Az Ős Quabrid

12. Régi ismeretség

- Khm. Khm. - köhécselt finoman Rose. - Szép ez a családi idill, de megtudhatnánk, ki kicsoda?

- És mi! - tette hozzá Jasper.

- Milyen modortalan vagyok. - szólalt meg Elijah. - Klaus már bemutatkozott. A rövid szőke hajú Freya, boszorkány. Hosszú szőke hajú Rebekah vámpír, az első. Az aggódó barna Isobell, hybrid, mint Klaus. Igaz, Klaus az első belőlük. A másik barna Davina, ő is boszi. Mellette Kol van, ő is ősi vámpír, mint én. Rebeka mellett álló fiatalember Marcell, aki szintén hybrid. - fejezte be.

- Huh. Üdvözlünk itt titeket! - mondta Esme.

- Köszönjük szépen. - válaszolt Rebekah.

- Most, hogy mindenki ismeri egymást, visszatérhetnénk arra, hogy papus ti honnan ismeritek egymást Carlisle-val? -kérdeztem apámat.

- Erről elfelejtettél szólni drágám. - mondta anyám gyilkos mosollyal. Tudjátok azzal a mosollyal, amikor tudatod az emberrel, hogy ha nem lenne itt a sok ember már kitörted volna a nyakát vagy tízszer. Másrészt teljesen egyet értek vele.

- Tudod szivem az meg a lazadó korszakomban történt. - kezdte el.
- Melyikben?- kérdezett bele egyszerre a család többi tagja.

- Hát hirtelen én sem tudom. - motyogta. - Áhh, meg van. Amikor éppen Katherina megszökött előlem és a családom tagjai a koporsókban voltak és veled még nem találkoztam. - magyarázta. Kapott egy jó adag gyilkos nézést a család tagjaitól, anyától meg egy jó csattanós nyaklevest. Sirva nevett mondenki a reakción, még Rose is kuncogott egy kicsit.