Az Ős Quabrid

5. Indokolatlan a féltékenység

Mindenki egyetértett és el is indultak volna, ha nem veszik észre, hogy én nem mozdultam meg.

- Te miért nem jössz?- kérdezte Emmett.

- Egy pillanat, csak visszaszaladok a házba a fényképekért és az orvosi naplómért, mert gondolom Carlisle arra is kíváncsi lesz.- mondtam vigyorogva.

- Rendben addig mi hazamegyünk, majd kövesd, a szagunk és megtalálod a házunk.- mondta Alice enyhén szomorkás hangsúllyal. Majd elindultak Rosalie kivételével, amit mindannyian furcsálltak.

- Én, megvárlak és csevegünk egy kicsit.- mondta ezt egy mű mosollyal az arcán.

Tudtam, nem voltam neki megnyerő elsőre, mert Emmett kicsit több ideig nézett, de azt nem gondoltam, hogy azt hiszi, majd én megpróbálom elcsábítani a férjét mellőle. Tisztázni akarom vele én is ezt a félreértést, mielőtt elás engem élve a Marianna-árokba. Tudatni akarom vele, nem kezdek házas emberekkel, se nőkkel se férfiakkal. Tudom, most azt furcsálljátok, hogy miért írtam nőt és férfit. Azért mert biszexuális vagyok, ami annyit tesz, hogy mindkét nemhez vonzódom. Meg amúgy is Edwarddal jönnék össze a Cullenek közül, ha lehetne és nem azért mert ő az egyedüli szingli, hanem mert ő néz ki a legjobban közülük. Viszont ezt semmi pénzért nem mondanám el neki, se Rosalienek, se Edwardnak.

Eközben beszaladtam, az említett dolgokért és szépemnyugisan sétálva elindultunk a Cullen ház felé.

csaszar_karina