A metró / Larry Stylinson /

Chapter Twelve

Louis

Miután Zayn vállán ki sírtam magam, ami minden alkalommal így van ha történik valami, mert ő a legbiztosabb pont az életemben, nélküle nem tudom hol lennék, valószínűleg holtan feküdnék valamelyik bokorban, szóval nagyon hálás vagyok neki mindenért. Zayn és én úgy döntöttünk hogy hazamegyünk és bekapcsolunk valami vígjátékot és arra a két órára amíg a film tart elfelejtjük az összes problémánkat. Szóval csináltunk pattogatott kukoricàt és felbontottunk egy karton kólát. A nagyfiúkra esett a választásunk mert őszintén ez az a film amit mindkettőnk szerint lehetetlen megunni. Viszont a filmnek vége ami azt jelenti hogy vissza kell térni a valóságba. Felajánlottam Zaynnek hogy aludjon nálam, amibe boldogan bele is egyezett. Másnap reggel Zayn felhívta Liamet viszont elég furán viselkedett, a beszéd stílusa megváltozott és esküszöm mintha flörtölt volna a telefon túlsó végében lévő főnökünkkel. Erről még később ki faggatom őt. A metrón döcögve nem tudok másra gondolni csak a göndörre, nem megy ki a fejemből, talán beszélni kellene erről az egész helyzetről vele de mindig is az az ember voltam aki elfut ha komolyabb beszélgetésre kerül a sor. Zayn térít ki a gondolataim közül ahogy rázza a vállam és mondja hogy megjöttünk. Furcsa érzések kavarognak bennem. Félek Harry szemébe nézni mindezek után de mégis látni szeretném őt. Liam irodája felé tartunk, és Zaynen kétség kívül látható hogy nagyon izgatott lett. Egyre érdekesebb vagy nekem Zaynie, vajon mit titkolsz előlem?

-Sziaa Liam!- Köszön nagyon boldogan a barátom a főnökünknek.
-Szia Zayn.-Csillan fel Liam szeme is amikor meglátja Zaynt.
-Harry mindjárt megérkezik, szeretnél vele kettesben beszélni?-Kérdezi tőlem. Viszont erre nem tudok válaszolni, kurvàra össze vagyok zavarodva. Fogalmam sincs mit tudnék mondani Harrynek.
-Ràhagyom a döntést, mert őszintén nagyon össze vagyok zavarodva.-Temetem az arcomat a kezeimbe.
-Rendben akkor megvárjuk őt és akkor eldöntitek.-Ebben a pillanatban pedig megérkezik ő.

-Szia, Harry.-Köszöntik másodpercre pontosan a fiúk Harryt amin össze is mosolyognak, Harry is mosolyogva néz rájuk, nahát göndör, te is tudsz valamit?
-Szerintem mi megyünk is, kettesben hagyunk titeket.-Szólt Zayn, mire Harry csak bólogatott. Leült a székre amin eddig Zayn ült és mostmár szemtől szemben figyeljük egymást.
-Nem tudom mit mondhatnék.-Szinte lehelem csak a levegőbe. Harry mélyen a szemembe néz majd vesz egy mély levegőt és így
szól:

-Nem is kell semmit mondanod, megértelek, csak nem értettem miért rohantàl el olyan gyorsan, sajnálom hogy ha valamit elrontottam.-Hajtotta le a fejét, mindig ezt csinálja. Az állànàl fogva emelem fel a fejét és így a szemembe kényszerül nézni ami által megpillantom a könnyeket a szemében. Lassan a szájára hajolok és érzelmesen csókolom őt, mindkettőnknek erre van most szüksége. Nem tudom mi fog ebből az egészből kisülni de remélem egyszer képes leszek vele beszélni az érzéseimről és a múltamról.