Én édes óriásom!( Befejezett)

Untitled Part 8

– Édesem, hozzám jöttél? Miért nem mondtad, hogy meglátogatsz? Elmentem volna érted. Szépséges cukiságom azonnal hozzám kellett volna jönnöd! –mondja miközben az irodája felé viszi, senki mással nem törődve. Jess a vállába kapaszkodva néz rá, majd hátra mert az ott dolgozó rendőrök tátott szájjal figyelték. Hisz ilyet sosem láttak azelőtt, nem is hittek a szemüknek egymást meglökve kérdezik jó látják-e, a főnök volt az, aki egy lányt csak úgy a karjaiban vitt?!.....

Mike az irodába tette csak le Jesst, a kanapéra ültetve ült mellé és a kezeit csókolgatva kérdezte miért nem szólt, hogy odamegy? Ez a legszebb meglepetés, amit valaha kapott, hogy, akit a legjobban akart látni elment hozzá. Jess a nagy ablak felé pillantott, ahol Mike barátai sorakoztak fel, mindenki kíváncsi volt a lányra. Mike is hátranézett, látva a sok tekintetet megcsókolta a kezeit és felállva szúrós tekintettel húzta le a redőnyt, majd az ajtóhoz lépve kitolta a kíváncsiskodó barátait és figyelve az erejére, koncentrálva bezárta az ajtót. Nick mutatja figyeljék meg mindjárt leesik a helyéről az ajtó, de hiába számolt vissza semmi sem történt. Az ajtót tapogatva nézegetik, hogy nem dőlt ki, pedig bezárta a főnök.

Mike ismét leült Jess mellé és a kezeit fogva simogatta. Jess nem is tudta mit mondjon, Mike kezére csapva kérte ne érjen hozzá! Mike ismét megcsókolta a kezét, kérdezte miatta van ott? Jess az ajtó felé mutat, hogy a barátnőjével van és ne álmodozzon, megmondta köztük nem lesz semmi! Mike egyetértően bólogatva húzódik közelebb hozzá és öleli át a derekánál, teljesen a nyakához bújva.

- Tudja jól hazudott, de csak mert nem tudja mit kellene tennie? Sosem akart semmit annyira mint az ő cukiságát. Jess a vállára csapva húzódik távolabb. Mike azonban ismét hozzábújva öleli át. Jess mérgesen csap rá ismét és áll fel, a kanapé előtti kis asztalt kikerülve áll az iroda közepén, majd hirtelen Mike felé fordulva mutat rá és adja parancsba maradjon ott! Nem állhat fel!

Mike a két kezét a kanapé tetején széttárva figyeli és emeli meg a kezét, hogy rendben, amit csak akar! Jess mérgesen fenyegeti meg és néz körül az irodában. Mike nem mozdult,a kanapénak dőlve csak nézte, amint a kis cukisága édesen nézelődik, ott ahol addig senki más nem járt a kollégáin kívül.

Ott is minden szürke és fekete volt. Az ajtón belépve azonnal volt egy hatalmas kanapé, ami előtt egy kis asztal tele papírokkal. Az íróasztal a fal mellett volt és a bejáratra néző üvegablak előtt volt egy polc, amin volt néhány mappa és pár virág. Jess azonnal oda lépett és szagolgatni kezdte, hirtelen megfordulva kérdezte, mit keres a sok szürke között az a néhány cserép virág? Mike felállva akart felé lépni, mire Jess az ujjával mutat felé, hogy ne közelítsen hozzá! Mike egy kis mosollyal az arcán emeli fel a két kezét és teszi a háta mögé, majd elkezdi mesélni, hogy a virágot az anyja vitte oda, közben lép egy lépést felé, minden mondatnál ismét egyet lép. Jess a virágokat nézve meséli miért van ott és ne higyje miatta ment oda! Amikor azonban meg akar fordulni Mike hirtelen átöleli a hátánál állva és a kezeit fogva tartja gyengéden.

– Édesem, sajnálom, hogy hazudtam –vesz egy nagy levegőt a nyakához bújva ad egy csókot rá – De tudod te milyen nehéz nekem elhinnem, hogy egy olyan törékeny és cuki lány mint te velem akarna lenni? Csak ki akartam használni, hogy velem vagy, hogy az enyém vagy, a csókod , az ölelésed! –Jess felé fordulva néz rá

–Miket beszélsz te nagy mamlasz! Nézz csak magadra? -mutat végig rajta -Minden lány boldogan omolna a karodba, mint ahogy én is!...– hallgat el, majd kéri engedje el, felejtsék el ami történt– Biztos akad majd olyan lány, aki boldogan esik a karodba – Mike kedvesen öleli jobban magához és kicsit megemelve őt lép vele az íróasztala felé, a szélére ültetve áll meg előtte, a két kezével közre fogva