Pogány Induló - "Mindenkiből kicsurog a lelkünk..."

Éld meg II.

..."A lány már nem üvöltötte Andris verzéjét csak Marcit nézte..."

   Marci a mikrofont lazán a kezében tartva elkezdte a saját verzéjét és a tömeg szinte felrobbant. Amikor Luca Dea felé fordult, hamar rájött, hogy Marci is megérkezett a színpadra, mivel a lány hirtelen elhallgatott és már nem mozgott a tömeggel együtt. Leállt az énekléssel is, és csak Marcit nézte, csak őrá koncentrált semmi másra.

  - Jól vagy? - üvöltötte túl Luca a tömeget Deára koncentrálva.

  - Nem tudom  - nevetett Dea kissé könnyes szemmel Lucára - olyan régóta és annyira vártam ezt, hogy annyira hihetetlen...

  - Most ne ezen gondolkodj, csak élvezd, hogy itt vagy - tanácsolta Luca.

   Dea csak bólintva nyugtázta barátnője megjegyzését majd újra a színpad felé fordult. A színpadon Marci épp átkarolta Andrist és együtt üvöltötték a szám végét, mindketten a saját mikrofonjukba. Dea újra becsatlakozott, feltette a kezeit és érezte a zenét. Hagyta, hogy magával ragadja ez az érzés, amit sehol máshol nem érezhet, csak itt és most. A pillanatok összessége miatt. A zeneszám a végéhez ért, és Marci is köszöntötte a tömeget.

  - Esztergom, jól vagytok? - üvöltött a mikrofonba és kisgyermek módjára mosolygott a tömegre.  Pozitív választ kapott, főleg az ujjongás keretein belül.

  - Na most egy olyan szám jön srácok - kezdte Ekhoe de a tömeg félbeszakította a mondata közepén üvöltéssel és sikongatással; nevetett majd újrakezdte - szóval most egy olyan szám következik, amit remélem mindenki ismer és velem énekli...következzen a BOSS.

   A tömeg hangos éljenzéssel fogadta a bejelentést, a dj pedig elindította az alapot. Közben Marci elment a színpad végébe, leült és elkezdett cigit tekerni.

  - Most vágod mit csinál Marci? - kérdezte Dea Lucához fordulva.

  - Nem is látom, hogy hol van - nyújtogatta a nyakát Luca, majd Deához fordult.

  - Hátrament a színpad végébe, ott ül a sarokban - biccentett a fejével Dea a megfelelő irányba - cigit teker.

  - Milyen meglepő - fordult a barátnője felé Luca és összemosolyogtak. 

   Andris elkezdte a számát, a tömeg természetesen üvöltötte a dalszöveget, köztük Dea is. Bár Andris szövegeivel nem annyira tudott azonosulni mint azokkal amiket Marci írt, volt pár kedvence, ami miatt végül megszerette a fiút és örült, hogy ezen a koncerten ő is előad. 

   Amíg Andris lefoglalta a tömeget a számával, addig Marci megtekerte a cigijét és rá is gyújtott, pár mély szívás után pedig odasétált Andris mellé a színpad elejéhez.

  -Na most már igazán csak egy kérdésem van - nevetett bele a mikrofonba Marci - szívtatok ma eleget?

   A tömeg hangos helyeslésbe kezdett többnyire üvöltés és tapsolás formájában meggyőzve ezzel a fiatal előadót, aki közben leadta a cigijét a tömegbe és visszament a színpadra.

  -De mit kellett volna szívjunk? - fordult a barátnőjéhez értetlenkedve Luca. 

  -Nem fontos tudnod, még kicsi vagy hozzá - veregette meg Dea Luca vállát - majd ha nagyobb leszel elmondom. Dea arcára vigyor ült ki, Luca pedig fejét csóválva visszafordult a színpad felé, érdeklődve nézte mi fog történni.

   A fiúk a színpadon lenyomtak még egy számot majd annak végeztével elkezdték a szokásos víz-bedobálós rituáléjukat. Talán nem is kell megemlíteni, hogy mennyien próbáltak elkapni egy-egy üveg vizet amit a fiúk dobtak a tömegbe, legtöbben sikertelenül. Marci hirtelen átjött a színpadnak arra a felére ahol Deáék álltak és nagy ívben dobott egy vizespalackot ami végül Luca homlokának csattanva ért földet. 

  - Aú - kiáltott fel a lány és elkezdte erőteljesen a homlokát dörzsölni. Dea, aki premierben nézte végig az egészet már hisztérikusan, könnyezve nevetett.

  -Uhh bocs, jól vagy? - szólt bele Marci mély hangja mikrofonba még mindig a színpadon állva, és a barátnőjén nevető Deára tévedt a tekintete. A fiú sem tudta most már elrejteni csibészes mosolyát és mikor Deával találkozott a tekintetük még szélesebb lett ez a mosoly. Dea megveregette Luca vállát, aki feltartotta a hüvelykujját ezzel jelezve, hogy nem fog belehalni a sérülésbe, viszont Marcira felhúzott szemöldökkel nézett aki vette a lapot és gyorsan tovább is lépett a történteken.

   A koncert tovább folyt a medrében és már a végéhez közeledett amikor Marci beleszólt a mikrofonba.

  - Kedves Esztergom - kezdte és sokatmondó, kristálytisztán csillogó szemeivel pásztázta a tömeget - hadd öntsem én is ki most a szívemet a következő számmal, ha megengeditek kicsit lelkizünk.

   A tömeg ujjongani kezdett és hangos üdvrivalgás tört ki, amikor elindult a Tropicalli alapja. Marci elkezdte a szöveget, de a tömeg sem késlekedett és rögtön becsatlakoztak mellé. A fiatal előadót átjárták az érzelmek amik váltakoztak szinte soronként és ezeket az érzelmeket szinte tökéletességgel adta át a közönségnek. Elindult a színpad másik felébe, ahol a tömegben Dea épp a barátnője vállára tette a kezét és hangosan követte a szöveget a többi rajongóval. Marci megállt a színpad szélén, egyik lábával fellépett a hangosítóra támasztékként és előrehajolva kinyújtotta egyik kezét a tömegbe és közben Dea tekintetét kereste, aki épp Lucát nézte, hogy csekkolja minden rendben van-e vele miközben egy szót sem hagyott ki a szövegből. Luca erősen oldalba bökte a mit sem sejtő Deát és közben a fejével előre biccentett. Dea elnézett abba az irányba amit Luca megjelölt a biccentésével és meglepődve vette észre, hogy egy kéz van előtte és feljebb nézve belenézett egy gyönyörű kék szempárba. Ő is meglepődött rajta, de vissza tudott kapcsolódni a szövegbe és Marci kezét megfogva, szemkontaktust tartva rappelte vele a következő részletet:

   "Idegeneknek rappelek,

    de mégis úgy érzem,

    ismerlek titeket

   Ti tettetek azzá, akit

   most tettetek

  Hiába vakarod a fejed,

  nem űzöd el

  Magyarországról a

  tetveket."