Magic HOT Shop (18+)

Never mind

A Magic Shop - Love maze c. részének subplotja

"- Minden oké? Nem baj, ha én visszamegyek Yoongihoz?"

*-*

Yoongi

Végre kirakom ezt a komplikált kompániát a stúdióból. Szerzek egy Iced Americanót és visszaülök a helyemre. Felteszem ismét a fülest, hogy leellenőrizzem a ma esti munkánkat. Teljesen elmerülök a zenében, elégedett vagyok a produkcióval. Jók a gyerekek együtt. Igaz, az eredeti elképzelésünk Namjoonnal nem pont ez volt, de szerintem helyes döntés volt hallgatni Hyungie kósza ötletére. Komoly művészi beállítottsága van a srácnak, elpazarolja a tehetségét abban a boltban, vagy miben.
Egy apró kéz simul a vállamra.
Jimin visszajött - fut át rajtam a gondolat, és valamiért megbizserget. Mióta láttam azt a táncot... ahogy az a fehér ing látni engedte bőre selymét... Én akartam odahajolni hozzá, én akartam magamba szívni teste érzéki illatát!
Min Yoongi, térj magadhoz! Miért gondolod, hogy kellenél neki? Annyira gyönyörű, mint egy műalkotás. Nem, ő maga a műalkotás. Nemsokára még sztár is lehet belőle, miért foglalkozna egy magadfajtával?
Habár mostanában gyakran kapom azon, hogy elpirul, ha megdicsérem. És én egyre jobban szeretem megdicsérni! Beharapom az alsó ajkam, úgy merengek el a ma este emlékeibe. Annyira édes volt! Újra és újra feldobja az agyam a szégyenlős Jimin látványát, ahogy a füle mögé tűr egy fekete tincset, és felszaladnak arcbőrére a pirospozsgák, mint futórózsa a falra.

Az apró kéz ujjai türelmetlenül megkopogtatják a vállam.
- Na mi van? Miről álmodozol? Csak nem rólam? - szólal meg a valaki, de nem Jimin az, nem az a mézölelte hang, ami kristályok csilingelésévé tud változni, ha nevet, vagy ha énekel.
Omo, mi van veled Min Yoongi, mik ezek a lírai gondolatok?
Kiverem a fejemből a vágyképeket, és megfordulok. Pontosabban a kis kéz fordítja meg az irodai széket alattam. Feltekintek az engem zaklató arcába. Ada, a szőke táncoslány az.
- Nem igazán érek rá... - mondom neki.
- Miért nem? Pedig jókat szoktunk szórakozni az üres stúdiódban...
- Az... az csak egyszer volt! - emlékeztetem. Épp egy debütáló együttes zenei anyagán dolgoztam, besegítettem Sihyuknak. Kemény időszak volt, éjjel nappal bent voltam a stúdióban. Mi is volt a nevük? Bangtan valami...? Bangtan Boys talán? Adát akkor is itt ette a penész, azt sem tudom, mit keresett még itt olyan későn, de hát a K-pop világában nem igazán van munkaidő. Addig próbálkozott, míg beadtam a derekam egy feszültséglevezető cidára. Nem gondoltam, hogy ismétlésre vágyik.
- Ne már Yoongi, ne legyél ilyen visszautasító - támaszkodik meg mindkét kezével a vállamon, és felém dülleszti tekintélyes méretű melleit.
- Ada, nem érdekelsz, dolgozom.
- Inkább a vézna kisfiúkra gerjedsz? - szalad haragos ránc a túlszedett szemöldökei közé.
- Én is vézna kisfiú vagyok...
- Dehogy, te egy cukiság vagy, egy kis nyalánkság...
- Ada, hajimaaaa! - hisztizek, és tartok tőle, hogy megint árva kismacska fejet is vágok ehhez.