Szíved lesz a legdrágább kincsem

Epilógus ☠️

A legénység tagjai mind csendben élvezték a békés hullámú vizeket. Nami a kormánynál foglalt helyett időnként áttanulmányozta a térképet. Orcáján felszabadultság és boldogság játszott. Többé már nem báb, már követheti rég dédelgetett álmát és megrajzolhatja a világ térképét. Nem messze tőle Zoro tisztogatta megbecsült katanáját. Nem sietve, hogy tette mintha a világ legértékesebb tárgyát ápolná. Magában pedig újra és újra elismételte fogadalmát. Ő lesz a világ legjobb kardforgatója. Sosem hagyja cserben a kapitányát, sem a barátait. Ussop a korlátnak dőlve ábrándozott. Nem kellett zseninek lenni, hogy társai tudják miről is álmodozik. A szíve visszarepítette képzeletbeli hajóját Szirup falvára. Kapitányként lépett a kikötő dokkjára hol kedvese várta. Kaya kisasszony ajkaival ezúttal üdvözlő csókban részesítette. Csodálattal várta, hogy a szeretet férfiú elmesélje milyen veszedelmes, izgalmas kalandokban volt része. Sanji pedig ingét félredobva ápolgatta a mandarin fákat. Míg elméjében a "Nagy kékről" ábrándozott, Zeff milyen büszke lesz rá. Büszkévé kell tennie az öreget, hogy lássa nem hiába adta a lábát érte. Luffy a kecske fejről figyelte legénységét. Szívében boldogság tombolt. Nincs egyedül, vannak barátai. Társak, akik megvédik egymást bármiféle bajtól és ellenségtől.

Végül tekintette megállapodott a nővérén, aki a hajó közepén meditált. Arcán szokásos gyermeki mosolya játszott. Dragon Allysa éjsötét haja olykor meg megemelkedett az egyenletes lélekenergiától. A mágia színei is körül táncolták. Minél régebb óta szelik a tenger habjait nővére még inkább erősödik. Már nem halványkékeken keringőzik körülötte e erő, hanem ég kéken. Ilyenkor vörös rúzzsal kifestett ajkain apró mosoly látszik majd elnyílnak, hogy a tenger sós illatával tudjon töltekezni. A "kalaposok" ifjú kapitánya jól tudta mi jár a csinos kis fejecskében. Emlékezett arra napra arra a bizonyos ígéretre, de most egy jóval korábbi emlék örvény rántotta mélyen magával. Lehunyta hát szemeit és engedett az emléknek.

~~~

- Visszatért! Shansk visszatért! Kikötött a Vörös erő!

Kiáltozott a göndör hajú kisfiú, a leány pedig ráemelte karmazsin vörös tekintetét és enyhe mosolyt fojtott vissza.

- Nyugalom ezért még nem kell kiabálni, én is tudom. Luffy, mond talán felakarod verni a sziget vizeinek mélyen szunnyadó urát?

Pattant fel a könyv mellől, így mára befejezve a gyógynövények tanulmányozását. Majd összekócolta fogadott öccse amúgy is kócos haját.

- Indulás leendő kis kalóz király!

Luffy viszonozta a széles mosolyt. Tudta, hogy nővére csipkelődése csak azért van mert titkon pont olyan izgatott mint Ő. Kézen fogta és elindultak a kis bungalóból egyenesen a kikötő felé. Allysa egyszerűen ragyogott. Ajkai képtelenek voltak lefelé görbülni. A születésnapja is lassan közeleg. Tizenhat éves lesz, a legtöbb korabeli lánynak már rég megvan a kiszemelt vőlegény. Sőt legtöbbjük a faluban már el is lett jegyezve. Ha betölti ezt a kort már nem lesz többé kislány és talán végre Ő is észreveszi, hogy felnőtt.

A hajón csak úgy nyüzsgött az élet. Sokféle csecsebecsét pakolgatva. Luffy előrerohant és már segített is a rakodásban. Nem volt rest újra elmondani legbecsesebb álmát. Kalóz lesz! Hadd álljon be, jó kalóz lenne. Allysa ezen szokásos édes mosolyt villantott, miközben fürkésző íriszei a kapitányt keresték. Bár hamar megtalálta, ez nem okoz nehézséget. Hiszen, hogy ne venné észre a legszebb naplementéhez hasonlatos vörös tincseket, még ha azt el is takarja a jellegzetes szalma kalap. Visszapillantva pedig nyugtázta, hogy Luffyt elszórakoztatják a fiúk hihetetlen történeteik. Így ki is használta az alkalmat. Most van egy kis ideje, hogy kettesben beszélgethessen a kalózzal. Shanks éppen egy drágaköves medált nézegetett. Ahogy kezeibe forgatta a kapitány a medál kövei ezerféle színben pompáztak. Apró kis nyakék volt, de meglehetősen szép. Nesztelenül hajolt le és halkan suttogta.