A metró / Larry Stylinson /

Chapter Two

Louis

A metrón ülök és éppen Zaynek írok a legjobb haveromnak, az árvaházban ismertem még és egyből egymásra találtunk. A szokásos helyünkre tartok ahol sörözni szokunk.

Már majdnem szállnék le amikor is egy olyan érzésem támad mintha figyelnének. Felpillantok és hát igazam volt egy pasi, hangsúlyoznàm hímnemű egyén csorgassa a nyàlàt rám.

-Hé mit bámulsz te buzi?-Kérdeztem indulatosan.
-É-én csak.-Kezdett dadogni, esküszöm mint valami óvodás,gondoltam magamban.
Szerencsémre ebben a pillanatban érkeztem meg ahova tartottam úgyhogy sietve le is szálltam.

*

-Szia Tommo-Köszöntött a fekete hajú barátom.
-Szia Zayn.- Ültem le mellé.
Miután ki kértem én is a sörömet elkezdtünk semleges témákról csevegni amikor is eszembe jutott az incidens ami ide fele történt.
-Hallod Zaynie.
-Nem Louis, süket vagyok.-Mondta viccesen.
-Képzeld, ide felé jövet ülök a metrón erre érzem hogy valaki bámul, felnézek erre mit látok?
-Úú mit látsz?-Jàtszodta túl az érdeklődőt.
-Egy csávó bámult és szerintem abban a pillanatban törölte le a szájàról a nyàlàt amikor felnéztem.
-Na és?-Kérdezte, és nem kicsit lepett meg ezzel a kérdéssel.
-Na és? Zayn! Egy férfi bámult, nem vagyok buzi.-Magyaràztam neki.
-Először is, honnan tudhatta volna hogy nem vagy meleg.- Hangsúlyozta a meleg szót.- Másodszor is, én is azt hittem rólad először hogy meleg vagy, harmadszor pedig, legalább jól nézett ki?
-Mi te tényleg azt hitted meleg vagyok?
-Na, látom megragadtad a lényeget. Na de visszatérve a buzizàshoz, én is meleg vagyok eléggé rosszul esik ha buzinak nevezel.
-Nem Zayn, te csak biszex vagy, nem ugyanaz.-Oktattam ki.
-Menthetetlen vagy.-Sóhajtott fel drámaian.
-Jólvan azért szeretlek te félbuzi.-Röhögtem el magam amiben Zayn is követett.