Beating heart - Szívdobbanás [BMAC] {18+}

【12. fejezet - What I've done】

╔══ஓ๑♡๑ஓ══╗
What I've done
╚══ஓ๑♡๑ஓ══╝

Hiába a két nap, amit nem otthon töltöttem, hanem Loveland egyik lepukkant moteljébe, azt gondolva, ott majd emésztem a múltamat, mégsem volt elég erre az idő; a méreg szétfeszít, még a levegő is arra ösztökél, hogy durranjak apró darabokra. Semmi kedvem visszamenni a házba, ahol Logannel kell egy tető alatt élnem, közben úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Hogyan is gondolhatta, a titka nem derül ki? Csonkábbnál is csonkább a családom. Csak Logan van nekem, leszek én és ő, ha egymás ellen fordulunk, amit nem szeretnék, de Frodó... vagyis most már tudom, hogy Starley, nem tud megbékélni. Úgy érzi, kitörölték egy olcsó radírral a családból. És még nem is tudja, nem csak kiradírozták, hanem a papírt is elégették, mintha sosem létezett volna.

Most mégis itt állok az ajtónk előtt, a kezemben forró a kulcs, a sporttáska, amiben két napi cuccom van, elnehezíti a vállam.

Csak magam miatt nyitom ki az ajtót lassan és kimérten, hogy aztán olyan erősen csapjam be, amibe összpontosítottam az eddigi összes fájdalmamat.

– Csak visszatért a galamb az otthonába! – jön ki az előszobába Logan.

Nem takarom, mennyire dühös vagyok rá. A cipőmet a tartóra vágom, eltalálok egy sornyi papucsot, amik egyesével borulnak a parkettára.

Logan a kezét egy konyharuhával törölgeti, kutyatej színű pólóján piros foltok ütnek el.

– Főztem ebédet! – vigyorodik el.

– Nem vagyok éhes. – Elsétálok mellette, egy pillantást sem vetve rá.

– Ne már, Sky! Mi bajod? Két napig egy poros motelben laksz, aztán hazajössz duzzogva. Most az a bajod, hogy meglátogattam valakit a börtönben? Semmi extra nem volt.

Halál komolyan beszél!? Semmi komoly, csak anyám meggyilkolta az apámat, a kishúgom és miatta lett működésképtelen a szívem. Igen, valószínűleg ez tényleg csak egy apró félrecsúszás az életében, mint az volt akkor is, amikor agyonverte a börtönőrt.

Szép, meghitt család.

Addamsék sem voltak ennyire rendezettek.

Olyan áthatóan akarok a szemébe nézni, minta ezzel kiragadhatnám az ő szeméből az igazságot. Hogy nem vettem észre, egész életemben hazudott nekem? Ahogy ráesik a fény a szemére, már az árulkodik; tompán csillan, mintha köd takarná a lepel mögé bújtatott titkot.

– Hol van anya, Logan?

Szája pengevékonyra préselődik. Úgy tesz, mintha a szemembe nézne, de közben még a látóterében sincsen.

Tudja, hogy tudom. És szégyelli.

– Nem tudom – válaszolja nyugodtan.

– És hol van apa?

– Elment – kapja el a szemét, a mosatlan edényeket fixírozva a mosogatóban.

– Igazad van – suttogom, és érzem, hamarosan megtörök. – Fentre ment igaz? – bökök a plafon felé. – Fentről vigyáz ránk.

Logan bólint.

– Úgy ahogy Starley – folytatom. A bátyám szemébe körvonalazódik a megszakadt fátyol, amit addig-addig szaggatok amiért tudom, mi történt azon a borzasztó éjszakán, az esőtől ázott erdei úttesten, hogy az a vékony lepel végleg széthasad, és lehullik könnyként az arcán. – Hogy vagy képes bemenni anyához ezek után?

– Az anyánk – válaszolja nemes egyszerűséggel.

– Aki miatt beteg lettem, meghalt apa és a húgunk.