My lover (minsung ff.) BEFEJEZETT

1

-Jisung! Kisfiam! Pakold össze a cuccaidat, költözünk, még ma!- kiabált édesanyám a konyhából.

Han Jisung vagyok, 17 éves, 11.-es. És hogy miért költözünk? Pár hónapja jelentettem be a szüleimnek, hogy meleg vagyok, de szerencsére megértőek voltak, és elfogadtak. Azután elmondtam a "barátaimnak", viszont ők eléggé meglepődtek. Másnap már mindenki tudott róla az iskolában, amit valószínűleg a volt barátaim újságoltak el mindenkinek. Emiatt még jobban elkezdtek piszkálni. Olyan dolgokat csináltak, amiket eddig nem, például csótányokat raktak az ebédembe, teliragasztották a szekrényem belsejét üzenetekkel, amikre azok voltak írva, hogy "Buzi!", meg hogy "Soha nem fogsz kelleni senkinek!". De a legrosszabb az az volt, hogy "Nem értem miért nem hagytak már el a szüleid! Megérdemelted volna!". Ott már betelt a pohár, és mikor hazaértem mindent elmondtam a szüleimnek, akik másnap szóltak az igazgatónak, hogy szeretnének kivenni az iskolából. Szerencsére beleegyezett, így nekiálltak utána egy eladó lakást keresni Szöulban. Hamar találtak egyet, ám várni kellett még, mert akkor nem volt elegendő pénzünk. Így megvártuk türelmesen míg lett elég pénzünk, és most itt tartunk. Pár óra múlva költözünk! Végre!

-Rendben anya!- kiabáltam vissza neki, majd nekiálltam pakolni. Elsőnek kerestem egy bőröndöt, amit nagy nehezen megtaláltam. Azt követően belepakoltam a pulcsijaimat, majd a pólók és nadrágok követték azt. Legvégül pedig a fehérneműt, meg a zoknit. Egy utazótáskába elraktam a laptopom, fülhallgatóim, majd a fejhallgatót. A plüsseimből is raktam el pár darabot. Mikor készen lettem, levittem az előszobába a cuccaimat. Visszamentem a nappaliba a szüleimhez, akik nagy valószínűséggel engem vártak.

-Kész vagy?- kérdezte apám mosolyogva, mire bólintottam, jelezve, hogy igen.- Rendben, akkor szerintem mehetünk.

-De a bútorokat nem visszük?

-Nem, mert be van bútorozva a lakás. Az eladó pedig azt mondta, hogy kitakarítja mire odaérünk.- válaszolt anyám, mikor már felvette a cipőjét.

Anya után én is felvettem, majd cuccaimat megfogva mentem ki a kocsinkhoz. Beraktam a csomagtartóba a bőröndöt, majd a táskát magam mellé a hátsó ülésre. Izgatottan vártam az új házat. Mikor elindultunk, elővettem az egyik fülesem, bedugtam a telómba, majd elindítottam rajta a kedvenc zenémet. Út közben elszenderegtem egy kicsit. Anya keltegetett, mikor odaértünk. Kómásan kérdeztem tőle:

-Már itt vagyunk? Várjatok segítek bevinni a cuccokat!- gyorsan kiszálltam a kocsiból, majd megfogva csomagjaimat vittem be az újdonsült lakásunkba.

-Apa! Hol van a szobám?- kérdeztem tőle, mikor mind a ketten behozták a csomagjaikat.

-Felmész a lépcsőn, jobbra fordulsz, majd bal oldalról van egy fehér ajtó, amin van egy mókus. Az lesz a tiéd. A szobád előtt van a fürdőszoba, szóval nem kell sokat sétálnod.- magyarázta mosolyogva. Látszott a szemében a boldogság, ahogy anyáéban is, ami engem is mosolygásra késztetett.

-Okés, értem. De, remélem, hogy minden rendben lesz mostmár.

-Biztos lehetsz benne kicsikém. Mindannyian itt vagyunk egymásnak, és összetartunk.- bólintott anyám, majd egy szoros családi ölelésbe vont minket. Pár perc múlva elváltunk, mert ki kellett még pakolni mindenkinek.

Cuccaimat megfogva mentem fel az emeleten, majd ahogy apám mondta, jobbra fordultam a szürkére festett folyosón. Jobb oldalról képek voltak, és szobanövények, amiket látszólag jól gondoztak. Bal oldalról egyből kiszúrtam a szobám ajtaját, rajta egy mókusos matricával. Jót kuncogtam magamban, majd beléptem a birodalmamba. Nem volt nagy, de nem is kicsi. Fekete és fehér falak voltak, rajtuk arany színű díszítéssel. Bal oldalról volt az ágy a fal mellett, a falon volt egy nagy ablak, amin keresztül át lehetett látni a szomszédba. Az ágy mellett volt egy nagy fehér szekrény. A szekrény előtt, a szoba túloldalán volt egy tükör, az mellett egy  íróasztal. A másik oldalán pedig volt egy kis éjjeliszekrény.