettem az emeletre. Istenem mekkora egy hülye vagyok! Nem szabad engednem a csábításnak...bármennyire is szeretném.

Miután becsuktam a szobám ajtaját, lecsúsztam a földre, és keserves zokogásban törtem ki. Miért ver engem annyira az univerzum? Két halk kopogás törte meg a sírásomat. Majd egy nyugodt hang szólalt meg az ajtó mögött.

- Nola...kérlek nyisd ki az ajtót. - mondta halkan Kyle, mire csak jobban elkezdtek folyni a könnyek az arcomon.

- Nem tehetem...menj el Kyle. - suttogtam erőtlenül, és sírós hangon.

- Ha nem nyitod ki, akkor beverem az ajtót. Remélem tudod, hogy tényleg megfogom csinálni. - mondta nevetve, amin én is elmosolyodtam.

- Kérlek, csak menj el... - nem bírtam abbahagyni a sírást. Az ajtó másik oldalán hirtelen csönd lett, én pedig halkan felkeltem a földről, amikor hirtelen egy erős ütés érte az ajtómat. Úristen! Tényleg beveri...!

- Nola, nyisd ki a rohadt ajtót. - mondta hangosabban. Én pedig inkább neki dőltem, hogy még véletlenül se essen rám, ha sikeresen beverné.

- Kyle, jobb lenne, ha elmennél! - a sírást átvette az aggodalom, utána pedig a harag.

- Tényleg beverem az ajtót, ha nem nyitod ki. - majd egy újabb ütés, és egy újabb.

- Uram, kérem ne rongálja más ajtaját, és ne zavarja mások nyugalmát. Jobb lenne, ha most elmenne a saját szobája. - a másik hang nyilván egy portás vagy valamilyen itteni dolgozó lehetett, de elérte azt, amit akart, ugyanis pár perc múlva már semmit sem hallottam az ajtó másik oldaláról. Így óvatosan kinyitottam, és örömmel vettem tudomásul, hogy a folyosó üres. Vagyis majdnem. A lábam előtt egy kör alakú doboz hevert. Felkaptam, és bevittem magammal. A kezem még mindig remegett, és a fejemet tettem volna arra, hogy az egész arcom piros.
Letettem a dobozt az asztalra, majd levettem róla a tetejét. Egy doboz rózsa volt benne. De nem a megszokott piros vagy esetleg rózsaszín színű. Hanem fekete! Ki küldene nekem pont fekete rózsát? A virágok alatt, találtam egy kártyát, amit érdeklődve bontottam ki.

A legnagyobb játékosnak!

Oké ez nagyon fura...mi az, hogy a legnagyobb játékos, az pedig egy sokkal jobb kérdés, hogy ki küldte nekem ezt? Alig ismerek itt valakit, Kyle pedig nyilván nem csinálna ilyet. Lehet, hogy valaki csak szórakozni akar velem a hotel-ból. De ez akkor is rohadt félelmetes... Ötletem sincs, hogy kiküldte ezt nekem, és nem is nagyon akarom kideríteni. Vagyis lehet egy részem kiakarja, de nagyon azt érzem, hogy ez egy fenyegetés akart lenni.