Pogány Induló - "Mindenkiből kicsurog a lelkünk..."

Éld meg I.

   Dea és Luca beállt a rövid sor végére és elkezdtek nézelődni. Dea azt számolgatta, hogy mennyi ember van előttük, Luca pedig inkább a mosdó hollétéről érdeklődött, amit rövidesen meg is talált és elindult felé. Dea tartotta a frontot a sorban, közben a háta mögött a szabadtéri pultnál folyamatosan italokat kértek ki az idősebbek. A mellette lévő műanyag asztaloknál cigiztek, páran ettek, de egytől-egyig mindenki a közelgő koncertről beszélgetett. Luca érkezett nagy slunggal barátnője mellé és megpróbálta követni szemével, hogy Dea épp mit bámul, aztán megunta és megbökte a lányt.

  - Szerencse, hogy ennyire figyeltél, és beálltunk a sorba, mert most az utcán kígyózik és egyre hosszabb - magyarázott Luca - biztos agyvérzést kapnék, ha a végére kellene beállnunk.

   Dea helyeslően bólogatott és hálát adott magának, hogy hátul is van szeme illetve kellőképpen odafigyel a környezetére. Bár előttük nem volt sok ember, Dea számításai szerint legfeljebb húszan lehettek, mégis kicsit csalódott volt, hogy nem a sor legelején áll. De nem panaszkodott, tudván, hogy valaki pedig a sor végén áll.

  - Remélem időben elkezdődik és befejeződik, hogy elérjük a hazafele tartó vonatot - szólalt meg megint Luca, aki elkezdett pörögni az elfogyasztott energiaitaltól.

  - Hánykor is indul a vonat? - fordult felé Dea és közben elkezdte keresni a cigis dobozát a táskájában.

  - Fél tizenkettőkor megy az utolsó vonat, utána már csak hajnal négytől lesz következő.

  - Huh az húzós, de elvileg fél tizenegykor befejezik a srácok, szóval nem kell majd rohannunk szerencsére.

  - Legyen így - izgulta túl a dolgot megint Luca.

   Az idő viszonylag hamar eltelt és felmorajlott a tömeg, amikor elkezdték a kapunál a beengedést. Deánál volt mind a két jegy, semmit nem bízott a véletlenre és szerencsére hamar be is jutottak, az a pár ember pedig aki előttük állt a sorban, egyenletesen szétoszlott a kicsi színpad előtt, így a lányok egészen közel álltak a színpadhoz a második sorban.

  - És akkor indulhat a további egy órás várakozásunk - nézett szét maga körül Luca, egy-egy fiatalt jobban megnézve, mint a többit.

  - Hamar el fog ez is telni, a lényeg, hogy elől vagyunk és ezzel nem csak én járok jól, de téged is megmentettelek a pogótól - gyújtott rá Dea a cigijére majd hosszan kifújta a füstöt.

  - Na még csak az hiányozna nekem - forgatta a szemét Luca.

   Időközben megérkezett egy dj aki hangolta a tömeget a hamarosan induló fellépésre. Deának igaza volt, az idő gyorsan elrepült és este nyolcat ütött az óra, a hivatalos kezdést jelezve. A dj azonban nem hagyta abba a zene keverését, a fiúk pedig nem voltak sehol még fél kilenckor sem.

  - Ennyit késni, ez azért már pofátlanság - rázta a fejét Luca, pontosan úgy, mint egy csalódott anyuka és közben folyamatosan az órájára pillantgatott, hátha úgy történik valami.

  - Szerintem nem késnek - rázta a fejét Dea.

  - Ezt hogy érted? Nyolckor kellett volna kezdeniük és fél kilenc van.

  - Ez a pali - biccentett Dea a dj felé a fejével - szerintem ő az "előzenekar".

   Luca elég furán nézett a barátnőjére, ezért Dea inkább elmagyarázta miből vonja le ezt a következtetést.

  - Figyelj, nyolcra írták a kezdést és fél tizenegyre a végét, ez két és fél óra. Soha nem hallottam még róla, hogy ilyen hosszú szettet tartsanak ketten a srácok. Ami valószínűbb, hogy ez a dj van 20:00-21:00-ig mint előzenekar és ők csak kilenckor kezdenek. Az úgy csak másfél óra, ami sokkal reálisabb.

   Luca egy pillanatra elgondolkodott, értelmezte a hallottakat és lassan bólogatni kezdett.

  - Akkor még fél óra a tényleges kezdésig, nagyszerű - fújta ki a levegőt és újra megnézte az óráját.

  - Nyugi, bent álltunk a sorban háromnegyed órát, itt pedig már másfelet végigálltunk, szóval még egy fél nekünk semmi. Hidd el, megéri.

  Deának igaza volt kis idő elteltével a dj levette a hangerőt és helyet cserélt egy másik emberrel, aki elkezdett a zenepulton matatni. Nem sokkal később feltűnt a színpadon egy alacsonyabb srác, kapucniban és mikrofonnal a kezében.

  - Ez ő? - üvöltötte túl a tömeg zaját Luca, kicsit túlságosan is, mivel többen is feléjük fordultak.

  - Nem, ez Ótvar Pestis - nevetett Dea a kínos szituáción.

  - Érdekes név - nézett nagyot Luca majd visszafordult a színpad felé.

   A srác lenyomott három számot és attól függetlenül, hogy a lányok nem annyira ismerték (Dea csak Marci miatt tudta ki ő, Luca pedig csak Dea miatt), vibeoltak rá. Hirtelen beindult a Latyo és haze, és Kain lépett fel a színpadra. Luca megint Dea felé fordult de a lány időt sem hagyott neki, hogy újra feltegye az előbbi kérdését.

  - Luca, tudod hogyan néz ki Marci, ezek a fiúk még csak nem is hasonlítanak rá. Hidd el, ha nem is akkor amikor feljön a színpadra, de amikor beleszól a mikrofonba biztosan fel fogod ismerni. Andris dettó ugyanez, szóval chill.

  - Igaz - bólogatott elismerően Luca - de ki az az Andris?

   Dea hitetlenkedve nézett rá és csak legyintett.

  - Andris egyenlő Ekhoe - fújta ki a levegőt lassan - tudod, akié a Smash.

  - Jaaaa megvan! - kerekedett el Luca szeme, Dea pedig lassan tapsolni kezdett.

   Kain elkezdte az ő verzéjét és a végéhez közeledve hirtelen Andris lépett fel a színpadra és folytatta a számot. Energiabombaként robbant be, és a tömeg nagyon élvezte a jelenlétét. Luca már most halláskárosodást kapott a mellette álló (és üvöltő) barátnőjétől és ez még csak a koncert eleje volt. Ekhoe része is már közeledett a végéhez és akkor jött Ő. Marci lazán felkocogott a színpad pár lépcsőjén. A tömeg még hangosabb lett mint volt és Luca oldalra nézett Deára. A lány már nem üvöltötte Andris verzéjét csak Marcit nézte...