Magic HOT Shop (18+)

Still don't mind

Jimin

A moziban várakozok. Közben Hyungie-nak pötyögök egy üzenetet:
„ El sem hiszem, randizok Yoongival! szívecske-szívecske-szívecske"
„Zsír. Aztán holnap mesélj el minden piszkos kis részletet"
„Egyelőre csak randizunk, mondtam már"
„Azt mondom én is" - és telepakolja kacsintós szmájlikkal. Javíthatatlan.
Yoongi tűnik fel mellettem.
- Hello, gyönyörűség. Vársz valakire? - kérdezi szívdöglesztően mély tekintettel.
- Igen, egy mogorva producerre. De úgy látom, te nem ő vagy. Inkább doromboló kiscicának tűnsz.
Yoongi körbenéz. Kevesen lézengenek a mozi folyosóján, és úgy találja eléggé takar az oszlop minket. A számhoz hajol, és könnyű csókot lehel rá.
- Melletted? Dorombolnék bármikor. Na gyere, vár minket a film.

A harmadosztályú westernfilm őszintén szólva kevéssé köt le, de nem is ez a lényeg, hanem hogy: randin vagyok Min Yoongival! Még mindig a szürrealitás határán mozog számomra ez a szinte valóra vált álom.
Néhány képkocka lepereg, éppen a főhős kerül bajba, aki természetesen egy jószívű (és jóképű) bandita.
Yoongi a fülemhez hajol, megérzem a nedves szusszanását. Az apró pihék a nyakamon rögtön vigyázzba vágják magukat.
- Jimin-a, nem akarunk lelépni? - suttogja olyan remegő vággyal a hangjában, hogy belebizsereg a combom belseje.
- Azt mondtad, randizgatni akarsz, mielőtt belevetjük magunkat a testi örömökbe - mondom neki komoly ábrázattal, de magamban kajánul vigyorogni kezdek.
- Igen, de túl erős hatással van rám a fizikai közelséged.
- De engem érdekel a film... - füllentem.
- Oké, ha akarod, nézzük - adja meg magát, majd megigazítja a farmerja korcát és a belebujtatott övet. Apró büszkeség önti el a lelkemet. Várok pár pillanatot, hogy visszamerülhessen a filmbe.

Felé fordulok, végigsiklik a tekintetem az arcélén, a vászon színei fényjátékot játszanak a világos bőrén. Újra és újra rá kell csodálkoznom, hogy mennyire jóképű! Sosem kérkedik vele, nem érdekli, talán tudatában sincs a szépségének. Pedig rajzolni sem lehetne finomabb arcvonalat, orrot és szájat. Hozzájuk azok a macskaszemek, és a tekintete mélysége, ahogy az emberre tud nézni, vadító kombó. Nyelnem is kell egy jó nagyot. Megérintem a köztünk lévő kezét, engedélyt kérek, hogy becsúsztathassam a sajátom a tenyere és a szék karfája közé. Yoongi megemeli kissé a karját, és a keletkező résben kezünk összesimul. Ujjaimat lassan tolom az övéi közé, hogy érezze a finom behatolást. Hadd asszociálgasson! Majd visszahúzom őket, és a tenyere érzékeny idegvégződéseit simogatom. Halk nyekkenést hallat, és úgy rámarkol a kezemre, majdnem felszisszenek. Hátraveti a fejét, és mélyen veszi a levegőt.

De én még nem végeztem vele. Kihúzódok a tenyere alól, majd a mutató- és hüvelykujjamat összezárom, egy kis kört képezve ezzel. A karfáról lelógó kisujjára csúsztatom, és le-föl kezdem rajta húzogatni. Yoongi felnyög, elrántja a kezét, majd leveti a kardigánját, és hevesen az ölébe csomagolja.
- Na, most már mehetünk - állok fel mellette, indulásra készen. Rám fordítja a macskaszemeit.
- Te megvesztél? - suttogja. - Nem tudok én így menni sehova.
- Miért nem? Jó az a kardigán, és ha jól sejtem a kezedre nem is lesz szükséged, ahhoz, hogy a helyén maradjon - kuncogom.
Megérzem jobb tenyerét a combomra simulni, megmarkol, majd belém csíp.
- Áú! - szisszenek fel.
- Jimin-a, ne ingerelj túl, bünti lesz ezért otthon!
Odahajolok a füléhez, és belesuttogom.
- Remélem is...

Majd átmászom rajta, annyira hozzásimulva, ami feltűnésmentesen megoldható egy moziteremben. Yoongi a folyosón ér utol, kardigánját lelkesen szorítja az ölére. Feltűnő problémája ellenére szemtelenül rácsap a fenekemre, ahogy elhalad mellettem.
- Hyung, hova rohansz?
- A mellékesbe, mit gondolsz?
Gyorsítok a lépteimen, és mire magára csaphatná a WC ajtót, beslisszolok mellé.
- Menjél már innen! - nevet rám, és megragadja a vállaimat, hogy kitoloncoljon a szűk fülkéből.
- De gondoltam segítek rajtad - simogatom meg domborodó nadrágját.
- Itt? Azt biztos nem. Nem foglak itt megcsinálni, otthon akarom kiélvezni lassan, komótosan a tested minden szegletét - suttogja a számra.
- Akkor csak adj egy csókot - kérem, és megnyalom az ajkait. Készségesen engedi be a nyelvem. Nyög. Nyögök. Nem is gondolunk arra, hogy bárki meghallhat minket, habár ez egy mozi mosdója. Szerencsénkre a film még tart, úgyhogy a népek velünk mit sem törődve bambulják a vásznat.
- Nagyon gyorsan menjünk haza, vagy összerondítom a nadrágomat - bontja meg az ölelésünket. Kitépjük magunkat a mosdóból, majd úgy rohanunk végig a mozi folyosóin, mintha a filmből szabadult pandúrok mind minket kergetnének.