My lover (minsung ff.) BEFEJEZETT

3

Idegesen az asztalomra csaptam, mire mindenki megállt a tevékenységében, és felém irányították figyelmüket. Barátaim és a négy fiú hátrahőköltek egy kicsit, kivéve persze Lee Minhot. Fhu, már a nevétől is ideges leszek. Ennek az embernek nincsenek érzelmei. Mindig csak fa pofával tud bámulni mindenkit.

-Nem igaz mostmár! Nem értetek a szép szóból?! Kértem szépen, hogy most hagyjatok békén! Vagy titeket úgy kell visszarugdosni, vagy a hajatoknál fogva kell visszaráncigálni?! Szívesen megteszem, főleg veled Hwang Hyunjin!- hadartam, és szinte már villámokat szórtak szemeim.

-Téged meg nem tanítottak meg a tiszteletre? Akkor mindjárt én foglak, de az fájni fog!- lendítette meg a kezét felém Hyunjin, de tenyere nem találkozott az arcommal, mert valaki elkapta. Az a valaki pedig Minho volt.

-Ha azt mondta, hogy hagyjuk békén, akkor hagyjuk! Neki is van magánélete, nekünk is! Szokj le erről a beteges szokásodról, Hwang, mert már kezd idegesítő lenni!- szólt rá elsötétült szemekkel, majd óvatosan ránéztem másik két barátjára, akik ugyanolyan értetlen arckifejezéssel nézték őket, mint az osztály többi tagja, velük együtt az én barátaim is.

-De hyung! Csak mutatok neki egy kis tiszteletet! Miért véded annyira?- kérdezte felháborodottan, majd miután hyungja elengedte a kezét, vádlóan rám mutatott, amit nem tudtam hova tenni.

-Nem védem őt, és hidd el, ő is tudja mi az a tisztelet. Ne várd el, hogy tiszteljen, ha ilyen pofátlanul viselkedsz vele!- szólt rá egy fokkal nyugodtabb hangnemben, bár érezhető volt a levegőben, hogy bármelyik pillanatban felrobbanhat.

-Igaza van Minhonak. Megsértetted a magánszféráját, ne neked álljon feljebb.- védett be mostmár Changbin is.

-Jól van, fiúk, elég! Mindenki nyugodjon le! Hyunjin, ülj vissza a helyedre, és ha nem kíváncsi rád Jisung, akkor ne zavard. Rendben?- próbálta menteni a helyzetet Chan, ami sikerült neki. Hyunjin visszaült, majd eltátogtam Channak egy "köszönöm"-öt, amire csak bólintott. Mikor abbamaradt ez a kis veszekedés, újra nyüzsgés lepte el a termet.

Leültem én is, kifújtam egy nagy adag levegőt, majd odafordultam barátaimhoz, akik aggódó tekintettel ajándékoztak meg engem. Odagyűltek körém, és bombáztak a kérdéseikkel.

-Azt hittem tényleg megüt!- tette szívére kezét szeplős barátom.

-Ilyet még nem csinált Minho! Ez fura!- jelentette be Seungmin, amire a többiek hevesen bólogatva értettek egyet.

-Holnapra ez biztos hogy el fog terjedni a suliba. Ma délután már mindenki tudni fogja!- tette hozzá Jeongin is, nehogy ki maradjon ő is.

-Miért is lenne ez olyan nagy hír? Nem történt semmi különös, csak egy kis összeszólalkozás volt, semmi több.- díjaztam meg őket egy értetlen tekintettel, mire mindenki megcsapta a homlokát.

-Azért, mert ilyet senki nem mert eddig csinálni! Tuti híres leszel emiatt!- nézett csodálkozva rám Min.

-Már el is képzeltem hogyan lesz elterjedve. "Han Jisung már az első napján visszaszólt Hwang Hyunjinnak, aki majdnem megütötte, de Lee Minho lefogta a kezét, ezzel kivédve Jisungot a pofontól".- rajzolt idéző jeleket a levegőbe a mi maknaenk, amit nem nagyon értettem. Meg kell tanítanom neki, mikor kell használni őket.

-Úh, ez tiszta jó! Mint valami hírlap címlete!- dicsérte meg Lix.

-Amúgy ja, szerintem ezután már Jisung is híres lesz, nem csak azok!- jött izgalomba Jeongin, undorodott arccal a négy fiú felé mutatva, amin jót kuncogtunk.

-Ja, majd őt is körbelepik a lányok! Meg szerintem a- nem tudta befejezni Seungmin, mert közbeszóltam, megszakítva álmodozásukat.

-Leakadhatunk a témáról? Beszéljünk másról légyszíves! De ne a fiúkról, mielőtt elkezdenétek!- mutattam fel mutató ujjam.