Pogány Induló - "Mindenkiből kicsurog a lelkünk..."

47° 47' 38.1; N 18° 43' 56.4; E

- Kösz Luca, isten vagy - vette el Dea a piros Marlboro dobozát barátnőjétől majd megölelte. Na nem mintha már nem lett volna nagykorú a maga 20 évével, csak kissé késében voltak a vonatot illetően és jobb nem a véletlenre bízni a dolgokat, ha káros szenvedélyekről van szó.

- Nincs mit csak siessünk, vegyük a jegyet aztán szedjük a lábunkat a vágányhoz.

- Hű, lassan azt hiszem, te jobban el akarsz jutni erre a koncertre, mint én - vigyorgott Dea miközben a jegyautomatában megadta a szükséges adatokat a jegyvásárláshoz.

Luca nem is figyelt rá, épp a telefonját bújta és próbálta kideríteni, hogy a kettő közül melyik lesz a megfelelő cím, ahova el kéne jutniuk.

- Na, az egyes vágányról indulunk, ami pont a Nyugati másik fele, szóval induljunk - szólalt meg Dea miután tüzetesen megnézte a menetrendet a hatalmas kivetítőn.

- Szuper, én nem tudtam kideríteni melyik cím lesz a jó de valamelyiknél majd biztosan látunk sort - vonta meg a vállát Luca és Deára nézett.

- Az már régen rossz, ha látod a sort, nem gondolod?

- Láthatsz kicsi sort is...

- Kicsi sort sem akarok látni - rázta a fejét Dea, miközben a körülötte futkározó embereket nézte akik siettek elérni járataikat - semmilyen sort nem akarok látni, ezért megyünk időben. Majd ha minden kötél szakad, megkérdezünk valakit és reménykedünk, hogy ismerős a környéken és tud nekünk segíteni.

- Amúgy én fáradt vagyok - jegyezte meg Luca, Dea pedig azonnal megállt és maga felé fordította barátnőjét.

- Energiaital - nézett mélyen a szemébe - azonnal. Nem lehetsz fáradt már most, megtiltom neked.

- Itt már nincs időnk venni, majd ha leértünk keresünk egy boltot és veszünk - rázta a fejét Luca és megindult az egyes vágány felé magával húzva Deát.

- Na látod, ezért is megyünk időben, hogy a te kis energiaitalos afférodat megejtsük - mondta kissé szemrehányón Lucának - még erre is kalkuláltam időt...

- Nagyszerű, de ha nem sietünk akkor kárba vész az összes kalkulációd az estével kapcsolatban.

A két lány meggyorsította lépteiket és pár méterrel illetve egy kis futással később már a vonaton ültek. Miután mind a ketten megnyugodtak, hogy elérték a járatot beszélgetni kezdtek a szokásos témákról: egyetem, egyetemi bulik és programok, illetve az esti koncert is szóba került természetesen. Az igazat megvallva, Lucának semmi fogalma nem volt arról, hogy mire számítson ezzel a fellépéssel kapcsolatban. A két előadónak csak 1-2 számát ismerte, ugyanakkor kíváncsi is volt, illetve Deának különleges képessége van, ha a meggyőzésről van szó. Ugyan Dea is csak egyetlen koncerten volt a főfellépőt illetően, de az ott tapasztaltak illetve a közösségi médián látott videók és képek alapján tudta, hogy nagyjából mire készüljön.

- Luca, nyugi - nyugtatta a lányt, amikor az újra elkezdte feldobni a "mi lesz ha" feltevéseit amelyeket Dea mindig is utált - minden rendben lesz és minden úgy fog történni, ahogy történnie kell. Azért is állunk előre, mert ott nem lesz pogó, így még véletlenül sem tudsz majd belekeveredni. Ott leszek és figyelni fogok rád, nem lesz semmi bajod, ez fix. Megígérem.

- Jó, én hiszek neked.

- Nagyon jól teszed.

Az egy óra beszélgetéssel nagyon hamar eltelt és a két lány leszállt az esztergomi vasútállomáson. Láttak egy-két fura alakot, bár pestiek lévén nem lepődtek meg...Budapesten elég sok fura dolgot lát az ember, akár fényes nappal is, nem szükséges megvárni az estét.