The Angel of my heart • Seth Clearwater ff. [SZÜNETEL]

1. fejezet - Hazatérés

Hét év...

Ennyi ideje nem találkoztam a családommal és a falkával...

Port Angelesig elhozott egy kedves barátom, onnan viszont buszra kellett szállnom. Az út gyötrelmesen hosszúnak tűnt.

Leah és anya nagyon örültek a hazatérésemnek. Rajtuk kívül senkivel nem tartottam a kapcsolatot az elmúlt években. Bánom, de így volt könnyebb.

Hét éve egy alig 18 éves srác indult el a washingtoni egyetemre. Ma pedig 25 évesen térek vissza. A farkast itt hagytam, már hét éve, hogy nem futottam az erdő árnyaival versenyt.

A buszon azon gondolkodtam, hogy Forksban bemenjek-e anyához, vagy egyenesen La Push-ra menjek?

Viszont, ahogy közeledtünk az esős kisváros felé egyre nagyobb késztetést éreztem, hogy újra az erdőben szaladjak. A kezeim remegése jelezte, hogy hamarosan, ha tetszik, ha nem át fogok változni. Fel voltam erre készülve. A cuccaimat már tegnap előre küldtem és csak egy hátizsákkal indultam neki a több mint 5 órás útnak.

Tudtam, hogy le kell szállnom, mert egyébként oltári nagy bajba keverem magam és a falkát is. A város szélén volt egy megálló, ahol gyorsan leszálltam a buszról és bevetettem magam a fák közé. A remegés egyre fokozódott és éreztem, hogy a vérem őrült tempóban buzog bennem. A ruháimat olyan gyorsan ahogy csak tudtam tömködtem be a hátizsákomba, miközben tudtam, hogy perceken belül farkasként róhatom az erdőt.

A májusi napfény csiklandozta a bőrömet. Ma reggel is szokás szerint legjobb barátnőm és titkom egyetlen tudója Claire Young kíséretében megyek iskolába.

Neki ez már a 3. éve a La push gimnáziumban, míg én egész eddig magántanulóként éltem. A triblidségnek ez nem épp az előnyei közé tartozik. Vámpír és farkas vér is csörgedezik az ereimben, aminek hála a fejlődésem villámgyors volt. Az elmúlt hét évemben anya mindent megtanított otthon, hogy ne tűnjön fel az iskolában senkinek, hogy közel sem vagyok egyidős a korosztályommal.

Claire az egyetlen, aki születésem óta ismer, ő akkor 10 éves volt, de már szoros kapcsolatban állt a falkával, hisz ő Quil Ateara lenyomata.

Én viszont se nem vagyok farkas, se nem vámpír, de még ember sem. Mostanában, mióta normális tinédzserként élek egyre kevésbé találom a helyemet.

De ez a reggel más volt, mint a többi. Az erdő mellett sétálva furcsa érzésem támadt.

- Baj van Samy? - fürkészett aggódva barátnőm.

- Nem tudom Claire - pásztáztam az erdőt. - Valami nem stimmel.

- Tudod, hogy nem mehetünk be az erdőbe - fogta meg a csuklóm, mert önkéntelenül elindultam. - Biztos csak Quil, Embry, Collin és Brady az, mint mindig.

Tekintetem Claire-re emeltem és bólintottam, majd folytattuk az utunkat tovább.

Tudtam, hogy nem a 4 muskétás lesz az, akik szeptember óta minden léptünket figyelik, ez egy idegen farkas... Legalábbis számomra idegen.

A tengerparton már emberként sétáltam újra a házunk felé. Nagyot sóhajtva léptem be az épületbe. A küszöbnél már meglepve tapasztaltam, hogy senki nincs itthon. A konyhában letettem a hátizsákom a székre és a hűtőn ismerős kézírást véltem felfedezni. Levettem a cetlit és leülve olvasgatni kezdtem.

Szia Seth!

Üdv újra itthon! :D Sajnálom, hogy nem üdvözölhetlek személyesen, de volt pár sürgős dolgom, amit nem halaszthattam el. Remélem míg nem vagyok itthon meglátogatod anyát. ;) És ne feledd este a parton buli lesz a tiszteletedre. Legkésőbb ott találkozunk. A szobádba nyugodtan kipakolhatsz, nem nyúltam hozzá egy ujjal sem míg nem voltál itthon.