A metró / Larry Stylinson /

Chapter Ten

Louis

-Harry válthatnánk néhány szót?-Kérdeztem Harrytől.
-Pe-persze.-Válaszolt.
El húztam a legközelebbi sarokig és bele kezdtem.
-Mégis hogyan gondoltad ezt?!-Nem tudtam magam türtőztetni. Túl ideges voltam.
-Nem gondolod hogy ezt nekem kellet volna elmondani nekük?-Nem hittem volna hogy Harry képes lenne ilyenre.
-Hogy tehetted ezt? Én bele egyeztem hogy veled élhessem át az első meleg szexem erre te mit csinálsz? Elmondod a két legfontosabb embernek az életemben hogy kurvára a faszra is izgulom.-Ordítottam. Láttam hogy Harrynek elkezdenek megállíthatatlanul folyni a könnyei. Túl messzire mentem? A falnak löktem és megragadtam az idétlen ingét de ő ebben is kibaszott jól nézett ki. Harry becsukta a szemét. Mire vár? Azt hiszi meg fogom ütni? Talán tényleg jogosan hiheti ezt, ha én lennék a helyzetében már rég nem lennének fogai az illetőnek aki a falhoz nyomott. Miután észrevehette hogy nem fogom megütni mert sosem tennék ilyet vele, kinyitotta a szemeit. Csak most vettem észre hogy neki vannak a legszebb szemei az egész földön de szerintem még az egész univerzumban is. A leggyönyörűbb smaragd zöld szemek néztek az én kékjeimbe. Lepillantottam a szájára, szépen ívelt és dús ajkai vannak. Csókolni valóak. Nem bírtam tovább magammal ha most nem hajolok rá a csábító ajkaira meghalok itt és most.

-Mit teszel velem Harry?-Olyan sebességel hajoltam az ajkaira hogy össze koccantak a fogaink. Elmosolyodott ami nagyban megnehezítette a dolgom, kihasználva hogy egy rés keletkezett a száján bedugtam a nyelvem és megízlelhettem az ízét. Nagyon finom, a legfinomabb amit eddig kóstoltam. Függő lettem, függő lettem a csókjának ebben már most biztos vagyok. Nem elég ennyi, örökre ezt az ízt akarom érezni. Ha megkaphatom ezt az ízt akkor nem kell másé ez nekem tökéletesen megfelel életem végéig. Már csak ennyitől is kemény vagyok. A tudtára is adom, hozzá dörgölődzöm. Most nagyon mérges vagyok arra a pár textil darabra ami közénk áll. Megérzem ahogy Harry is keményen áll és megállás nélkül ringatódzik hogy még több élvezethez jussunk. Ekkor megérzem a már egyszer jól megtapasztalt érzést, a pillangókat, amit addig lehet hülyeségnek tartasz amíg meg nem tapasztalod, de igenis létezik, tényleg olyan mintha több ezer kis pillangó szárnyalna a hasadban. Ez megijeszt. Nagyon megijeszt, hisz nem szabadna ezt éreznem főleg nem egy férfi iránt. Főleg nem Harry iránt. Ő jobbat érdemel. Nem érdemlem meg őt, nem ismerem csak pár napja közelebbről is csak egy, de tudom hogy ő a legjobb ember a világon. Azonnal el is távolodom és a szemébe sem nézve távolodni kezdek. Ekkor veszem észre hogy Liam és Zayn eddig tátott szájjal figyeltek minket. Rá pillantok Zaynre aki már ennyiből is tudja hogy beszélni szeretnék vele. Elindulok a könyvtár féle ahol meglehet találni ha bármi történik. Hallom ahogy Zayn is megindul. Oda érve leülök a szokásos helyemre és várok hogy a fekete hajú barátom is megérkezzen. Amint megjön le is ül mellém.

-Akkor gondolom tudod mi történt tegnap.
-Igen.-Ezután csend lett. Hosszú percekig csak a levegő vételeinket lehetett hallani. Aztán Zayn nagyot sóhajtott és megszólalt.
-Figyelj Louis, tudom hogy nehéz lehet felnőtt korba erre rájönni de ez nem bűn. Ez nem egy hiba ami bennünk van. Harrynek jelentessz valamit, látszik a szemeiben mikor rád néz.
-Azért futottam el mert éreztem. Megint éreztem Zayn, a kibaszott pillangókat, nem akarom megint átélni amit egyszer régen már átvészeltem. De legfőképp nem akarom össze törni Harryt.-Mondtam bánatosan, a sok rossz emlék egy másodperc alatt rohamozott meg, a következő pillanatban pedig már Zayn ölelésében zokogtam, miközben ő nyugtatólag simogatta a hátam és bátorító szavakat suttogott a fülembe.

Hey! Szerintetek mi történt Louval? Próbálok hosszabb részeket írni, remélem tetszik a sztori ha igen örülnék ha nyomnál egy voteot:D