Shelter of survivers - Menedék

1. Fejezet - Azelőtt - 1 rész +18

  Az iroda forró volt, a légkondi bedöglött. A tizenöt gép, amin ment a vágás, a szerkesztés, a grafika, és a felvétel, mind ontotta magából a hőt, aminek eredményeképp mindenki mindenhol izzadt. A literszámra fújt izzadásgátló mit sem ért, a fiúk is feltűzték a hosszú hajukat a csatokkal, amik a bérelt lakás/iroda fürdőszobájában volt. Marcell és Adrian, a két főnök, inkább a lazapasik, akik együttműködőek, fantáziadúsak, és elevenek.

Folyton jár a szájuk, de amíg Marcell poénokkal oldaná a forróság okozta ingerlékenységet, addig Adrian sorozatban kapja a rossz híreket. Ben, az egyik srác odáig van értem... Látom, ahogy a gépe mögül leskelődik, Adrian egyre növekvő haragjára felkapja a fejét, de nem sokáig figyel rá, Marcell, mint valami kisördög, ott mondja a vicceket, amik inkább komikussá teszik a helyzetet. Adrian vaskos, mély, férfias hangja dübörög, beleremegnek az ablakok, ám rám teljesen más hatással van... Bizseregni kezdek tőle, amikor hallom, de nyilván nem teszek semmit; boldog házasságban él, gyereket nevel. Az én kisördögöm nem Marcell és a humora, hanem az a kis rózsaszín vibrátor, amit időnként magamnál hordok, hogy túlóra alatt kicsit stresszmentessé tegyem a napom.

  Ma, ahogy a forróság hatott rám, és ahogy beleremegtem Adrian üvöltésébe, muszáj volt betennem a helyére a kis kedvencem. Legalacsonyabb fokozaton, halkan, észrevétlenül masszírozta a hüvelyem, ami nagyon jól esett. Mire elő szoktam venni, rendszerint csak a grafikus csajszival vagyunk ketten, zenét hallgatunk, és mivel a szoba két végében vagyunk, észre sem veszi, ha tíz percre magamra zárom a fürdő ajtaját. Ám most, mindenki itt volt, ebéd után, lüktető puncival figyeltem, ahogy Adrian a maga 185 centis, kigyúrás nélkül is tökéletes testével járkál fel-alá a lakásban. Nem figyeltem arra, amit mond, inkább csak Marcell viccein kuncogtam, ahogy Adrian elkapta a tekintetem. Uralkodnom kell magamon, nem kell még jobban felbosszantani szerencsétlent, viszont a munkám sem haladt úgy, ahogy kellett volna. Hiába ment egy inspiráló, nyugtató zene, amivel Ben próbálkozott, nem tudtam másra figyelni, csak Adrian koromfekete hajára, dús ajkaira, és megfeszülő karjára, ahogy igyekezett uralkodni az indulatain. Ahogy rám nézett, végem volt...

  Egy pillanat alatt mellettem termett, mindkét tenyerével az asztalomra csapott, észre sem véve, hogy a vibrátorom távirányítója a bal kezemben volt, az ő erős, bal tenyere alatt. A kis huncut ereje egy pillanat alatt a maximum fokozatra váltott, Adrian pedig belekezdett a monológjába:

- Mi olyan k*rvavicces egész nap? Nem haladnál végre a feladatoddal? Komolyan mondom, néha, mintha idiótákkal lennék körülvéve!

  Gyönyörű, csillogó, fekete szemei most szikrákat szórtak, miközben bámultam rá, és vágyam egyre magasabbra és magasabbra hágott. A szívem ki akart szakadni a helyéről, ahogy próbáltam visszafogni magam, ráharaptam az ajkamra, és csak Adrian-re figyeltem. A szája, Istenem, mennyire vágytam rá... Szemhéjaim nem tudtam sem becsukni, sem nyitva tartani, ahogy a kéj elöntötte forró testem, és csak rebegtettem a pilláim... 

  Ahogy magamhoz tértem, Adrian értetlen tekintetével találtam szemben magam. A vibrátor továbbra is dolgozott bennem, és szükségem volt egy kis levegőre, amikor aggódó hangon annyit mondott:

- Hé, te vérzel!

  Elkaptam a kezem az övé alól, és berohantam a fürdőbe. Befordítottam a kulcsot, és leállítottam a vibrátort. A homlokom az ajtóra támasztottam, ám valaki elkezdte nyomogatni a kilincset.

- Engedj be, kérlek! Ugye nincs semmi bajod? -Adrian. Nem engedhetem be. Nem láthatja meg, mit műveltem... Elöntött a forróság, ahogy eszembe jutott, hogy az arcába élveztem...

- Ne...nem lehet! - hangom erőtlen volt, és kiéhezetten simultam az ajtóhoz, aminek a másik oldalán Ő állt.

- Engedj be, és beszéljük meg, kérlek! Ne haragudj, hogy ordítottam veled! Nyisd ki az ajtót!

  Annyira szépen kérte, én pedig elgyengültem, és kinyitottam a zárat. Leültem a kád szélére és vártam, hogy jöjjön a hidegvíz a nyakamba a főnökömtől.

- Jézus, Lola, te nagyon vérzel! - levett a polcról egy törölközöt, bevizezte a sarkát, és a számhoz érintette. Annyira erősen próbáltam visszatartani az élvezetem, hogy elharaptam a saját szám. Elméláztam, ahogy néztem őt, kiesett a kezemből a távirányító... Adrian ránézett, majd rám... Önvádló mosolyra görbült a szája, nekem pedig el kellett volna ájulnom... Megkönnyebbültem, ahogy kihúzta forró puncimból a vibrátorom, és meglengette az orrom előtt.

- Ö... - szégyelltem magam, amiért beengedtem, amiért pont ő lett az, aki a sok pasi közül kiváltotta belőlem ezt az egészet.

- Ne csináld ezt többet, kérlek! - súgta. Volt a hangjában valami más, amit még sosem hallottam előtte. Tekintetét egy pillanatra sem tudta megállítani, engem pásztázott, a mögöttem lévő kádat, a törölközőt a számon, én pedig csak arra tudtam gondolni, mennyire szeretném, ha itt és most azonnal megcsókol. Becsuktam a szemem, hogy átadjam magam a pillanatnak, aminek nem szabad megtörténnie... Egy pillanatra, mintha éreztem volna a testének melegét, de bele kellett nyugodnom, hogy elveszi a törölközőt, és kimegy.

  Rendbe tettem magam, és csendben visszaültem a helyemre. A vibrátorom a táskámban várt rám, a szégyenem pedig az asztalomon figyelt, mint egy arany Buddha szobor. Marcell poénja azóta, hogy Adrian haragjától a beosztottak spontán vérezni kezdenek... Mekkora zsarnok.

  Csendben dolgoztam, fülest bedugtam, hogy ne kelljen másokat hallgatnom, és mire felfigyeltem, hogy kész vagyok, már kezdett lemenni a nap. Este nyolc múlt pár perccel. Ahogy szétnéztem, már csak egyedül voltam, míg a konyhában bele nem botlottam Adrian-be. Nem akartam látni, már nem is voltam szomjas...

- Bezársz majd? Jó éjt!- sarkon fordultam, de megfogta a kezem.

- Én... - kezdte volna.

- Nézd, hagyjuk ezt! Nem tudom meg nem történtté tenni, ez van. - ahogy erőtlenül rámosolyogtam, ott volt köztünk az kimondatlan dolog, ami most lesöpörhette volna a dolgokat a konyhapultról, és lehetett volna a borzalmas napon valami apró jó is. Felmondjak? Egyelőre átköltözöm egy másik szobába, ahol nem látom annyiszor. Hátha segít.