Szeretlek ! [Pető Brúnó ff.]✔

Magány...

Brúnó szemszöge :

Reggel korábban keltem, mint Larina így gondoltam, nem keltem fel,mert nagyon aranyos volt ahogy aludt.
Laci szerint szerelmes belém, de nem tudom, hogy el higgyem-e neki, mert én is rohadtul boldog lennék, ha össze jönnénk de ma eljön annak a napja, hogy megkérdezem, hogy lenne-e a barátnőm.

Larina szemszöge :

Most keltem és a kómás fejemmel néztem Brúnót, ahogy nyomja a telefonját.
-Szia...-köszöntem rekedtes hangommal-
-Jó reggelt !-tette le a telefonját-
-Kicsi kérdezhetek valamit ?-kérdezett-
-Persze !-néztem rá kérdően-
-Szeretsz, szerelemből ?
-Öhm...B-brúnó e-ez nekem, m-most nagyon hirtelen jött...-egyből kikeltem az ágyból és a szekrényemből elkezdtem kipakolni azt a szetett amibe ma megyek a kávézóba, addig Brúnó kiment, miután felöltöztem (kép) kimentem a fiúkhoz-

-Ahj...Szakad az eső ! Laci elviszel a kávézóba ?!
-Persze ! Minek mész te a kávézóba ?
-Megyek Karinával találkozni aztán jövök haza !
-Oké ! Brúnó te nem jössz ?
-NEM JÖN !-jelentettem ki-
-Ne csináld már Larina !-szólt rám Brúnó-
-Jó tudjátok mit ?! Ne vigyetek el majd elmegyek gyalog a Starbucksba !
-Tóth Larina Enola !-kiabált rám a bátyám-
-Mi van Lacika ?!
-Nem mész sehova !
-Azt majd pont te mondod meg ?!
-Tóth Larina te velem nem beszélsz ám így ! Elegem van belőled ! Nem mész sehova, megértetted ?!-eléggé megijedtem ahogy Laci rám kiabált, ezért lehajtottam a fejem, és bementem a szobámba, egy jó 10 perc múlva Brúnó benyitott-
-Lari ?
-Mit akarsz ?-szipogtam-
-Megkérdezni, hogy vagy ?-ült le az ágyam végére-
-Nagyon nem jól !
-Tudom milyen ez, velem is kiabáltak a szüleim, na és ? Lari ne foglalkozz vele, te is tudod, hogy Laci csak dühében mondta, nem gondolta komolyan !
-Gondolod ?
-Sőt tudom ! Gyere ide !-ölelt szorosan magához-
-Szeretlek !-súgta a fülembe, és ezt a pillanatot Laci zavarta meg-
-Larina...Beszélhetnénk ?-nézett rám könnybe lábadt szemekkel-
-Aha ! Brúnó kimész addig ?
-Ja persze !-ezzel kiment-
-Szóval...Hugi sajnálom csak, nagyon nem akarom, hogy valami tönkre menjen közöttünk é-és...-nem tudta befejezni mert átöleltem-
-Shh...Nyugi, tudom, hogy te csak jót akarsz !
-Tényleg szereted Brúnót ?
-H-hát...Igen...
-Figyelj Lari én nem tiltom meg, hogy együtt legyetek, de ha Brúnó egyszer is megbánt téged akkor soha többé nem lehettek együtt ! Rendben ?
-Rendben.-értettem egyet-
-Na akkor, Pető urat megkérjük, hogy tolja erre a képes felét !-kiabált ki Laci-
-Na ?-jött be a szobámba-
-Jöhet a kérdés !
-Ffhú...Oké...Szóval...Kedves Tóth Larina Enola...L-lennél a barátnőm ?
-Hmm...Igen, igen ezerszer is igen !-amikor Brúnó meghallotta a válaszomat felkapott és szorosan átölelt én pedig átkaroltam a lábammal a derekát-
-Srácok ezt ne előttem jó ?
-Persze...Bocsi !-ezzel Brúnó le is tett-
-Fiúk ki jön el velem bevásárolni ?
-Én szívesen megyek !-jelentette ki Brúnó-
-Laci ?
-Én most nem megyek, nem igazán érzem jól magam...
-Akkor egy 10-15 perc és jövünk...Puszi !-mondtam és elmentünk, Brúnó vezetett-
-Picúr baj van ?-zökentett ki a gondolataimból-
-Nem...Nincs...
-Larina !
-Jó ! Bűntudatom van !
-Miért ?
-Azért, mert Lacit otthon hagytuk egyedül...
-Nyugi ! Laci biztos jól van, ne aggódj !-közben oda értünk a bolthoz, gyorsan megvettünk mindent ami kellett és már haza is mentünk, mikor beléptem a nappaliba, Lacit láttam ahogy néz valami filmet és tiszta vörösek a szemei-
-Laci mi a baj ?-kérdeztem ijedten-
-S-semmi !-mondta szipogva-
-Laci ! Most őszintén !-szóltam rá-
-Nem vagyok jól.....-mondta halkan-
-Mi a baj ?
-Magányos vagyok.......-folyt le egy-két könnycsepp az arcán-
-Jaj Laci ! Gyere ide !-húztam magamhoz és átöleltem-
-K-köszönöm, hogy vagy nekem Hugi !
-Én is, hogy te vagy nekem !♡-erre Laci csak halványan elmosolyodott, majd kitört belőle a sírás-
-Shhh...Semmi baj !-simogattam a hátát-

Lacin, miközben sírt hallottam, hogy nagyon szipog, és nagyon zihálva veszi a levegőt, ami nála azt jelenti, hogy nagyon szomorú...

-Nyugi Laci ! Tarts ki ! Minden oké !-próbáltam meg nyugtatni, és hallottam, hogy kicsit megnyugodott-
-Hugi f-fel jössz ve-velem...?-mondta szipogva, halkan-
-Persze gyere !-ezzel felmentünk a szobájába, és befeküdtünk az ágyába, Laci a mellkasomra tette a fejét, én pedig simogattam a fejét, remélve, hogy így megnyugszik-
-Miden rendben ?-kérdeztem halkan-
-Fogjuk rá...
-Aludj egyet Laci, oké ?
-Mhm.....-ezzel levette a fejét a mellkasomról és már el is aludt, majd nyomtam egy puszit az arcára és kimentem a szobájából és lementem a konyhába ahol az én drága Brúnóm majszolta a szendvicsét-
-Szia Bébim !-ölelt magához-
-Szia...-bámultam magam elé-
-Lacival minden oké ?-kérdezte ijedten-
-Szegénykém nagyon magányosnak érzi magát...
-Ooh...így már érthető...
-Mit főzzek ebédnek illetve vacsinak ?
-Spagetti ?
-Tökéletes !-kb. úgy húsz perc alatt kész is lettem a kajával-
-Manó kész a kaja !-kiabáltam át a nappaliba-
-Megyek !-jött be a konyhába-
-Baba te nem eszel ?
-Nem, mert még megvárom, hogy hüljön, szólok Lacinak, hogy jöjjön le enni !-ezzel felmentem a bátyámhoz, és simogatni kezdtem, hogy felkeljen-
-Hmm...?-kezdett el mocorogni-
-Jó reggelt bátyus !-mosolyogtam rá-
-Larina hagyj aludni !
-Nem vagy éhes ?
-Nem...
-Laci tudom, hogy te mindig éhes vagy !
-De, most nem...Hagyjál...
-Laci légyszíves ! Menj le, egyél csak egy kicsit...A kedvemért !-néztem rá boci szemekkel-
-Nem...
-Hát jó......-ezzel lementem Brúnóhoz, aki már végzett a spagettivel-
-Szia...
-Hali Picim ! Baj van ?-nézett rám aggódva-
-Te is tudod, hogy Laci mindig éhes, de most meg ki se akar jönni a szobájából...
-Annyira szomorú ?!-nézett rám Brúnó elkerekedett szemekkel-
-Igen...Felmegyek hozzá, hátha meg tudom vigasztalni...
-Persze menj csak !-nyomott egy puszit a hajamba, én pedig felmentem-
-Laci !-szólaltam meg halkan-
-Igen...?-szólalt meg az ágyában fekve-
-Minden oké ?-ültem le az ágyára-
-Nem.....Larina most hagyj, rendben ?-folyt ki pár könnycseppe a szeméből-
-Laci kérlek, egyszer biztos jön egy lány aki...-nem tudtam befejezni, mert félbe szakított-
-Nem, nem jön, mert engem minden lány akivel eddig együtt voltam csak is kizárólag kihasznált, engem senki sem becsül meg !
-Na gyere !-megfogtam a kezét és kiráncigáltam az ágyából le a konyhába-
-Most minek hoztál le !?
-Azért, hogy életet leheljek beléd ! Na vedd fel a cipőd és megyünk tesós napot tartani !
-Most nincs hangulatom hozzá !
-Nem érdekel ! Megyünk és kész !
-Larina nem ! Nem megyünk, nincs kedvem semmihez és senkihez ! Ne légy már ennyire önfejű !-szólt rám Laci-
-Nem vagyok önfejű Tóth László ! Azért vagyok az, mert a bátyámba életet szeretnék lehelni !? Na menjünk !-ezzel kimentünk a kocsihoz és el is indultunk, Laci kedvenc helyére, egy kis tóhoz...