A metró / Larry Stylinson /

Chapter Eleven

Harry

Louis nyelve a számban, Louis kezei amik az ingem alatt simogatják a felhevült bőröm, Louis teste, Louis szája, mindenhol Louis. Majd Louis aki faképnél hagy, se szó se beszéd nélkül, sőt mégcsak a szemembe se nézett, rápillantott Zaynre és a következő pillanatban már mindketten az ajtó túlsó oldalán voltak. Le sokkolva állok a fal előtt és próbálom rendezni a levegő vételeim. Az újdonsült főnököm és egyben barátom jön oda hozzám hogy nyugtatóan simogassa a hátam és elmondja hogy minden rendben lesz. Mivel Liam is láthatta hogy nem vagyok a legjobb állapotban ezért felajánlotta hogy haza visz, Niall címét adtam meg neki úgyhogy tíz perccel később már a legjobb barátom háza előtt nyomtam a csengőt. Niall kinyitotta az ajtót de amint meglátta a sírástól vörös és felduzzadt szemem belé fagyott a szó. Be invitált a házba és főzött nekem a kedvenc teámból.

-Akarsz róla beszélni?-Kérdezte.
-Igen, de nem mehetnénk fel a szobádba? Elfáradtam.-Néztem rá szomorúan. Niall bólogatott majd megfogta a kezem és együtt indultunk fel az emeletre a szobájába. Be takart engem és magát is és a mellkasára húzott. Nagy levegőt vettem majd belekezdtem.

*

Miután elmeséltem Niallnek mindent, a sok sírástól és a kimerültségtől elnyomott az álom. Reggel megköszöntem neki hogy ő a legjobb barát és haza indultam. Ma bekellene  menni forgatásra de Liam felhívott és azt mondta hogy ma nem kell bemennem, aminek nagyon örültem mert nem hiszem hogy most látni szeretném Louist, vagy úgy igazából bárkit is. Egésznap az ágyamba feküdtem és fagyit ettem miközben sorozatokat néztem Netflixen. Majd a holnapon gondolkozzva feküdtem le aludni.

Hey! Tudom hogy elég sokáig nem volt rész amit sajnálok de most meghoztam az újat:D
Picit összeszedettlen rész lett de azért remélem tetszik.