Szeretlek ! [Pető Brúnó ff.]✔

Utállak, de azért szeretlek...

Reggel arra keltem, hogy Brúnó nincs mellettem, majd amikor kikeltem az ágyamból rohadt nagy kiabálást hallottam lentről, de nem csak Brúnó és Laci volt itt, hanem Petiék is, ezért gyorsan felkaptam egy melegítő szettet és már rohantam is le.

-Srácok mi a jó édes faszom van itt lent ?-kiabáltam el magam-
-Semmi !-szólt oda flegmán Brúnó-
-Na ezért nem akartam, hogy együtt legyél a húgommal, mert így beszélsz vele !-szólt oda Brúnónak Laci-
-Na jó elég volt én felmegyek ! Jössz Larina ?-kérdezett Peti-
-Persze !-ezzel felmentünk a szobámba és magunkra zártuk az ajtót-
-Min vesztek össze ennyire ?-kérdeztem félve Petit-
-Minden egy hülye dalszöveggel kezdődött, mert Brúnó és Laci beültek stúdiozni hozzánk, és Brúnó mondta Lacinak, hogy nagyon rossz a szöveg amit Laci írt és elkezdtek össze-vissza hülyeségeket dobálni egymás fejéhez, és itt tartunk most...
-Édes Istenem !-temettem az arcomat a tenyerembe-
-Nem tudtátok őket kibékíteni ?
-Próbáltuk...De, nem sikerült...-simogatta meg a vállamat-
-Peti, én nem akarok itt lakni......-kezdtem sírni-
-Shhh.....Nem kell sírni !-ölelt szorosan magához, ezt a pillanatot Laci zavarta meg, én nagyon ijedten és félve rá néztem-
-Laci !-rohantam oda hozzá, és megöleltem-
-Hugi....S-sajnálom.....-nézett rám véres arccal-
-Semmi baj.........

Peti szemszöge :

Miközben Larináékat néztem, iszonyatosan megsajnáltam őket. Larinába pedig még mindig szerelmes vagyok, de nem tudom megmondani neki, vagyis inkább már nem is szeretném, hisz együtt van...Brúnóval...
De mindegy is úgy sincs esélyem ennél a lánynál...szerintem az arcomon eléggé látszodhatott a csalódottság és a szomorúság.....

Larina szemszöge :

-Peti baj van ?-pillantottam rá-
-N-nem......-láttam Petin, hogy mindjárt elsírja magát-
-Na várj ! Mindjárt jövök, maradj itt !-ezzel le rohantam és Brúnó elé sétáltam-
-Szia Bébim !-megakarta puszilni a számat de elhajtottam a fejem-
-Na !
-Utállak Pető Brúnó, azok után amiket ma Lacival tettél, mi ketten befejeztük !
-Rendben......-Brúnó felment a szobájába, és bebaszta maga után az ajtót-

Brúnó szemszöge :

Felmentem a szobámba és becsaptam magam után az ajtót, magamra zártam az ajtót és csak sírni tudtam, semmi mást.....Az ágyamon fekve, megpróbáltam elaludni de nem sikerült, csak Larinára tudtam gondolni...Nem sokkal később kopogásra lettem figyelmes...

Larina szemszöge :

Mielőtt visszamentem volna Petihez, bekopogtam Brúnóhoz, elég csúnya módon sikerült lepattintanom...
-Brúnó ! Larina vagyok, bocsánatot szeretnék kérni amiért ilyen csúnyán lett vége...
-Brúnó nincs itt...Meghalt !-szólalt meg egy halk hang az ajtó mögül-
-Légyszi engedj be, csak pár percig zavarnék !-ebben a pillanatban nyitódott az ajtó, és Brúnót láttam meg kisírt, vörös szemekkel-
-Gyere be !-szólalt meg szinte suttogva, miután bementem Brúnó becsukta az ajtót-
-Szóval...Brúnó én nagyon sajnálom...ami történt csak nagyon...megérintett az ami Lacival történt...
-Persze megértem.....Csak na-nagyon rosszul esett amit mondtál.....
-Tudom ezért is jöttem.....és Brúnó tényleg nagyon sajnálom !-nem szólt semmit csak megölelt-
-De légyszi most egy picit szüneteljen a kapcsolatunk.....
-Persze.....Na megyek, mert Peti bent van a szobámban !-nevettem el magam, mire Brúnó is elmosolyodott-
-Na látod ezt szeretem, amikor mosolyogsz, na szio !-nyomtam egy puszit az arcára, és visszamentem a szobámba, ahol Peti ücsörgött az ágyamon-
-Hali !-köszöntem rá-
-Sz-szia.....
-Na elmondod mi a baj ?
-Nincs semmi, jó ?-lábadt könnybe a szeme-
-De Peti látom rajtad !-erre a mondatomra Peti elsírta magát-
-Jesszus....Semmi baj.....Nyugi !-nyugtattam meg-
-Larina é-én.....
-Nyugodj meg !-Peti vett egy mély levegőt és újra elkezdte a mondandóját-
-Larina, é-én téged szeretlek !