Én édes óriásom!( Befejezett)

Untitled Part 14

 Jess nagy léptekkel sétál, szinte szalad, tudja jól utána fog menni Mike, amikor észrevette mögötte lassan hajtani már nem sietett, csak sétált, figyelve az éjszakai fényeket. Mike félt, hogy elfárad és még maradt pár útca a lakásig, azt is tudta, ha megáll mellette sem fog vele menni a kis makacs szépsége.

Amint mellé ért még lassabban hajtott, látva nem figyel rá, bekapcsolta a rendőrségi szirénát, aminek olyan hangja volt, hogy az egész utat felverte. A kocsik is sorban álltak oldalra utat engedve neki, de Mike csak szép lassan ment villogva és szirénázva Jess mellett, aki zavarban volt és nagyobb léptekkel ment integetve, hogy kapcsolja ki. Ekkor azonban Mike a kihangosítóba hangosan kérte az út szélén sétáló szépséget álljon meg és tegye fel a kezét! - Azonnal!- teszi hozzá.

Jess topogva áll meg és fenyegeti meg, mivel túl sokan voltak a járdán és az úton idegesen ment oda a motor elé, megállt karba tett kézzel. Mike leállította a motort és egy lábon tartva hajol a motorra, rá könyökölve emeli fel a szemöldökét, egy kis mosollyal a szája sarkában. Jess látja sok tekintetet, mérgesen topogva megy mellé. Hogy nagyon haragszik rá és ezért számolni fog vele! Nézze csak meg, mindenki őket figyeli! Mike elégedetten száll le és állítja a lábára a motort, majd elé lépve nyalja meg a száját.

–Szépségem, szerinted merne nekem bárki szólni ezen a világon? Nem tűnt fel a te szerelmed ereje? Ki szállna szembe velem ezen a világon?- Jess sóhajt majd közelebb lépve nyújtja a két kezét felé, Mike azonnal átöleli és megemeli a derekánál fogva.

–Ki merne szembe szállni veled? Te nagy mamlasz óriás hát én!!! Ha tovább is ilyen szemtelen leszel még meg is verlek!- Mike nevetve ad egy csókot a szájára, hogy alig várja, megígéri hagyni fogja magát! Csak menjen vele, késő van és hideg is, a végén megbetegszik, aztán ki fogja megverni? Jess nevetve öleli át a nyakát.

–Mindegy mit mondok te úgy is azt teszel, amit akarsz ugye?- Mike bólintva lépked vele a motor felé, amint leteszi leveszi a kabátját és ráadja, nem is törődve a sok nézelődővel, hisz neki Jess az egész világa. A motorra is óvatos finomsággal teszi fel, amint elindulnak Jess szorosan átöleli, habár a kezei ki sem látszanak a nagy kabátban.

A lakásnál emeli le kedves gyengédséggel, Jess le sem veszi róla a tekintetét. Mike nem ment fel vele, mert félt megint mérges lesz rá a szépsége, csak a motornak dőlve várta, amíg bezáródik az ajtó. Jess nem értette miért nem követte, hisz mindent megtett azért, hogy haza vihesse!

A lakásba lépve gyorsan keresztül ugrálva a bútorokon szaladt a hálószobába és nézett ki az ablakon, látja ott van még mindig egyedül a hideg szélben. Nagyon mérges lesz rá, sietve fogja a kulcsait és indul papucsban le a lépcsőn. Mike, amint meglátta kimenni azonnal oda sietett és abban a percben rá adta a kabátját, végignézve rajta nyelt egyet és gyorsan megemelte, a motorhoz vitte és rá ültette tartva aggódóan, hogy miért ment le, a végén megfázik! Mihez kezdene, ha megbetegedne? Jess fogja a kezét, amiben elveszik az övé, nagyon meleg keze van, felnéz rá, mert a nagy motoron ülve is kisebb volt Miketól.

–Miért vársz itt kint a hidegben?- El kell menned, mert a végén te leszel beteg!

–Szépség, én sosem vagyok beteg, ahhoz túl erős és nagy vagyok, ha nem tűnt volna fel cukiságom. Azonnal megyek, csak meg akartam bizonyosodni, hogy minden rendben van veled és biztonságban vagy.

Jess arca megenyhül, hogy mindig csak rá gondol és érte aggódik, nyújtja felé a két kezét és kéri vegye fel.

–Látod buta óriás, miattad jöttem a hideg lépcsőn papucsban, most pedig vissza kell vinned, ez a büntetésed!